„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

a
WP:FELÉP szerinti fejezet cím, egyéb apróság AWB
(Kategória:Rock and Roll Hall of Fame beiktatottak)
a (WP:FELÉP szerinti fejezet cím, egyéb apróság AWB)
Az együttes zenei stílusváltásokkal és gyakori személyes konfliktusokkal zsúfolt története meglehetősen viharos: elég megemlíteni Brian Wilson mentális betegségét, drogfüggőségét, és végül kilépését a zenekarból, Dennis Wilson 1983-as és Carl Wilson 1998-as halálát, és a túlélő tagok folyamatos jogi csatározásait. Carl Wilson halála után Mike Love kidobta az alapító tag Alan Jardine-t az együttesből, ennek ellenére Love és Bruce Johnston, miután megszerezték a név használati jogát a Brother Records-tól, továbbra is Beach Boys néven turnéznak.
 
A Beach Boys az egyik legrégebb óta működő rock együttes. 2011-ben ünneplik az 50 éves fennállásukat, és egy nagy jubileumi koncertsorozattal akarják a rajongókat megörvendeztetni. Ez azonban még kétséges, mivel Brian Wilson nem szeretne egykori társaival együtt dolgozni.<ref name = "Még nem biztos az ünnepi buli"> {{hiv-web |url=http://www.music.hu/news.php?cikk=9366 |cím= Még nem biztos az ünnepi buli |elérés=2011-01-20 |dátum=2010-09-12 |formátum= |munka= }}</ref>
 
== Történet ==
 
[[Fájl:Sea beach.JPG|thumb|left|300px|A zenekar 1961 végén adta ki a "[[Surfin']]" című dalát, ami azonnal nagy sikert aratott a nyugati parton. ''"Surfin' is the only life The only way for me. Now surf, surf with me..."''(A "Surfin'" kezdősora]]
Dennis mikor egyszer visszajött a tengerpartról azt mondta: ''"Hé, a szörf egyre menőbb. Srácok, írhatnátok róla egy számot."''<ref>{{cite book |last=Leaf |first=David |authorlink= |coauthors= |title=The Beach Boys and the California Myth. |year=1978 |publisher=Grosset & Dunlap |location= |id=ISBN 0-448-14626-6}}</ref> Murry Wilson-nak köszönhetően a zenekar be is mutatkozott egy helyi kiadó vezetőinek Hite és Dorinda Morgan-nek. A csapat először a Four Freshmen egyik balladáját a Their Hearts Were Full of Spring-et vette föl, de ez nem igazán győzte meg őket. Dennis említette meg a felvétel után, hogy nekik van egy eredeti daluk, "[[Surfin’]]" címmel. De Brian meghátrált, mondván még nincs kész a dal. Hite Morgen azt válaszolta, hogy keressék fel őt amint kész van a dal.{{h|Carlin|2006|p=28}} Brian, Mike Love segítségével be is fejezte a dal megírását, és fel is vették a dalt, amit a zenekar 1961 októberében adott ki a [[Candix Records]] gondozásában.
 
Az együttes eleinte "The Pendletones" néven lépett fel, melyet a korszak divatos Pendleton gyapjúing-márkájából kölcsönöztek. Korai koncertjeiken a tagok a vastag gyapjúinget viselték, amely igen népszerű volt a dél-kaliforniai szörfösök körében<ref>Az egyik legkorábbi Beach Boys felvétel a Pendelton gyapjúinggel: The Beach Boys - Surfin' Safari (1962. július 28., Azuza Teen Club)</ref>. 1962-ben a zenekar fehér farmernadrágot és élénk csíkos inget kezdett viselni a fellépéseken. A rövid ujjú ingek kék-fehér csíkos mintázatúak voltak, gallérral, a bal oldalon zsebbel, a gombok a jobb, a gomblyukak a bal oldalon helyezkedtek el. Ez volt az együttes védjegyszerű uniformisa 1966-ig<ref>Hivatalos koncertfelvételek alapján: T.A.M.I. Show, 1964. október 28. & 29. "Santa Monica Civic Auditorium" koncertrészlet; "The Lost Concert", 1964. március 14.</ref>{{h|Wilson|1991|p=44}}
A hetvenes évek végén bátyjához hasonlóan Dennis Wilson is komoly drog- és alkoholproblémákkal küzdött. A zenekar korabeli fellépései közül néhány botrányba fulladt a színpadon részegen és kábítószer hatása alatt megjelenő Dennis miatt. Az együttes kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni a közönségtől, miután egy 1978-as koncerten [[Sydney]]-ben több tag is részegen lépett fel. Alkoholizmusa ellenére Dennis Wilson 1977-ben nagyszerű szólólemezt adott ki ''Pacific Ocean Blue'' címmel, és elkezdte a munkát a ''Bamboo'' című folytatáson is zenész barátja, Carli Muñoz segítségével.
 
1980-ban a Beach Boys hatalmas közönség előtt adott július 4-ét ünneplő koncertet [[Washington (város)|Washington]]ban. A hagyomány folytatódott a következő két évben, ám 1983-ban James G. Watt belügyminiszter betiltotta a koncertet, mondván, a rockzenei fellépések nem kívánatos elemei a nemzeti ünnepnek.<ref name = "Watt">{{cite web |url= http://www.ew.com/ew/article/0,,306121,00.html|title=Banned on the Fourth of July |date=1993-04-09 |accessdate=2011-01-24 |author= Bob Cannon |languages= angol }}</ref> Ez természetesen feldühítette a zenekar amerikai rajongóit, akik azt állították, hogy a Beach Boys zenéje, mint a nemzet kulturális örökségének fontos része, nagyon is kívánatos eleme július 4-ének. A zenekar eredetileg fel volt kérve arra, hogy játszanak a rendezvényen, de nem fogadták el. A vita nagyot lendített az együttes népszerüségén, azzal hogy ők már eligérkeztek Atlantic City-be a július 4-ei ünnepekre. Nancy Reagan, aki szintén Beach Boys rajongó volt, az elnök felesége elnézést kért az együttestől, amely 1984-ben újra felléphetett a National Mall emlékműnél.<ref name = "Watt"/> Love és Johnston legutóbb 2005-ben adott július 4-i koncertet Washingtonban.
 
[[Fájl:Reagans with the Beach Boys.jpg|thumb|right|300px|A The Beach Boys [[Ronald Reagan]] amerikai elnökkel, és feleségével Nancy Reagan-el, 1983-ban]]
1983. december 28-án Dennis Wilson vízbe fulladt, miután egy barátja hajójáról részegen beleugrott az óceánba, hogy összegyűjtse azokat a tárgyakat, amiket nem sokkal azelőtt dühében a vízbe dobált. Dennis halála ellenére a Beach Boys folytatta a turnézást, és a nyolcvanas évek második felében népszerűségük újra fellendült, köszönhetően David Lee Roth "California Girls"-feldolgozásának, és a Fat Boys rap-trióval közösen felvett "Wipe Out" kislemez és videoklip sikerének.
 
1985. július 4-én délután a Beach Boys egy hatalmas, közel egy millió főből álló tömeg előtt koncertezett Philadelphiában, majd ugyanezen nap estéjén 750 000 ember előtt adtak koncertet Washingtonban, és ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, és ezt a teljesítményt azóta se tudta senki felülmúlni.<ref name="LITE96">{{cite web |url=http://www.lite96.ca/concerts/more.jsp?content=20100311_192709_6304 |title=The Beach Boys|accessdate=2011-01-22}}</ref> Bő egy héttel később ők is felléptek a "Live Aid" nevezetű segélykoncerten, amit körülbelül 1.5 milliárd embert kísért figyelemmel a televízió képernyőkön keresztül<ref>{{cite web |url=http://www.music.hu/news.php?cikk=3228 |title=Minden idők egyik legjobb koncertje DVD-n novembertől |date=2004-10-04 |accessdate=2011-01-22 |author=Jónap Tamás |publisher=music.hu}}</ref>.
 
1988-ban a zenekar 22 év után ismét az amerikai lista élén találta magát a "Kokomo" című dalnak köszönhetően. A szám a [[Tom Cruise]] főszereplésével készült ''Cocktail'' film betétdala volt, és noha Brian Wilson nem működött közre a felvételeken, a "Kokomo" a Beach Boys történetének legjobban fogyó kislemezévé vált.
 
1998. február 6-án Carl Wilson tüdőrák következtében életét vesztette.<ref>{{cite web |url= http://www.rollingstone.com/music/news/beach-boy-carl-wilson-dies-from-lung-cancer-19980210|title=Beach Boy Carl Wilson Dies From Lung Cancer |date=1998-02-10 |accessdate=2011-01-24 |author=Ari Bendersky| publisher=[[Rolling Stone]] |languages= angol }}</ref>
Noha Love és Johnston továbbra is Beach Boys néven folytatták a koncertezést, Carl halála után a klasszikus felállásból egyedül ők maradtak a zenekar tagjai. Turnéik továbbra is nagy tömegeket vonzottak, noha senki nem tartotta őket többnek, mint egy nosztalgia-zenekarnak a sok közül. Eközben Brian Wilson és Alan Jardine (akik legálisan továbbra is a Beach Boys tagjai) új zenekarokat toborozva szólókarriert kezdtek. 2003-ban Brian és Van Dyke Parks 37 év után befejezték SMiLE című közös művüket, amelyet Wilson és zenekara 2004-ben világszerte előadott élőben. A bemutató koncert 2004 februárjában volt a Royal Festival Hall-ben, és amely koncertet a kiritikusok mindenidők egyik legjobb előadásnak tartanak.<ref>{{cite web|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/4420308.stm|title=Queen win greatest live gig poll|publisher=''[[BBC]]''|date=2005-11-09|accessdate=2011-01-24|language=angol}}</ref> Jardine egy ideig "Beach Boys Family & Friends" néven turnézott, ám ezt legális okok miatt "Alan Jardine Family & Friends"-re kényszerült változtatni. Zenekarának tagjai voltak többek között fiai, Matt és Adam, Brian Wilson lányai, Carnie és Wendy, és Carl sógora, Billy Hinsche. Jardine jelenleg az "Endless Summer Band" nevet használja fellépésein. 2010. június 29-én jelent meg első teljesen szóló albuma, melyben a Beach Boys-on kívül számos vendégművész működött közre.
 
=== A ''Pet Sounds'' negyvenedik évfordulója ===
== Jogi csatározások ==
 
Brian pszichológiai problémái számos jogi nézeteltérés forrásaivá váltak. A hetvenes évek közepén a Beach Boys felbérelte az ellentmondásos módszereiről ismert pszichológust, Eugene Landy-t, hogy segítsen Wilsonon.<ref>{{cite web |url=http://www.nytimes.com/2006/12/31/magazine/31barrett_landy.t.html?_r=2 |title=Off-Key |date=2006-12-31 |accessdate=2011-01-22 |author=Chuck Klosterman | publisher=The New York Times}}</ref> Landy segítségével Wilson állapota jelentősen javult: saját bevallása szerint Wilson vélhetőleg meghalt volna Landy közbeavatkozása nélkül. Landy sikeresen csökkentette Brian drogfüggőségét, s 1987-re Wilson kellően jó állapotba került ahhoz, hogy felvehesse első szólólemezét. Ugyanakkor Landy mind növekvő mértékben befolyása alá kerítette sztárbetegét. Miután a zenekar többi tagja azzal vádolta Landy-t, hogy saját előnyeire tartja totális ellenőrzés alatt Wilsont, a bíróság megtiltotta az orvos és betege bárminemű érintkezését.<ref>{{cite web |url=http://www.cantstopthebleeding.com/dr-eugene-landy-1934-2006 |title=Can't Stop The Bleeding |date= 2006-04-01|accessdate=2011-01-22 |publisher= Rock Und Roll}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.newsweek.com/1995/09/03/the-strange-life-of-brian.html |title=The Strange Life Of Brian |date=1995-09-04 |accessdate=2011-01-21}}</ref>
 
Az együttes névhasználati joga feletti pereskedések mellett három jelentős bírósági ügy történt az utóbbi másfél évtizedben. Először Wilson indított pert annak érdekében, hogy visszaszerezze dalai és a zenekar kiadójának, a Sea Of Tunes-nak jogait (Brian még 1967-ben ajándékozta a teljes Sea Of Tunes katalógust apjának). 1989-ben Brian Wilson perelte be többek között az Irving Music-ot azzal, hogy azidőtájt mentális állapota nem tette lehetővé, hogy megfontolt döntéseket hozzon. A felek 1992-ben peren kívül egyeztek meg és Wilson 10 millió dollárnyi kártérítést kapott.<ref>{{cite news | first=Chris | last=Morris | title=Jury rules for Love in Beach Boys suit | url=http://www.billboard.com/new-releases#/archive | format=PDF | publisher=Billboard | date=1994-12-24 | accessdate=2010-10-11}}</ref>
Love állítása szerint: "Az unokatestvéremet, Briant, akivel rengeteg slágert írtunk közösen, akit szeretek és akiért aggódok, ismét olyan emberek veszik körül, akiket kizárólag saját anyagi hasznuk érdekel, és nincsenek tekintettel Brian jogaira, az én jogaimra, vagy akár néhai testvéreinek, Carl-nak és Dennisnek hagyatékára, valamint gyermekeik jogaira. Sajnos a történelem ismétli önmagát. Brian mentális állapota miatt mindig is könnyen befolyásolható volt. Egyszerűen gátat akarok szabni a bitorlók csalásainak!"<ref name = "bad vibrations"/>
 
Az általános vélemény szerint a perrel Love pusztán arra akarta rákényszeríteni Wilsont, hogy Johnstonnal továbbra is a jól profitáló Beach Boys név alatt turnézhassanak.<ref name = "bad vibrations"/> Mike Love ügyvéde szerint semmi személyes nincs a perben. Állítása szerint:"Mike szereti Briant, jó a kapcsolatuk, és szívélyes is. Mindössze azzal van néhány probléma, ahogy Brian (és társulata) promotálja az albumot."<ref name = "CNN">{{cite web |url=http://web.archive.org/web/20051125123552/http://edition.cnn.com/2005/SHOWBIZ/Music/11/04/people.beachboys.lawsuit.ap/index.html |title=No day at the beach: Love sues Wilson |date= 2005-11-04|accessdate=2011-01-29| publisher= [[CNN]]}}</ref> Stillman, aki 1992 óta képviseli Mike-ot, hozzátette: "Ők ketten még mindig egy család, és társalapítói a rock 'n roll történelem egyik legfontosabb együttesének."<ref name = "CNN"/>
 
==Zenei stílus==
Brian Wilson, aki az együttes fő dalszerzője volt, növekvő kreativitásának köszönhetően az együttes rengeteg stílusváltáson ment keresztül. Első lemezeiken elsősorban a [[surf rock]], és a [[rock and roll]] hangzás dominál, amivel megalapozták ismertségüket az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban. Az 1963-as ''[[Surfer Girl]]'' nagylemez nyilvánvaló művészi előrelépést jelentett a Beach Boys számára. A ''[[The Surfer Moon]]''ban Brian először használ vonószenekart, a dalszövegeik is jóval kifinomultabbá váltak az előző albumokhoz képest. Ezen az albumon alkalmaz Brian először stúdiózenészeket, és a Beach Boys-tagok vokáljai is jóval magabiztosabbak, mint az előző két lemezen. Brian művészi fejlődésének egyik kiteljesedése volt a ''[[The Beach Boys Today!]]'' nagylemez. A korábbi Beach Boys-daloknál jóval komorabb és intelligensebb balladák már a ''[[Pet Sounds]]'' technikai újításait vetítik elő: többek között a vonós és fúvós hangszerek alkalmazását, az ütőhangszerek megnövekedett szerepét, és a hangerő manipulánsát.
 
Brian Wilson művészi kiteljesedését a Pet Sound-sal érte el. Az album új szintre emelte a popzenét, mind a produceri munkában mind a dalszerzésben. A hagyományos billentyűs hangszereken, és a gitárokon kívül más egzotikus hangszereket is használt Brian, többek között: vonószenekart, [[csemballó]], [[fuvola]], [[teremin]], és még sok mást. <ref>{{cite web |url= http://www.allmusic.com/album/pet-sounds-r485904/review| title=Pet Sounds |accessdate=2011-01-22 |author=Richie Unterberger |publisher=allmusic |languages= angol}}</ref> Wilson ezután egy még nagyratörőbb munkába kezdett. A [[Good Vibrations]] kislemez sikerének köszönhetően, ami a korszak legdrágább és legbonyolultabb popfelvétele volt és napjainkig mérföldkőként tartják számon a hangrögzítés történetében, Wilson és új szerzőtársa [[Van Dyke Parks]] a Good Vibrations-höz hasonlóan a Smile-t is rövid szekciókból kívánta felépíteni, oly módon, hogy a végeredmény egyetlen összefüggő zeneművet alkosson. A lemezzel Brian, mentorának, Phil Spectornak a produkciós technikáját, a [[Wall of Sounds]]-ot akarta tökélyre fejleszteni. A Smile végül kudarcba fulladt, de ezt a produkciós technikát a későbbiekben is alkalmazni fogja többek között a "Diamond Head" című instrumentális dalban, melynek felvétele során Brian Wilson visszanyúlt a SMiLE-időszak impresszionista, pszichedelikus hangulatához, és a SMiLE dalaihoz hasonlóan apró szekciókból építette fel a számot.
 
A következő években, Brian visszavonulásával a többi tag is kibontakozhatta zeneszerzői képességeit, így rengeteg új stílust és műfajt fedezhettek fel. Későbbi dalaikban a [[rock]]-tól kezdve ([[Wild Honey (dal)|Wild Honey]]), egészen a [[disco]]-ig ([[Here Comes The Night]]) számos művészeti ágat érintettek.
===Dalszövegek===
 
A zenekaron belül a fő dalszövegíró [[Mike Love]] volt, egyben ő írta a korai Beach Boys dalok szövegének jelentős részét. A Beach Boys korai számai a kaliforniai fiatalok életstílusát énekelték meg. Dalaikat három fő csoportra oszthatjuk: a szörf ([[Surfin’ U.S.A. (dal)| Surfin’ U.S.A.]], [[Surfin’ Safari (dal)| Surfin’ Safari]]), az autók ([[Little Deuce Coupe (dal)|Little Deuce Coupe]], [[409 (dal)|409]]), valamint a lányok ([[Wendy (dal)|Wendy]], [[The Warmth of the Sun]]). Brian Wilson többször is dolgozott külső szövegíróval, például [[Roger Christian]]-nel akivel főleg autós témájú dalokat írt, vagy [[Gary Usher]]-el, akivel több, szörf témájú számot írt. Az idő előrehaladtával a dalszövegeik is egyre kifinomultabbá, és "felnőttesebbé" váltak.
 
[[Fájl:Little Deuce Coupe.jpg|left|thumb|250px|A "Little Deuce Coupe" volt az egyik leghíresebb autós témájú Beach Boys dal.]]
 
[[Fájl:1964 Beach Boys Concert.jpg|thumb|left|250px|A The Beach Boys 1964-ben]]
A The Beach Boys több koncertet adott, mint a többi nagy rock zenekar.<ref name= "LITE96"/> Fennállásuk során több mint 3000 koncertet adtak szerte a világon.<ref>{{cite web |url=http://archive.is/KWCR |title= Tours & Sessions 1961–1999 |accessdate=2011-01-22}}</ref> A fellépéseik mindig is hatalmas tömegeket vonzottak, átlag 40-50 000 ember előtt játszottak. A ’80-as évek óta a zenekar az egyik résztvevője a július 4-ei ünnepségeknek, ahol hagyományosan a Washington Mall-nál lépnek fel egy általában 700-750 000-es tömeg előtt. Korai koncertjeiken általában saját dalokat játszottak, de voltak más kedvencek is (például "[[Papa Oom Mow Mow]]", "[[Johnny B. Goode]]") amiket ugyanúgy gyakran adtak elő. Vannak olyan Beach Boys számok is amik a mai napig is állandó szereplői a koncertjeiknek (például "[[California Girls]]", "[[I Get Around]]", "[[Surfin’ U.S.A. (dal)|Surfin’ U.S.A.]]", "[[Little Deuce Coupe (dal)|Little Deuce Coupe]]"). Ez utóbbi dal előtt a frontember, Mike Love sorra bemutatta a tagokat, mielőtt elkezdték volna játszani a számot.<ref>"The Beach Boys Concert"(track 3), "The Lost Concert" (5:20-6:00)</ref>
 
Brian romló egészségi állapota, és a stressz miatt már 1964 elején is távolmaradt néhány fellépéstől, majd ’64 végén végleg abbahagyta a koncertezést. Egy ideig Glenn Campbell helyettesítette Brian a koncerteken, majd Bruce Johnston állt a helyére, aki a zenekar állandó tagja lett. Több fontos koncerten működtek közre, például az 1964-es, különösen a fiataloknak szervezett "T.A.M.I. Show"-ban is játszottak, ami az egyik utolsó hivatalos dokumentuma az eredeti fennállású Beach Boys-nak.
==Örökség==
 
A The Beach Boys mindenidők egyik legelismertebb együttese, mind a kritikai, mind a közönségsikert nézve. A [[Billboard]] magazin szerint a kislemez és nagylemez eladásokat tekintve a Beach Boys a legtöbb lemezt eladott amerikai rock együttes. <ref name = "Top 10 American Bands"/> Becslések szerint több mint 100 millió lemezt adtak el a világon.<ref name = "musicatlas"/><ref name="LITE96"/>
 
A [[Rolling Stones]] magazin minden idők 100 legjobb művészeinek listáján a zenekar 12. helyen végzett <ref name = "100 Greatest Artists of All Time"/>. Az ötösfogatot ([[David Marks]]szal és [[Bruce Johnston]]nal kiegészülve) 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://rockhall.com/inductees/ceremonies/1988/ |title= The 1988 Induction Ceremony (RaRHoF)|accessdate=2011-01-22}}</ref> 1998-ban bekerült az Énekegyüttes Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://www.vocalgroup.org/inductees/beach_boys.htm |title=Vocal Group Hall of Fame (The Beach Boys) |accessdate=2011-01-22}}</ref>. Brian Wilson 2006 novemberében került be a brit R&R Hall of Fame-be.<ref>{{cite web |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm |title= Led Zeppelin make UK Hall of Fame|date=2006-09-12 |accessdate=2011-01-22| publisher=BBC News}}
[http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm Led Zeppelin make UK Hall of Fame] Közreadva: 2006. szeptember 12.</ref> 1980. december 15-én csillagot kaptak a [[Hollywood Walk of Fame]]-en.<ref>{{cite web |url=http://www.hollywoodchamber.net/index.php?module=wof&s=nor&p=1&sname=beach+boys&wof_id=629 |title= Hollywood Walk of Fame (The Beach Boys)|accessdate=2011-01-22}}</ref>
 
[[Fájl:LandmarkPhoto2.jpg|thumb|right|250px|Historic Landmark]]
== Jegyzetek ==
 
{{forrásokjegyzetek}}
 
== KülsőTovábbi hivatkozásokinformációk ==
=== Honlapok ===
* [http://thebeachboys.com/ Hivatalos honlap]
* [http://Brianwilson.com Brian Wilson honlapja]
* [http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9094059&la=60956736 Magyar rajongói fórum]
 
===Könyvek===
==További irodalom==
 
*{{cite book |last= Gaines |first= Steven S. |coauthors= |title= Heroes and Villains: The True Story of the Beach Boys |year=1995 |publisher= Da Capo Press |location= |id=ISBN 0306806479}}
295 835

szerkesztés