„Elektromos töltés” változatai közötti eltérés

== Története ==

 

 

[[1600]]-ban az angol [[William Gilbert]] visszatért ehhez a jelenséghez a ''De Magnete'' c. munkájában és megalkotta a [[modern latin nyelv|modern latin]] ''electricus'' szót a [[görög nyelv|görög]] ηλεκτρον (''elektron,'' „borostyán”) szóból, ami hamarosan az angol „electric, electricity” szavak megszületéséhez vezetett. [[1660]]-ban [[Otto von Guericke]] feltalálta a valószínűleg első ''elektrosztatikus generátort.'' [[1675]]-ben [[Robert Boyle]] kijelentette, hogy az elektromos vonzás és taszítás [[vákuum]]on keresztül is hat. [[Stephen Grey]] [[1729]]-ben osztályozta az anyagokat mint [[elektromos vezetés|vezetőket]] és [[szigetelő]]ket. [[C. F. Du Fay]] [[1733]]-ban észrevette, hogy az elektromosságnak két fajtája van, amik kioltják egymást (azaz a pozitív és negatív töltések létét jelezte), amit ő „kétfolyadék-elméletnek” nevezett. Amikor üveget dörzsöltek selyemmel, akkor Du Fay azt mondta, hogy az üveg „üveges” elektromossággal töltődött, és amikor szőrmével borostyánt, akkor a borostyán „gyantás” elektromossággal.

== Elektromos töltésszám a részecskefizikában ==

 

 

A részecskefizikában az elektromos töltés megmaradása egy lokális belső [[U(1)]]-[[szimmetria]] következménye, amelyből az elektromágnesség [[mértékelmélet (fizika)|mértékelméleti]] leírása, a [[kvantumelektrodinamika]] származtatható.

[[Kategória:Töltés jellegű mennyiségek]]

 

{{Link GA|es}}