„Zakariás pápa” változatai közötti eltérés

Az utolsó [[görögök|görög]] származású pápa volt. [[Calabria|Calabriában]] született, apját a [[Liber Pontificalis]] szerint ''Polichronius''nak nevezték. Papi pályáját [[bencés]] [[szerzetes]]ként kezdte, majd az éleseszű és békeszerető Zakariást [[III. Gergely pápa]] [[diakónus]]sá szentelte fel. Az ő kézjegye is olvasható a [[731]]-es római [[zsinat]] határozatán, amely elítéli a [[bizánc]]i képrombolást.

A pápa egyik legbizalmasabb embere lett, így Gergely halála után, [[741]]. [[november 29.|november 29-én]] már meg is választották [[Péter apostol|Szent Péter]] legújabb követőjének, és [[december 3.|december 3-án]] felszentelték hivatalába.

Zakariás nem várt császári megerősítésre, ugyanis trónralépésekor Itáliát háború kerítette hatalmába. III. Gergely ugyan szövetséget kötött Trasamund, [[spoleto]]i herceggel, az mégsem teljesítette a pápa akaratát. Így a közelgő [[Lombardia|lombard]] seregek ellen Róma magára maradt. Zakariás gyors cselekvésre szánta el magát, és személyesen látogatott el [[Terni]]be, ahol [[Liutprand longobárd király]] seregei állomásoztak. Hosszas tárgyalások során elérte, hogy az uralkodó 20 éves békét kössön a [[Római Hercegség]]gel. Négy várost (Ameriát, Hortát, Polimartiumot és Blerát) a hercegséghez csatolták vissza, és ráadásul Zakariás visszakapta az összes egyházi patrimóniumot, amelyet a lombardok 30 éven belül vettek el. Ezen eredményeket Zakariás némi pénzzel érte el, de nagyobb szerepet játszott Liutprand döntésében az, hogy a pápa cserébe elismerte a király uralmát a hercegségek felett. Miután a pápa visszatért Rómába, Liutprand tiszteletére a [[Szent Péter Bazilika|Szent Péter Bazilikában]] egy kápolnát emeltetett a Megváltónak. Ettől a naptól a pápák a Római Hercegség világi urai is voltak.

A [[ravenna]]i [[exarcha]] és a város [[érsek]]e is könyörögve ment Zakariáshoz, hogy állítsa helyre az egykori székhely függetlenségét. Az egyházfő egészen [[Pavia]] városáig, Liutprand fővárosáig ment, és addig kérlelte a királyt, amíg az végül kivonta seregét a városból. Nem sokkal ezután a lombard király meghalt, és a trón elsőszülött fiára, Hildebrandra szállt, a királyi család tagja, [[Ratchis longobárd király|Ratchis]] azonban elűzte őt a trónról, és maga lett az új király.

[[743]]-ban a trónt sikerült visszaszereznie V. Konstantinnak, aki mellesleg Leó gyermeke volt. Az új császár, hogy megerősítse pozícióit, szüksége volt az egyház támogatására, ezért ő is elítélte a képrombolást, és visszaadta Zakariásnak az elvett itáliai patrimóniumokat.

Bonifác három [[püspök]]séget alapított Germánia területén, és kérte Zakariást, hogy adja rájuk áldását. Így született meg a [[würzburg]]i, buraburgi és [[erfurt]]i egyházmegye.

A pápa [[741]]-ben [[frankföld]]i követévé nevezte ki Bonifácot, aki a frank uralkodókkal és udvarnagyokkal együttműködve építette az egykori [[Gallia]] egyházszervezetét. [[745]]-ben birodalmi zsinatot hívtak össze az eredmények megerősítésére. [[751]]-ben a frank udvarnagy, [[III. Pipin frank király|III. Kis Pipin]] elűzte trónjáról az utolsó [[Merovingok|Meroving]] uralkodót, [[II. Childerich frank király|III. Childerich]]et. Előtte, Pipin levélben kérte Zakariás támogatását a hatalomátvételhez. Az új uralkodó üzenete szerint felesleges volt királynak nevezni egy olyan embert, akinek nem volt hatalom a kezében. [[752]]-ben tehát a pápa engedélyével Bonifác koronázta meg Frankföld új urát, Pipint. Ezzel a kialakuló pápai állam legnagyobb szövetségesét teremtette meg.

==Forrás Források ==

===Online forrásforrások===