Földgömb

A földgömb a Föld méretarányosan kicsinyített, háromdimenziós ábrázolása. Gyakran a glóbusz elnevezést is használjuk rá. Ebben az esetben a jelentése is többletet nyer: a Föld, vagy más égitest, vagy az égbolt és a csillagképek kicsinyített, generalizált ábrázolása egy gömb alakú testen. A glóbusz szó a latin "globus" szóból ered, jelentése gömb alakú. A földgömbök ábrázolásmódjuk szerint lehetnek hagyományos, és dombor v. relief glóbuszok. A modern számítógépes technológia lehetővé teszi a glóbuszok háromdimenziós megjelenítését a számítógép képernyőjén is, ezeket a gömböket virtuális glóbuszoknak nevezzük. A Virtuális Glóbuszok Múzeuma online tárlat számos ilyen glóbuszt mutat be.

A földgömbök készítése

A Föld alakját a térkép méretarányától függően gömbbel vagy forgási ellipszoiddal közelítjük. A földgömbök a Földet kis méretarányban (1: X * 10 000 000) ábrázolják, a földgömbtérkép méretaránya a gömb átmérőjének függvénye. Éggömböket már az ókorban is készítettek, de az első földgömb, amely fennmaradt a 15. század végén készült, megelőzve a nagy földrajzi felfedezéseket. Az ókori görögök mérései szerint a Föld gömb alakú volt, amelyet a sötét középkorban ismét laposnak véltek. Bár a mérések alapján később újra gömbnek hitték a Földet, de bizonyosságot csak Magellán expedíciója után nyertek róla. Az első földgömböt 1492-ben Martin Behaim készítette, amely csupán az Óvilágot ábrázolja. Az 51 cm átmérőjű gömb vizsgálata során kiderült, hogy a hordozógömb agyagból készült, amely felszíne helyenként erősen károsodott, a legnagyobb horpadás 2 cm-es. A gömböt négy réteg lenvászonnal borították be, majd a gömb Egyenlítő mentén való megerősítése miatt két félgömbre vágták, és favázzal rögzítették. A Föld dőlésszögét figyelembe véve szerelték a háromlábú fémállványba úgy, hogy a pólusoknál furatot készítettek, és ebbe illesztették a tengelyt. Végül az eredeti gömböt pergamenpalásttal burkolták és erre ragasztották fel a papírszegmensekre megfestett földgömbtérképet. A térkép maga ptolemaioszi méréseken alapult. A földgömb egy facsimile kiadása ma a Bécsi Glóbuszmúzeumban látható, az eredeti glóbusz Nürnbergben. Pár évvel később Martin Waldseemüller földgömbjén már feltűnnek az Újvilág akkor ismert részletei is. Ez volt az első, fametszetről nyomtatott földgömb, melyhez a nyomatokat 1507-ben készültek. A 27 cm-es, 1515-ben készült földgömbje két példányban maradt fent. Gerard Mercator a híres kartográfus földgömbjét 1541-ben készítette el, éggömbjét tíz évvel később, 1551-ben. A gömbpár mindkét tagja 41,5 cm átmérőjű. A földgömb ebben az esetben is ptolemaioszi méréseken alapul, kiegészítve az újvilági felfedezésekkel. A következő évszázadban a földgömbkészítés virágkorát élte. Közülük a legnevesebb dinasztia a Blaue-család volt. Többféle méretben is készítettek glóbuszpárokat, köztük 13,5, 28, 33 és 68 cm átmérővel is, több kiadást megérve. A térképet rézmetszetről nyomtatták, és kézzel festették ki. Az egyes gazdagabb megrendelők "extra" díszítéseket is kértek a gömbjeikhez, ilyen például az éggömbön a csillagok aranyozása, vagy egyedi kolofonok, grafikák a térképen. A glóbuszok minden esetben gazdagon díszített faállványba kerültek, sárgaréz meridiángyűrűvel. 1680 után Vincenzo Coronelli-t érdemes megemlíteni. Élete legjelentősebb munkája a 384 cm átmérőjű glóbuszpár XIV. Lajos udvarába került (1681-83). A műve nem hozta meg a várt elismerést, de megalapozta további karrierjét: 109 cm-re kicsinyített változatokat készített, melynek számos kiadása megmaradt 1688-as első kiadástól kezdve. Ezen kívül 8,5, 15, és 48 cm átmérőjű glóbuszokat is készített, a nyomatokat a "Libro dei Globi" munkájában adta közre. A 19. század elejére a kőnyomásos technológia lehetővé tette a színes nyomtatást, amellyel megkezdődött a glóbuszok olcsóbb sokszorosítása. Emellett az igény is megnőtt a közoktatásban a szemlétető eszközök iránt.

Hivatkozások

Ungvári Zsuzsanna, 2010: Földgömbtérképek készítése digitális vetületi transzformációval. Szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2010. Dorfner, 1996: The digital Behaim globe – visualisation and measurement of this very important historical object Klinghammer, 1998: A föld- és éggömbök története. ELTE Egyetemi Kiadó, Budapest, 1998.