„Ozirisz-mítosz” változatai közötti eltérés

 

Az '''Ozirisz-mítosz''' az egyik legjelentősebb és legrészletesebb [[Ókori Egyiptom|ókori egyiptomi]] mítosz. [[Ozirisz]] istennek, a legenda szerint Egyiptom egyik első uralkodójának a meggyilkolásáról és fia, [[Hórusz]] bosszújáról szól. Oziriszt testvére, [[Széth]] megölte, és elfoglalta trónját. [[Ízisz]], Ozirisz testvére és felesége gyermeket szült, akit sokáig rejtegetett Széth elől; ő volt Hórusz, ki felnőve szembeszállt Széthtel és hosszú küzdelem után legyőzte. A mítosz fontos szerepet tölt be az egyiptomiaknak a királyságról és a trónutódlásról, a rend és káosz közti konfliktusról, illetve a halálról és a túlvilágról alkotott elképzelésében, egyben pontos jellemzést ad a főszereplő istenek személyiségéről, akik kultuszának számos eleme ebből a mítoszból ered.

A mítosz elemei számtalan, különféle műfajú egyiptomi szövegben megjelennek, halotti szövegektől és mágikus formuláktól az elbeszélésekig. Emiatt részletesebb és összefüggőbb, mint a legtöbb egyiptomi mítosz, azonban ezen szövegek egyikében sem teljes egészében szerepel, és az események leírásában nagy változatosság észlelhető. Az ókori görög és római írások, például [[Plutarkhosz]] ''[[Ízisz és Ozirisz]]''e több információt nyújtanak, és bár elképzelhető, hogy nem mindig tükrözik pontosan az ókori egyiptomiak hitét, ezek által a mítosz akkor is fennmaradt, amikor az egyiptomi vallás legtöbb eleme már feledésbe merült.

 

Ozirisz mítosza nagyon fontos szerepet töltött be az [[ókori egyiptomi vallás]]ban, és népszerű volt az átlagemberek körében is.<ref name="Assmann 124">Assmann 2001, p. 124</ref> Ennek egyik oka a mítosz elsődleges vallási jelentése, ami arra utal, hogy minden halottnak jár a kellemes túlvilági élet.<ref name="Smith 2">Smith 2008, p. 2</ref> Egy másik ok az, hogy a szereplők és érzelmeik emberibbek, mint a legtöbb egyiptomi mítoszban.<ref name="O'Connor 37">O'Connor 2009, pp. 37–40</ref> Népszerűsége miatt a mítosz minden más mítosznál gyakrabban szerepel ősi szövegekben, és rengeteg különböző stílusú műben felbukkan rá utalás.<ref name="Assmann 124"/> Ezekből a forrásokból az átlagosnál nagyobb részletességgel ismerhető meg a történet,<ref name="Smith 2"/> ellentétben más mítoszokkal, melyek töredékesek és homályosak. Bár valamennyire az Ozirisz-mítosz is töredékes, a többinél összefüggőbb történetet alkot.<ref>Tobin 1989, pp. 21–22, 104</ref>

 

 

Az Ozirisz-mítosz legkorábbi említése a ''[[Piramisszövegek]]''ben fordul elő, melyek az első ókori egyiptomi temetkezési szövegek, és az i. e. 25. században hatalmon lévő [[V. dinasztia]] korának piramisaiban maradtak fenn. Ezek a szövegek ún. varázsszövegekből állnak, és korábbi korokból származó fogalmak bukkannak fel bennük.<ref>David 2002, pp. 92–94</ref> Témájuk a piramisban eltemetett uralkodó túlvilági sorsa, emiatt gyakran említik az Ozirisz-mítoszt, mely jelentős kapcsolatban áll a királyság fogalmával és a túlvilággal.<ref>Griffiths 1980, pp. 7–8, 41</ref> A szövegekben előfordulnak a mítosz fő elemei, köztük Ozirisz halála és újjáélesztése, illetve Hórusz és Széth harca.<ref>Griffiths 1960, pp. 1, 4–7</ref> A mítosznak a ''Piramisszövegek''ben említett elemei visszatérnek a későbbi idők temetkezési szövegeiben is, például a [[Egyiptomi Középbirodalom|középbirodalmi]] ''[[Koporsószövegek]]''ben és az [[Egyiptomi Újbirodalom|újbirodalmi]] ''[[Halottak Könyve|Halottak Könyvében]].'' Ezek nagy része a köznép számára íródott, ezért az Ozirisz és az elhunyt közti asszociáció már nem korlátozódik a királyra.<ref>David 2002, pp. 92, 159</ref>

Az egyiptomi vallást történelmének vége felé leíró ókori görög és római szerzők sokat feljegyeztek az Ozirisz-mítoszból. [[Hérodotosz]] az [[i. e. 5. század]]ban megemlítette egyes részleteit Históriái Egyiptomról szóló leírásában. Négy évszázaddal később [[Diodórosz (történetíró)|Diodorus Siculus]] összefoglalta a mítoszt a ''[[Bibliotheca historica|Biblioteca historicában]].''<ref>Pinch 2004, pp. 34–35, 39–40</ref> A 2. század elején alkotó [[Plutarkhosz]]<ref>Plutarch 1970, pp. 16–17</ref> tollából született a mítosz legteljesebb ókori leírása. ''[[Ízisz és Ozirisz]]'' című művében a mítosznak a ma elterjedt legnépszerűbb változata szerepel.<ref name="Tobin">Tobin 1989, pp. 22</ref><ref>Pinch 2004, p. 41</ref> A görög és római szerzők írásai lehetséges, hogy nem adják pontos leírását az egyiptomi vallásnak,<ref name="Tobin" /> Plutarkhosz művében is számos olyan értelmezés szerepel, melyre hatással lehettek különféle ókori görög filozófiai irányzatok, és a mítosz leírásában olyan elemek szerepelnek, melyeknek nincsenek párhuzamaik az egyiptomi hagyományban. [[J. Gwyn Griffiths]] egyiptológus véleménye szerint a beszámoló több eleme is görög mítoszokból ered, és a mű egészében nem alapszik teljességében egyiptomi forrásokon.<ref>Plutarch 1970, pp. 51–52, 98</ref> Egy másik egyiptológus, [[John Baines]] szerint azonban elképzelhető, hogy templomokban fennmaradt a mítosz írott változata, amelyekhez Plutarkhosz hozzáférhetett és amelyeket felhasználhatott, de mára elvesztek.<ref>Baines in Loprieno 1996, p. 370</ref>

 

A történet kezdetén Ozirisz uralkodik Egyiptomban. Őseitől örökölte a királyságot, apja [[Geb]] földisten, nagyapja [[Su]], a levegő istene, akit [[Atum]], a világ teremtője hozott létre. Királynéja [[Ízisz]], aki Ozirisszel, [[Széth]]tel és [[Nebethet|Nephtisszel]] együtt szintén Geb és az égistennő [[Nut]] gyermeke. Ozirisz uralkodásáról kevés információ szerepel egyiptomi forrásokban, a hangsúly a halálán és az ezt követő eseményeken van.<ref>Pinch 2004, pp. 75–78</ref> Ozirisz az életet adó hatalommal, az igazságos királysággal és a ''[[maat]]''tal – a dolgok ideális rendjével – áll kapcsolatban,<ref>Pinch 2004, pp. 159–160, 178–179</ref> Széth pedig az erőszakkal és zűrzavarral. Ozirisz meggyilkolása így a rend és káosz harcának, az élet és halál szembenállásának szimbóluma.<ref>te Velde 1967, pp. 81–83</ref>

 

Az Újbirodalom végére alakult ki a mítosznak az az eleme, hogy Széth feldarabolta Ozirisz testét és szétszórta Egyiptomban. Ozirisz kultuszhelyei szerte az országban azt állították, közelükben találták a holttestet vagy egy darabját. A hagyomány szerint negyvenkét darabra vágta Széth a testet, ami megfelel Egyiptom negyvenkét [[nomosz]]ának.<ref name>Pinch 2004, p. 79</ref> Így a királyfogalom istene királyságának megtestesülésévé vált.<ref name="Griffiths in Redford 615"/>

 

 

Ozirisz halálát vagy [[interregnum]] követte, vagy Széth vette át az uralmat a királyság felett. Eközben Ízisz Nephtisz segítségével férje holttestét kereste.<ref name="Pinch 80">Pinch 2004, pp. 80–81</ref> Az Oziriszt kereső és gyászoló istennőket gyakran hasonlították sólyomhoz vagy kányához,<ref name="Griffiths 49">Griffiths 1980, pp. 49–50</ref> talán mert a kányák messzire elrepülnek, amikor dögöt keresnek,<ref>Wilkinson 2003, pp. 147–148</ref> mert kiáltásuk gyászos hangzású, vagy mert kapcsolatban állnak Hórusszal, akit gyakran ábrázolnak sólyomként.<ref name="Griffiths 49"/> Az Újbirodalom idején, amikor Ozirisz halálát és újjáéledését összefüggésbe hozták a Nílus éves áradásával, ami termékennyé tette Egyiptomot, a folyó vizét Ízisz könnyeinek<ref>Tobin, Vincent Arieh, "Myths: An Overview", in Redford 2001, vol. II, pp. 464–468</ref> vagy Ozirisz testnedveinek tartották,<ref name="Pinch 178">Pinch 2004, pp. 178–179</ref> így azt az életadó isteni hatalmat jelképezte, ami a folyó vizében és az áradás után növő növényekben lakozik.<ref>Tobin 1989, pp. 110–112</ref>

További eltérés az eredeti és a plutarkhoszi változat közt Hórusz születésének leírása. Plutarkhosznál az apját megbosszuló Hórusz még Ozirisz életében született, az isten halála után fogant gyermek egy második, gyenge és éretlen gyermekük, [[Harpokratész]]. Az egyiptomi hagyományban Harpokratész (Hór-pa-hred, „Hórusz, a gyermek”) Hórusz egyik megjelenése, de Plutarkhosz külön szereplővé tette.<ref>Plutarch 1970, pp. 147, 337–338</ref>

 

 

Az egyiptomi forrásokból ismert történetben Ízisz a [[Nílus-delta]] papirusznádasába rejtőzik Széth elől, aki magára nézve fenyegetőnek érzi a gyermek létét. A hely neve egyiptomi nyelven ''Akh-biti,'' „Alsó-Egyiptom királyának papiruszrengetege”.<ref name="Hart 80">Hart 2005, pp. 80–81</ref> A görög írók Khemmisznek nevezték és úgy tartották, [[Per Uadzset|Butó]] városának közelében található,<ref>Plutarch 1970, p. 313</ref> de a mítoszban a földrajzi hely mellékes, az elvonulás és biztonság ikonikus helyeként jelentős.<ref name="Assmann 133">Assmann 2001, p. 133</ref> A papirusznádas fontosságát jelzi az is, hogy gyakran ábrázolják a művészetben; az egyiptomi mítoszok legtöbb helyszínére ez nem jellemző. Ízisz itt ad életet gyermekének, Hórusznak, és itt neveli, ezért nevezik a papirusznádast „Hórusz fészkének”.<ref name="Pinch 80"/> A Hóruszt szoptató Ízisz alakja gyakori témája az egyiptomi művészetnek.<ref name="Hart 80"/>

 

 

A mítosznak ebben a részében Hórusz sérülékeny gyermek, akire veszélyek sora leselkedik. A varázsszövegekben, melyek a gyermek Hórusz történetét használják gyógyító erejük alapjaként, különféle betegségeket és sérüléseket tulajdonítanak neki, skorpiócsípéstől az egyszerű gyomorfájásig,<ref>Meeks and Favard-Meeks 1996, p. 73</ref> attól függően, épp milyen betegség gyógyítására szánták őket.<ref>Pinch 2004, p. 39</ref> A leggyakoribb változatban a gyermek istent kígyó marja meg, ami tükrözi az egyiptomiak félelmét a kígyómarástól.<ref name="Pinch 80"/> Egyes szövegek utalnak rá, hogy ezeket az ellenséges teremtményeket Széth küldte.<ref>Griffiths 1960, p. 50</ref> Ízisz vagy saját varázserejével gyógyítja meg gyermekét, vagy más isteneket – például Rét vagy Gebet – vesz rá könyörgéssel vagy fenyegetéssel, hogy segítsenek rajta. Míg a mítosz első szakaszában elsődlegesen a gyászoló szerepében mutatkozik, ebben a szakaszban ő az ideális anya.<ref>Pinch 2004, pp. 147, 149–150, 185</ref> A mágikus ráolvasásokban Ízisznek a fia meggyógyítására tett törekvéseit terjesztik ki minden betegre.<ref name="Assmann 133"/>

 

A mítosz harmadik szakaszában a már felnőtt Hórusz harcba száll Széthtel Egyiptom trónjáért. Harcuk gyakran erőszakos, de szerepet vállal benne az [[Enneád]], az istenek csoportja is, akik összeülnek, hogy eldöntsék, kit illet jog szerint Egyiptom trónja. A bíró az ügyben egyes változatok szerint Geb, aki Ozirisz és Széth apja és az Oziriszt megelőző uralkodó, máshol Ré vagy Atum, akitől a királyság ered.<ref>Griffiths 1960, pp. 58–59</ref> Más istenek is fontos szerepet játszanak: Thot gyakran szerepel békéltetőként<ref>Griffiths 1960, p. 82</ref> vagy a bíró segítőjeként, a ''Hórusz és Széth története'' szerint pedig Ízisz ravaszságával és varázserejével segíti fiát.<ref>Assmann 2001, pp. 135, 139–140</ref>

 

Hórusz és Széth vetélkedését két különböző módon mutatják be. Mindkettő előfordul már a ''Piramisszövegek''ben, a mítosz legrégebbi forrásában. Itt egyes szövegekben Hórusz Ozirisz fia és Széth unokaöccse, a konfliktus fő oka pedig Ozirisz meggyilkolása; a másik hagyomány szerint Hórusz és Széth testvérek.<ref>Griffiths 1960, pp. 12–16</ref> Ez az ellentmondás több későbbi forrásban is szerepel, a két istent hol testvéreknek, hol nagybácsinak és unokaöcsnek nevezik, néha még ugyanannak a szövegnek két pontján is.<ref name="Assmann 134">Assmann 2001, pp. 134–135</ref>

 

 

Az istenek küzdelme számod epizódból áll. A ''Hórusz és Széth története'' elmeséli, hogy a két isten különféle más istenekhez folyamodik, hogy ítélkezzenek az ügyben, illetve számos versenyszámban – például csónakversenyben vagy állat alakjában folytatott küzdelemben – méri össze magát, hogy eldöntsék, ki a győztes. Ebben a történetben Hórusz minden alkalommal legyőzi Széthet, és a legtöbb isten is őt támogatja.<ref>Lichtheim 2006b, pp. 214–223</ref> A harc azonban így is nyolcvan éven át tart, mert a döntőbíró, a teremtő isten Széth pártján áll.<ref>Hart 2005, p. 73</ref> A későbbi rituális szövegekben a harcot hatalmas csatának állítják be, melyben a két isten szövetségesei csapnak össze.<ref>Pinch 2004, p. 83</ref> A harc egy pontján Ízisz [[szigony|szigonnyal]] támad Széthre, aki Hórusszal vív, de véletlenül a fiát találja el, aki haragjában ezért levágja a fejét.<ref>Lichtheim 2006b, pp. 218–219</ref> Thot egy tehén fejével helyettesíti Ízisz fejét; a szöveg itt mitikus magyarázatot ad a tehénszarvas fejdíszre, melyet Ízisz számos ábrázolásán visel.<ref>Griffiths, J. Gwyn, "Osiris", in Redford 2001, vol. II, pp. 188–190</ref> Egyes forrásokban Széth a további támadásait azzal indokolja, hogy a fiatalabb isten ilyen erőszakosan viselkedett az anyjával.<ref>Pinch 2004, p. 82</ref>

Szintén fontos eleme a mítosznak, hogy az ellenfelek megcsonkítják egymást: Hórusz megsebzi vagy ellopja Széth heréit, Széth pedig megsebesíti vagy kitépi Hórusz szemét vagy mind a kettőt, néha darabokra is tépi.<ref name="Pinch 82">Pinch 2004, pp. 82–83, 91</ref> Széth megcsonkítása erejének és férfiasságának elvesztését jelzi.<ref>te Velde 1967, pp. 42–43</ref> Hórusz szemének eltávolítása még jelentősebb, mert a [[Hórusz-szem]]nek számos jelentése van az egyiptomi vallásban. Hórusz egyik fő aspektusa, hogy égistenség, emiatt jobb szemét a [[Nap]]nak, bal szemét a [[Hold]]nak tartották. Hórusz szemének ellopása vagy elpusztítása így egyenlő a Hold elhalványulásával ciklusának újhold szakaszában, vagy [[holdfogyatkozás]]ok idején. A mítosz különféle változataiban Hórusz visszaveszi az elveszett szemet, vagy más istenségek, köztük Ízisz, Thot vagy [[Hathor]] visszaszerzik vagy meggyógyítják neki.<ref name="Pinch 82"/> Herman te Velde egyiptológus szerint Széth elvesztett heréinek története egy későbbi variációja annak a mítosznak, hogy Széth magva Hóruszhoz került, és a Széth homlokán megjelenő holdszerű korong Hórusz szeme. Ha ez így van, a csonkítást és a szexuális zaklatást leíró epizódok egy történetszálat alkotnak. Mivel Thot más funkciói mellett holdistenség is, te Velde szerint van értelme annak, hogy szem formájában jelenik meg és közvetíteni próbál a küzdő felek között.<ref>te Velde 1967 pp. 43–46, 58</ref> Hórusz szemének egésszé válása azt jelképezi, amikor a Hold újra eléri a teljes fényességét,<ref>Kaper, Olaf E., "Myths: Lunar Cycle", in Redford 2001, vol. II, pp. 480–482</ref> illetve azt, hogy a királyság visszakerül Hóruszhoz,<ref>Griffiths 1960, p. 29</ref> és a ''maat'' helyreállásának több más aspektusát.<ref>Pinch 2004, p.131</ref> Néhol Hórusz szemének helyreállítását Széth heréié is kíséri, így a konfliktus lezárultával mindkét isten újra ép.<ref>te Velde 1967, pp. 56–57</ref>

 

A mítosz több más részéhez hasonlóan a konfliktus feloldása is összetett és változatos. Van olyan változata a történetnek, ahol Hórusz és Széth felosztották a birodalmat egymás közt. Ez párhuzamba állítható számos alapvető kettősséggel, melyet az egyiptomiak tapasztaltak világukban. Hórusznak jutottak a Nílus körüli termékeny területek, melyeken az egyiptomi civilizáció kialakult, míg Széthnek az ezt körülvevő meddő sivatag és az ezzel összefüggő idegen földek, vagy Hórusznak a föld és Széthnek az ég, vagy Hórusznak Felső-, Széthnek Alsó-Egyiptom, vagy fordítva. A memphiszi [[teológia]] szerint Geb először felosztja köztük az országot, majd meggondolja magát és az egészet Hórusznak adja. Hórusz és Széth kibékülnek, és az általuk jelképezett dualitás egységes egésszé áll össze, így a konfliktus után helyreáll a rend.<ref>te Velde 1967, pp. 59–63</ref>

 

Hórusz az istenek ünneplése közepette elfoglalja a trónt és Egyiptomnak végre ismét van jogos uralkodója.<ref name="Assmann 141">Assmann 2001, pp. 141–144</ref> Az isteni döntés, hogy Széthnek nem volt igaza, helyreállítja a rendet, amit Ozirisz meggyilkolása megzavart.<ref name="Smith 3">Smith 2008, p. 3</ref> A mítosz egyes változataiban Széth büntetésének része, hogy Ozirisz testét a sírjába vigye.<ref>te Velde 1967, pp. 97–98</ref> Az új király végrehajtja a halotti rítusokat apja sírjánál és ételáldozatot mutat be neki – gyakran a Hórusz-szemet is odaadja áldozati ajándékul, itt az élet és a bőség jelképeként.<ref>Assmann 2001, pp. 49–50, 144–145</ref> Egyes források szerint ezek létszükségesek ahhoz, hogy Ozirisz teljesen életre keljen a túlvilágon és elfoglalhassa helyét a holtak birodalmának királyaként, párhuzamosan azzal a szereppel, amelyet fia tölt be az élők világában. Ozirisz innentől fogva közeli kapcsolatban áll a természet körforgásával, a halállal és újjászületéssel, közte a gabona évenkénti megújulásával, ami saját feltámadását tükrözi.<ref>Pinch 2004, pp. 84, 179</ref>

 

Mivel az Ozirisz-mítosz elsőként a ''Piramisszövegek''ben bukkan fel, lényeges elemeinek már valamivel ezek keletkezése előtt ki kellett alakulniuk. A különálló részek – Ozirisz halála és feltámasztása, Hórusz gyermekkora, Hórusz és Széth küzdelme – eredetileg egymásól független mítoszok lehettek. Ha így volt, akkor a köztük laza összefüggést mutató ''Piramisszövegek'' kialakulásának idején kezdtek összekapcsolódni. A mítosz számos külső hatást mutat.<ref name="O'Connor 37"/> Nagy része vallási elképzeléseken alapul,<ref name="te Velde 76">te Velde 1967, pp. 76–80</ref> valamint az egyiptomi társadalom alapvető jellegzetességein: a királyság isteni természetén, a trónöröklés rendjén,<ref>Griffiths 1980, pp. 185–186, 206</ref> a ''maat'' fenntartásáért folytatott küzdelmén<ref>Tobin 1989, p. 92</ref> és a halál legyőzésére tett kísérleteken.<ref name="O'Connor 37"/> Ízisz és Nephtisz gyászéneke halott fivérük felett a ritualizált gyász hagyományának egy korai formája lehet.<ref>Tobin 1989, p. 120</ref>

 

Vannak azonban jelentős eltérések is. Ozirisz eredete vitatott,<ref name="Pinch 178"/> és a mítosznak a haláláról szóló részének az alapja is bizonytalan.<ref>Griffiths 1980, pp. 5–6</ref> [[James Frazer]] antropológus állt elő 1906-ban azzal a feltételezéssel, hogy Ozirisz, hasonlóan az ókori Közel-Kelet más meghaló, majd feltámadó istenségeihez, eredetileg a növényzet megtestesülése volt, halála és újjászületése tehát a növények évenkénti halálát és újjászületését jelképezi.<ref name="Mettinger 15">Mettinger 2001, pp. 15–18</ref> Ezt a nézetet számos egyiptológus elfogadta, de a 20. század vége felé [[J. Gwyn Griffiths]], aki részleteiben tanulmányozta Oziriszt és a hozzá fűződő mítoszokat, arra a következtetésre jutott, hogy Ozirisz elsődlegesen a holtak királya, és a növényzettel való kapcsolata csak másodlagos.<ref>Griffiths 1980, pp. 158–162, 185</ref> Az [[összehasonlító valláselmélet]] tudósai részéről már korábban is kritika érte Frazer halott és feltámadó istenekről szóló elméletét.<ref name="Mettinger 15"/> [[Rosalie David]] egyiptológus szerint Ozirisz lehet a fák és más növényeknek a Nílus áradását követő újjáéledésének a megszemélyesítése.<ref>David 2002, p. 157</ref>

 

 

Egy másik vitatott felvetés Hórusz és Széth küzdelméhez kapcsolódik, melyet az egyiptológusok megpróbáltak Egyiptom korai történelmének valós eseményeivel összefüggésbe hozni. Azok a történetváltozatok, melyekben a küzdő felek végül felosztják egymás mögött a királyságot, valamint Hórusz és Széth azonosítása az egyes országrészekkel arra utal, hogy a két istenség az országban fennálló valamiféle megosztottságot jelképezi. Az egyiptomi hagyomány úgy tartja, és a régészeti bizonyítékok is arra mutatnak, hogy Egyiptomot történelme kezdetén egyesítették, mikor a déli királyság, Felső-Egyiptom meghódította az északi Alsó-Egyiptomot. A felső-egyiptomi uralkodók Hórusz követőinek nevezték magukat, és Hórusz lett az egyesített Egyiptomnak és királyainak a patrónusa. Hórusz és Széth azonban nem azonosíthatóak ilyen egyértelműen a két országrésszel. Mindketten számos kultuszközponttal rendelkeztek mindkét országrészben, és gyakran előfordul az is, hogy Hóruszt tartják Alsó-, Széthet pedig Felső-Egyiptom istenének.<ref name="Meltzer in Redford 119"/> Az ellentétek egy lehetséges feloldására [[Kurt Sethe]] tett javaslatot 1930-ban. Feltételezése szerint Ozirisz eredetileg a történelem előtti időkben egyesített Egyiptom egy uralkodója volt, majd a felső-egyiptomi Széth-hívők fellázadtak ellene. Ezután Hórusz alsó-egyiptomi követői újraegyesítették az országot, ebből született Hórusz győzelmének a mítosza, majd az immár Hórusz hívei vezette Felső-Egyiptom ismét meghatározó lett a dinasztikus kor kezdetén.<ref>Griffiths 1960, pp. 131, 145–146</ref>

Mivel az ilyen távoli múltban rejlő eseményekkel kapcsolatban rengeteg a bizonytalanság, Herman te Velde úgy véli, a mítosz történelmi gyökerei túl homályosak ahhoz, hogy segítségünkre legyenek a mítosz megértésében, és nem jelentősek a vallási értelmezésben. „Hórusz és Széth mítoszának eredete elveszett a történelem előtti idők vallási hagyományainak ködében.”<ref name="te Velde 76"/>

 

Az Ozirisz-mítosz nagyobb és átfogóbb hatással volt az egyiptomi kultúrára, mint bármelyik másik mítosz.<ref name="Assmann 124"/> Az irodalomban nemcsak olyan közvetlen feldolgozásoknak képezte alapját, mint a ''Hórusz és Széth története,'' hanem vele távolabbi kapcsolatban álló mítoszokra is hatással volt. ''[[A két fivér története]]'' című népmese, bár emberi szereplői vannak, a mítoszhoz hasonló elemeket vonultat fel.<ref name="Baines 372">Baines in Loprieno 1996, pp. 372–374</ref> Az egyik szereplő [[pénisz]]ét megeszi egy hal, ő maga később meghal és feltámasztják.<ref>Lichtheim 2006b, pp. 206–209</ref> Az ''[[Igazság és hamisság története]]'' [[allegória]]ként kezeli Hórusz és Széth összecsapását, a szereplők az igazság és a hazugság közvetlen megszemélyesítői, nem istenségek, akik összefüggésben állnak ezekkel a fogalmakkal.<ref name="Baines 372"/>

 

 

A ''Piramisszövegek'' idejétől kezdve, de valószínűleg már korábban is, a királyok azt remélték, hogy haláluk után Oziriszhez hasonlóan ők is életre kelhetnek és uralkodhatnak az alvilágban. A Középbirodalom idejére már a közrendűek is hitték, hogy egy nap ők is legyőzik a halált, ahogy Ozirisz, azáltal, hogy imádják őt és részben a mítoszán alapuló temetkezési szertartásokban részesülnek. Ozirisz így Egyiptom legfontosabb túlvilági istensége lett.<ref>David 2002, pp. 154, 158</ref> A mítosz megerősítette azt az elképzelést is, amely az Újbirodalom idejére uralkodóvá vált, hogy csak az erényes emberek jutnak Ozirisz túlvilágába. Ahogy az összegyűlt istenek igaznak ítélték Oziriszt és Hóruszt, ezzel helyrehozva a gyilkosság okozta igazságtalanságot, úgy az elhunyt lelke is igaznak kellett, hogy ítéltessék, hogy halála ne legyen érvényes többé.<ref name="Smith 3"/>

Plutarkhosz és a hozzá hasonló görög és római szerzők művei által az Ozirisz-mítosz ismerete az i. sz. első évezred közepe után is fennmaradt, azután is, hogy az egyiptomi vallás megszűnt létezni, és a mítoszt eredetileg feljegyző írásrendszerek is feledésbe merültek. A mítosz fontos eleme maradt az Egyiptomról alkotott nyugati felfogásnak. Napjainkban, amikor az Egyiptomról alkotott elképzeléseink kialakítását az eredeti egyiptomi források is segítik, a történet továbbra is nagy ihlető erővel bír a tudomány, a művészetek és az új vallási mozgalmak terén is.<ref>Pinch 2004, pp. 45–47</ref>

 

* {{fordítás|en|Osiris myth|oldid=521638835}}

{{jegyzetek|oszlopok=2}}

 

 

[[Kategória:Ókori egyiptomi vallás]]

[[Kategória:Ókori egyiptomi irodalom]]

{{link FA|en}}