A '''kápolnai csatában''' 1849. február 26-27-én a [[1848–1849-es honvédsereg|magyar honvédsereg]] jelentősnem szenvedett vereséget, szenvedettbár a csatatér az osztrákok kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. [[Császári és királyi hadsereg 1848-ban|császári és királyi csapatoktól]]. ATénylegesen seregeta csakGörgey-hadtest anem gyorstudott visszavonulásbeavatkozni, mentettemiután Görgey - "nem találván meg a hatalmasfőhadiszállást" veszteségektőlkésedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. Klapka elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában a "döntetlen" felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. A vereség súlyát továbbEnnek növelte,hatására hogy politikai síkon is kedvezőtlen változásokat hozott: a vereség hatására adta ki [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]], aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az [[olmützi alkotmány]]t. A későbbiek - tavaszi hadjárat - igazolták, hogy a magyar hadtestek ütőképességüket, harckészségüket megőrizték. Mindenképpen túlzás Windisch-Graetz jelentését komolyan venni.
