„Bohémélet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rotlink (vitalap | szerkesztései)
a nem működő linkjavítás
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: de:La Bohème egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
1. sor:
{{Puccini-operák}}
A '''Bohémélet''' [[Giacomo Puccini]] négyfelvonásos [[Opera (műfaj)|operája]]. A szöveget [[Henri Murger]] „La vie de Bohéme” című műve nyomán Puccini útmutatásait követve [[Luigi Illica]] és [[Giuseppe Giacosa]] írta. Az ősbemutató [[Arturo Toscanini]] vezénylésével [[1896]]. [[február 1.|február 1-jén]] volt a [[Torino|torinói]] ''Teatro Reggio'' színházban. A játékidő két óra.
 
1897-ben [[Ruggero Leoncavallo]] is komponált egy Bohéméletet, azonban a Puccini-féle verzió sokkal nagyobb népszerűségre tett szert.
65. sor:
A helyszín egy nyomorúságos, rendetlen és hideg padlásszoba, négy ággyal, négy székkel, egy asztallal és egy mosdóval. Az ablakból [[Párizs]] háztetői, kéményei látszanak. A függöny [[scherzo]] témára megy fel. A szobában Rodolfo és Marcello fagyoskodik. Rodolfo egy verssel küszködik, amit egy lap rendelt meg tőle, Marcello pedig a hidegtől gémberedett ujjakkal egy festményen dolgozik, melynek címe: ''Átkelés a Vörös-tengeren''. Rodolfo feláll és a kialvó tűzbe dobja egyik vaskos drámáját, majd az ablakból nézi Párizst. Megérkezik üres kézzel Colline: karácsony van és az összes zálogház zárva tart. Rögtön utána azonban Schaunard is megérkezik étellel teli kosarakkal, sőt némi pénzt is hoz. Schaunard két napig zongorázott valakinek, aki a szomszéd papagájának zajától szeretett volna megszabadulni. A problémát azonban megoldotta a szakácsnő egy késsel.
 
Az éhes bohémek leülnek enni, közben Schaunard felajánlja, hogy megvendégel mindenkit a közeli Momus kávéházban. Erre belép a háztulajdonos és az elmaradt lakbért követeli. Leitatják, mire az öreg a régi szerelmi kalandjait kezdi mesélni, a fiatalok felháborodást színlelnek és kidobják.
 
Rodolfo otthon marad, hogy befejezze a versét, a többiek nagy zajjal elvonulnak. Alig kezd neki a munkájának, megjelenik az ajtóban a szomszéd szoba lakója, a hímzőnő Mimì. Mimì megérkezésével az addig vidám zene lírai, szomorkás hangulatúvá válik. Mimì [[tüdőbaj]]os, ezért felfelé jövet a sok lépcsőtől nagyon elfáradt. Rodolfo vízzel locsolja az arcát, majd amikor a huzat eloltja Mimì gyertyáját, Rodolfo is elfújja az övét. A holdvilágos szobában beszélgetni kezdenek: először Rodolfo mutatkozik be, majd Mimì meséli el az életét (''Sì, mi chiamano Mimì'' ária). A kettejük [[ária|áriája]] az egyik legszebb olasz ária (''O soave fanciulla'' ária). Ezt követően elindulnak, hogy csatlakozzanak a többiekhez.
94. sor:
* "O soave fanciulla" (Ó, te gyönyörű lányka) – Rodolfo & Mimì I. felvonás
* "Quando me n'vo soletta per la via" (Amikor egyedül sétálok az utcán) – Musetta II. felvonás
* "Donde lieta uscì al tuo grido d'amore" (Honnan vígan kiröppent a kebledre szállva) – Mimì III. felvonás
* "O Mimì, tu più non torni" (Ó Mimì, vissza térsz-e még?) – Rodolfo és Marcello IV. felvonás
* "Vecchia zimarra" (Kabátária) – Colline IV. felvonás
115. sor:
[[Kategória:Puccini-operák]]
[[Kategória:Karácsonyi tárgyú zeneművek]]
 
{{Link GA|de}}