„Második porosz felkelés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Az igekötőt csak a saját igéjével írjuk egybe, a közbeékelt segédigével nem! A mondat tagadása segít dönteni. Lásd még: WP:ELÍR#Igekötők egybe- és különírása (kézi botszerkesztés)
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: en:Prussian uprisings egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
3. sor:
Egyik neve ''nagy porosz felkelés''.
 
== Előzmények ==
[[1259]]-re a [[Német Lovagrend]] – melyet még [[1226]]-ban telepítettek le a poroszok térítése és meghódításá céljából [[Kulm]]ba –, uralma alá vonta a [[Poroszország (történeti)|történeti Poroszország]] jelentős hányadát és már csak néhány törzs maradt keleten, közel [[Litvánia|Litvániához]].
Északkeleten, [[Livónia|Livóniában]] az ottani balti és finnugor lakosság hol erősen, hol szórványos folytatta ellenállást az ország meghódítására törekvő keresztesek ellen, míg délről a litvánok ki akarták terjeszteni uralmukat egyes földekre, vagy rablótámadásokat vezettek a lovagok ellen.
Így történt ez [[1259]]-ben, amikor a [[Szamogitia|žemaitiai litvánok]] fejedelmük vezetésével betörtek [[Kurzeme|Kúrföld]] és [[Zemgale|Szemigallia]] ''(Zemgale)'' területére. A [[Zemgale]] [[lettek|lettjei]] már évszázadok óta szövetségben álltak a litvánokkal, akikkel közösen [[1236]]-ban porrázúzták a [[Kardtestvérek rendje|kardtestvérek]] seregét [[Šiauliai csata|Saulenél]].
A lovagok keresztesei, a helyi lakosságból álló erőkkel közösen próbálta meg feltartóztatni a betörő litvánokat, de [[Durbeni csata|DurbenDurbennél]]nél (ma [[Durbe]], [[Lettország]]) katasztrofális vereséget szenvedtek.
 
== A felkelés ==
A lovagoknak [[1242]] óta először szenvedtek nagyobb vereséget, ez egyelőre még nem borította lángba a poroszokat. Hanem amikor az egyik lovagi elöljáró összeesküvés vádjával megölt több keresztény [[poroszok|porosz]] előkelőt (a vád sokkal inkább koholmány volt), akkora felháborodás keletkezett ebből, hogy az egész meghódított országrészen nagy felkelés robbant ki, s a keresztény őslakosságot is szinte majdnem mind a lovagok ellen hangolta. Csatlakoztak ehhez a szabad törzsek is keletről. Hat [[Poroszok|porosz]] törzsfő a [[warmia]]i [[Glappo]], a [[natangia]]i [[Herkus Monte]], a [[samland]]i [[Glande]], a [[barten]]i [[Diwan]] és a [[pogezánia]]i [[Auktumo]] szövetségre lépett egymással. Eleinte a felkelők győzedelmeskedtek: egymás után vették be a városokat, várakat és templomokat, amiket sok esetben elpusztítottak. Később már nem hangolták kellőképp össze erőiket és a vidéki területeket égették fel, aminek [[Németország|német]] nemzetiségű lakóit legyilkolták.
 
A [[natangia]]i [[poroszok]] [[1261]]-ben nagy győzelmet arattak, a következő évben azonban egyre nagyobb számú [[Németország|német]] keresztes seregek érkeztek a lovagrend megsegítésére. A [[Kulm]]ba betörő [[natangia]]iak egy-két kisebb győzelem után súlyos vereséget mértek a lovagokra [[löbaui csata|LöbauLöbaunál]]nál. Ám a [[poroszok]] nem tudták sokáig tartani magukat a birodalom területéről érkező újabb és újabb keresztes csapatokkal szemben. [[Königsberg]] környéken, ahol a legsúlyosabb harcok folytak a keresztesek ellen, [[1263]]-ban a [[német lovagrend]] győzedelmeskedett. [[1265]]-ben kiadták a pápai bullát, s [[Braunschweig]], [[Türingia]], valamint [[Brandenburg]] nyugat és déli irányból támadta hátba a [[poroszok]]at.
[[Samland]] [[II. Ottokár]] [[Csehország|cseh]] király [[1267]]-es keresztes-hadjárata során meghódolt, de a [[február]]i korai hóolvadás következtében a nehézpáncélos lovagok elakadtak a sártengerekben, ezért a további támadást fel kellett adni.
 
A rend néhány győzelem után a [[Livónia|Livóniában]] föllángolt felkelések leverésére összpontosította figyelmét.
[[1271]]-ben újra a [[poroszok|porosz]] hadszíntérre helyeződött át a hangsúly, ugyanis a barteniek betörtek a [[pomezánia]]i területekre. Ám a hadihelyzet gyökeresen megváltozott ezentúl: a [[poroszok|porosz]] törzsek a nagyobb ütközetekben (de különösen a jól megerősített várerődök hosszú ostromakor) borzalmas veszteségeket szenvedtek, a vezéreik sorra elestek. [[Herkus Monte|Herkus vezérvezért]]t a rend meggyilkoltatta ([[1271]]), s az általa védett [[Natangia]] megadta magát [[Dietrich meisseni őrgróf]]nak ([[1272]]).
[[Glappo]] megöletése után a [[warmia]]i területek népét is térdre kényszerítették.
Sok ezer [[Poroszok|poroszt]] kényszerített menekülésre [[Litvánia|LitvániáLitvániába]]ba, vagy az erdőségekbe és mocsarakba az országukat megszálló keresztes seregek, de még saját harcosaik fosztogatásai is.
A harc óriási véráldozatokat és hatalmas területek elnéptelenedését eredményezte, a felkelőket jobbágysorba süllyesztéssel büntették.
 
== Poroszország meghódítása ==
Az elkövetkezendő években a lovagrend meghódoltatta a [[nadrauia]]i és [[schalauia]]i poroszokat. [[Sudauia]] [[1283]]-as leigázásával véget ért [[Poroszország (történeti)|Poroszország]] meghódítása.
A rend a kipusztult területek benépesítésére nagyszámú [[Németország|német]] paraszti tömeget telepített le [[Poroszország (történeti)|PoroszországPoroszországban]]ban. Az ország a keresztes hadjáratok végével jelentősen fejlődött, s széles körű autonómiát kaptak a [[Németország|német]] és [[Hollandia|holland]] [[hospesek]] alapítottak új városok (például [[Marienburg]]).
 
== Források ==
* Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum [[2004]].
* Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban
* Bernt Engelmann: Poroszország. Gondolat kiadó [[1986]].
 
{{portál|középkor}}
35. sor:
[[Kategória:A Német Lovagrend háborúi]]
[[Kategória:Észak-Európa történelme]]
 
{{Link GA|en}}