„Medici Katalin francia királyné” változatai közötti eltérés

[[1536]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] a húszéves [[Ferenc, Bretagne hercege|Ferenc]] francia trónörökös ([[dauphin]]) mellhártyagyulladásban meghalt, [[II. Henrik francia király|Henrik]] lett a trón várományosa. Ezzel feleségére is nagy terhet rótt: trónörököst kellett szülnie. Márpedig ez tíz éven át nem sikerült, így joggal félt attól, hogy hazaküldik [[Firenze|Firenzébe]].[[Fájl:KatharinavonMedici.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Medici Katalin ([[1555]]-ben)]] Katalin mindent megpróbált, hogy anyává válhasson, mert jól tudta, ha nem sikerül trónörököst adnia az országnak, férje elválik tőle és újra megházasodik, hogy második felesége végre gyermeket szüljön neki. A hagyományos orvoslás nem segített, kuruzslókhoz fordult, de semmi sem használt. Elhatározta, azt fogja tenni a férjével az ágyban, amit [[Diane de Poitiers|Diane]]. Lyukat fúratott a hálószoba mennyezetébe, az ágy fölé, hogy a felső emeletről nézhesse, amint férje a szeretőjével hál. Udvarhölgyei nem tudták lebeszélni erről a tervéről, és valóban, patakokban folyt a könnye, amint meglátta férjét a szeretőjével közös, hitvesi ágyukban. Bármi volt is a módszer, bevált: [[Fontainebleau]]–ban megszületett [[II. Ferenc francia király|Ferenc]] [[dauphin]] [[1544]]. [[január 19.|január 19-én]].<ref name="f">[http://www.t-mobile.hu/talalkozasok/2006_06/gasztromania_1.shtml/ Piros Christa: Mediciek asztalánál. In.: Gasztro mánia. 10. évf., 6. sz. – 2006. június]</ref> Rendkívül termékenynek bizonyult, tizenhárom év alatt tíz gyermeket hozott a világra, akik közül három még csecsemőkorában halt meg; anyjukat csak ketten élték túl és csak egy volt aki negyven évnél is magasabb kort ért el. [[Valois Margit francia királyné|Navarrai Margit]] hatvankét éves korában halt meg, s tulajdonképpen ő volt az egyedüli egészséges mindnyájuk között, mert a [[Medici-család|Mediciek]] szervezetének öröklődő gyatrasága – amely váltakozva jelentkezett az egyes nemzedékekben – Katalin gyermekeiben is felbukkant. És mégis az ő családjából három francia király – akik közül az egyik egy évig [[Lengyelország]] királya is volt –, egy francia királyné ([[Valois Margit francia királyné|Margit]], [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] első felesége) és egy spanyol királyné ([[Valois Erzsébet spanyol királyné|Erzsébet]], [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp]] harmadik felesége) származott.

Amikor [[II. Henrik francia király|II. Henrik]] egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. [[II. Ferenc francia király|Ferenc]] a skót trón örökösének, [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriának]] volt a férje.<ref name="i">Herber Attila et al.: Történelem 1500–tól 1789–ig. 4. köt., Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000. 56. p.</ref> Férje halálát követően szobájának falait feketével vonták be, maga pedig először öltötte fel gyászruháját, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a [[protestáns]] [[Gabriel de Montgomery]]t ([[1530]] k.–[[1574]]). Kegyesnek akart mutatkozni a [[protestáns]]ok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte a grófot, azonban sosem bocsátott meg neki. [[Gabriel de Montgomery|Montgomery]] éveken át bolyongott mindenfelé a világban, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel megint Katalin kezébe került élete. [[Anglia|Angliáért]] harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával kapitulálnia (feltétel nélküli megadás) kellett. Azt ígérték, hogy megkímélik életét, de Katalin elfogatta, [[Párizs]]ba vitette, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Place de Gréve–en felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony kitartóan tudott várni a bosszú beteljesedésére.<ref name="j">Watson, F.: i.m. 191–192. p.</ref> [[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]] [[1560]]. [[december 5.|december 5-i]] halála után [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] néven tízéves öccse lesz anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály [[Chenonceau]]–ban volt és anyja féltékenyen őrködött felette; vezérelve a maga és a [[Valois-ház|Valois]]–k hatalmának megóvásától. Mint régens, politikai célja az, hogy a vallási konfliktusokon ([[1562]]. [[március 1.]]) felülemelkedve nemzeti egységet hozzon létre. Kormányzása azonban politikai intrikákban merül ki, és akaratát képtelen a vallási és feudális csoportosulásokra rákényszeríteni.<ref name="k">http://www.mult-kor.hu/szulinapon.php – URL hozzáférés</ref> A vallási kérdés azonban politikai és hatalmi kérdésekkel fonódott össze. Mindkét tábor (a [[Bourbon-ház|Bourbon]]–család és a lotaringia-i hercegi ház leszármazottai) befolyása alá akarta vonni a királyi hatalmat, és meg akarta növelni a saját rendi önállóságát. A régens Medici Katalin pedig egyik párt túlsúlyát sem akarta elfogadni a királyi hatalom felett, ezért igyekezett bármelyik megerősödése esetén a másikat kijátszani ellene. A környező államok is bekapcsolódtak a küzdelembe: a spanyolok a [[katolikus]]okat, [[Anglia]] s még néhány protestáns német állam pedig a [[hugenotta|hugenottákat]] támogatta. Az [[1570]]-es, [[Saint-germaini béke (1570)|saint-germaini egyezséget]] követően [[Gaspard de Coligny]] admirális a királyi udvarba került, s elnyerte a király bizalmát. Ennek birtokában nagy terveket szőtt, [[Franciaország]] külső helyzetének megváltoztatására, valamint a spanyol veszély leküzdésére. Az admirális befolyásának növekedése azonban újabb fordulatot eredményezett. Az anyakirályné sokallotta [[Gaspard de Coligny|Coligny]] hatalmát, [[Párizs]] népe pedig sérelmesnek tartotta a [[hugenotta|hugenották]] jelenlétét. Medici Katalin beleegyezett leányának, [[Valois Margit francia királyné|Margit hercegnőnek]] és az ifjú [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriknek]] házasságába, az esküvői ünnepségek alatt azonban – [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan Éjszakáján]], [[1572]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-áról]] [[augusztus 24.|24]]–ére virradó éjjel – a [[Guise]]–ekkel újra szövetségre lépett Katalin [[katolikus]] hívei és a felizgatott párizsi tömeg megrohanta és lemészárolta a [[hugenotta|hugenottákat]]. [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriket]] és az ifjabb [[I. Henri de Bourbon-Condé|Condét]] elfogták a [[Louvre]]–ban és a [[katolikus]] hitre való áttérésre kényszerítették. [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] [[1574]]-ben meghalt, a trónt öccse – [[III. Henrik francia király|III. Henrik]] – foglalta el. Időközben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] megszökött [[Párizs]]ból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely [[1577]]-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget. [[Fájl:Anjou 1570louvre.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[III. Henrik francia király]] ([[1570]] k.)]] A vallásháború ezután [[1586]]-ban a trónöröklés problémája miatt újult ki. [[1584]]-ben ugyanis meghalt a király utolsó öccse ([[Valois Ferenc|Hercule Ferenc]]), s mivel [[III. Henrik francia király|III. Henriknek]] nem volt gyermeke, a trón jogszerű örököse a legközelebbi rokon, a [[protestáns]] [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] lett. (Henrik édesanyja nem más volt, mint III. Johanna navarra-i királynő, Medici Katalin egyik ősellensége. Állítólag Johanna rejtélyes körülmények között, hirtelen halt meg, és sokak szerint Katalin ölette meg. Johanna édesanyja Valois Margit francia királyi hercegnő volt, V. Károly francia király egyik leszármazottja. Egyesek szerint Katalin azt tervezte, hogy miután lánya hozzámegy Navarra-i Henrikhez, megmérgezteti a férfit, hogy özvegye, Margit révén Franciaországhoz csatolhassák a rendkívül értékes Navarrai Királyságot.)<ref name="l">Herber A. et al.: i.m. 57-58. p.</ref>