„Antimon” változatai közötti eltérés

10 bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
a
Bot: en:Antimony egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
a (Bot: en:Antimony egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások)
== Jellemzői ==
[[Fájl:Antimony massive.jpg|200px|balra|bélyegkép|Elemi antimon oxidációs termékekkel]]
Több [[allotróp módosulat]]a ismeretes. Ebből az ezüstfehér színű, [[félfémek|félfém]] jellegű, rideg (mozsárban könnyen porítható) formája stabil szobahőmérsékleten. Az elektromosságot és a hőt gyengén vezeti, olvasztott állapotban jobban, mint kristályosban. A sárga és fekete formája instabil és nemfém jellegű. Antimongőz -90&nbsp;°C alá történő hirtelen lehűtésével a sárga módosulat keletkezik, amely már -80&nbsp;°C-on fémes módosulattá alakul. Fény hatására a fekete módosulat keletkezik, amely piroforos jellegű. Tömény SbCl<sub>3</sub> oldat elektrolízisekor a katódon a robbanó módosulat keletkezik. Az antimon és egyes ötvözetei hűtésre kitágulnak.
 
== Előfordulása ==
A XIII. század írásaiban találkozunk az antimonnal egy ötvözetben (réz + 6% antimon) ami „Albertus Magnus aranya”-ként ismert és nagyon jó hamisítvány volt.
 
A XVII. század elején megjelent egy könyv az antimonról („''Currus triumphalis antimonii''”), ahol leírták tulajdonságait, előállítását, egyes vegyületeit és felhasználását. A könyv szerzője a [[Szent Benedek-rend]]i Basilius Valentinius (1392-1450) szerzetes, akinek kéziratait Johann Thölde alkimista adata ki. Későbbi kutatások cáfolják ezeket az állításokat, és a könyv valódi szerzőjeként Johann Thölde-t tartják és úgy vélik, a bencés szerzetes nem is létezett, hanem Thölde álnév alatt adta ki könyvét.
Az első tudományos kézikönyvet az antimonról Nicolas Lemery (1645–1715) írta. 1789-ben Lavoisier bejegyzi az antimont a kémiai elemek közé.
 
== Tulajdonságai ==
Vegyületeiben oxidációszáma -3, +3, és +5 lehet, ezek elsősorban kovalens jellegűek.
800&nbsp;°C-on a levegő jelenlétében ég és fehér füst alakú antimon-trioxid keletkezik. Porítva és [[klór]]t tartalmazó edénybe szórva ég és antimon-pentaklorid keletkezik. Hevítve [[kén]]nel, [[arzén]]nel és [[foszfor]]ral reagál. A [[sósav]] és [[kénsav]] nem támadja meg, a [[salétromsav]] oxidálja és a koncentráció függvényében trioxid, vagy pentaoxid keletkezik amelyek hidratálódnak savképzéssel. Sói vízben oldva hidrolizálnak és oldhatatlan vegyületek keletkeznek.
 
== Hatása az élővilágra ==
 
Desztillálással tisztítható (forráspontja 223&nbsp;°C). A tiszta antimon(III)-klorid 73&nbsp;°C-on kristályosodik és egy átlátszó, lágy, vajszerű anyag keletkezik, fajsúlya <math>\rho=</math>
3,0. Innen származik a régi „antimonvaj” elnevezés. Erősen nedvszívó és a levegő nedvességével egy olajszerű oldatot képez. Jól oldódik szén-diszulfidban, kloroformban, éterben, acetonban, abszolút alkoholban. Oldódik kevés vízben, de oldatát ha hígítjuk hidrolizál és fehér csapadék alakjában antimon-klorid-oxid válik ki. Sok vízzel melegítve, az antimon-klorid-oxid antimon-oxiddá alakul, ami sósavval újra regenerálja az antimon(III)-kloridot.
 
:<math>\mathrm{2SbCl_3 \xrightarrow[H_2O] \xleftarrow{HCl} OSbCl \xrightarrow{H_2O} Sb_2O_3}</math>
* Az antimon(V)-oxid (Sb<sub>2</sub>O<sub>5</sub>), az antimon salétromsavval való oxidálásával lehet előállítani. Tisztán elég nehéz előállítani mivel a hevítéssel történő víztelenítésnél oxigént is veszít és keletkezik Sb<sub>2</sub> O<sub>4</sub> is. Világossárga színű és vízben gyengén oldódik. Belőle származtathatók az antimonsavak, melyek közül a legfontosabb a H[Sb(OH)<sub>6</sub>] (hexahidroxo-antimonsav), amit tiszta állapotban nem lehet elkülöníteni, de elkülöníthetők a sói, az antimonátok. Antimon(V)-oxid és kálium-hidroxid hevítésével és az olvadék kevés vízből való kristályosításával előállítható a kálium-[hexahidroxo-antimonát(V)], K[Sb(OH)<sub>6</sub>]. Ennek tömény oldata, Na<sup>+</sup> ionok jelenlétében kicsapja a nátriumot, Na[Sb(OH)<sub>6</sub>] fehér csapadék formájában.
 
=== antimon(III)-szulfid Sb<sub>2</sub>S<sub>3</sub> ===
[[Fájl:Stibnite.jpg|300px|jobbra|bélyegkép|Antimonit: Carnegie [[Természetrajz]]i Múzeum]]
Előállítható a két elem megfelelő arányban való összeolvasztássávval, vagy az antimon(III) kicsapásával, hidrogén-szulfiddal. A csapadék narancssárga színű és az antimon kimutatására használják az analitikai kémiában. Ha levegő hiányában hevítjük átalakul az ólomszürke módosulatba amely azonos a természetben is előforduló ásvánnyal, az [[antimonit]]tal, 500&nbsp;°C-on megolvad. Az antimonit a rombos rendszerben kristályosodik és tűszerű kristályai elérhetik a 15–20&nbsp;cm-t. Ha a hevítést levegő jelenlétében végezzük akkor antimon-tetraoxid keletkezik.
[[Kategória:Félfémek]]
[[Kategória:Nitrogéncsoport]]
 
{{Link GA|en}}
156 525

szerkesztés