„Diploma Leopoldinum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
A követ titkos szerződést kötött [[Teleki Mihály|Teleki Mihállyal]], amely szerint Teleki egyengeti a megegyezést Erdély és Bécs között. A Teleki sürgetésére végül létrejövő [[Haller-diploma]] (1686. június 28.) szerint a német császár és magyar király Erdély felett is főhatalmat gyakorol, Erdély lemond az önálló külpolitikáról, amelynek fejében Erdély védelmére a német hadsereg 1/6-a Erdélyben állomásozik, a privilégiumok és a vallásszabadság pedig háborítatlan maradnak. Erdély a török adók helyett a birodalomnak „katonatartást” fizet. A formális függőség fejében Lipót megerősítette ifjabb Apafi örökösödési jogát. Megmaradt viszont az államisága és visszakapott néhány területet, amelyet a [[vasvári béke|vasvári békében]] vesztett el Erdély. Apafi ezt a szerződést nyilván kettős okból írta alá: egyrészt már befejeződött Buda körbezárása, a török segítség ettől kezdve nem volt számbavehető, másrészt a törökök még mindig Thökölyt támogatták vele szemben is.
[[1687]]-ben a török [[nagyharsányi csata|ellentámadást megállító]] (1687. [[augusztus 12.]]) császári sereg a Haller-diploma értelmében szeptemberben Erdélybe vonult téli szállásra, ami gyakorlatilag Erdély megszállását jelentette. [[Somlyó]], [[Kolozsvár]] és [[Szamosújvár]] elfoglalása után [[Szeben]]nél megálltak tárgyalni. [[szeptember 17.|Szeptember 17]]-én beiktatták a fejedelmi méltóságba [[II. Apafi Mihály]]t. [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] inkább törődött katonái élelmezésével, mint a Habsburg érdekekkel, ezért megkötötte idősebb Apafival a [[balázsfalvi paktum]]ot (1687. [[október 27.]]), amelyben a fejedelemség felesküszik a császárra és német helyőrségeket fogad be. Apafi önállóságának meghagyása fejében kötelezte magát a hadsereg ellátására. A pozsonyi országgyűlés ezzel egy időben (1687. [[október 31.]]) kimondta a Habsburgok örökös jogát Szent István koronájára, amit Lipót Erdéllyel együtt értett.
A balázsfalvi paktumot Bécs természetesen nem fogadta el és 1688-ban [[Antonio Caraffa|Caraffát]] küldték Erdélybe főparancsnoki kinevezéssel. Már májusra elérte, hogy Erdély a [[fogarasi deklaráció]]ban visszatérjen Magyarországhoz és felmondják a török védnökséget, Lipót oltalma alá helyezve Erdélyt. Erdély adót fizet Lipótnak és a császári hadsereg bevonulhat. Lipót mindezek fejében csak a vallásszabadság fenntartását ígérte.
| |||