„Az amerikai képregény ezüstkora” változatai közötti eltérés

Az időszak egyik legfontosabb jelensége a szuperhősök bemutatásának és ábrázolásának módjának fejlődése. A történetekben a [[sci-fi|tudományos fantasztikum]] és a földönkívüliek egyre inkább kiszorították az isteneket és a mágiát.<ref>{{cite web|url=http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=17623 |title=In Defense of Superhero Comics |accessdate=2008-09-05 |last=Callahan |first=Timothy |date=2008-08-06 |publisher=Comic Book Resources |language=angol}}</ref> A DC Comics módszeresen újította meg és támasztotta fel szuperhőseit 1955 és 1960 között. A Marvel Comics a növekvő érdeklődést kihasználva a szuperhősök iránt kifinomult történeteivel és jellemábrázolásaival használta ki.<ref>{{cite web |url=http://www.comicbookbin.com/comicbookrevival001.html |title=Is DC Comics Spearheading a New Age in Super Hero Comics? |accessdate=2008-07-15 |last=St.Louis |first=Hervé |date=2005-10-09 |publisher=Comic Book Bin |language=angol}}</ref> Az előző korokkal összehasonlítva, az ezüstkor szereplői „tökéletlenek voltak és kételkedtek önmagukban”.<ref name="collectors">{{cite web|url=http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9D0CEEDD1E3EF934A15753C1A967958260 |title=ANTIQUES; Collectors Read the Bottom Lines of Vintage Comic Books |last=Reif |first=Rita |date=1991-10-27 |work=New York Times |accessdate=2009-02-03 |language=angol}}</ref> A fiatal gyerekeket, fiúkat és lányokat egyaránt szintén több kiadó célozta meg képregényfüzeteivel az ezüstkor során, mint például a [[Harvey Comics]] ''[[Little Dot]]'' című sorozatával. A felnőtteknek szánt [[underground képregény]]ek is szintén ebben az időszakban kezdtek szélesebb körben elterjedni. Az ezüstkor végének meghatározása igen széles határok között mozog, melyet legtöbbször a DC ''[[Zöld Lámpás|Green Lantern]]'' című sorozatában eszközölt változtatások idejére, vagy Pókember barátnőjének, [[Gwen Stacy]]-nek 1973-ban, a ''[[The Amazing Spider-Man]]'' oldalin bekövetkezett halálának időpontjában szoktak meghatározni.

 

[[Michael Uslan]] képregénytörténész és filmproducer az „ezüstkor” elnevezés forrását az 1966 februárjában megjelent (a borítón szereplő dátummal ellentétben a füzet 1965. december 9-én került forgalomba) ''[[Igazságliga|Justice League of America]]'' 42. számának levelezőrovatáig vezeti vissza.<ref name="ae"/> Scott Taylor a connecticuti Westportból írt levelében a következő megjegyzés olvasható: „Ha folytatjátok az aranykor (1930-as és 1940-es évek) hőseinek feltámasztását, akkor húsz év múlva az emberek ezt a korszakot az ezüst hatvanasoknak fogják hívni!”<ref name="ae">{{cite journal|journal=Alter Ego |title=re: &#91;comments, corrections, & correspondence&#93; |issue=54 |volume=3 |year=2005 |month=november |pages=79 |language=angol}}</ref> Uslan véleménye szerint az [[olimpiai játékok]] érmeinek természetes arany-ezüst-bronz hierarchiája rögződött ezekben a megnevezésekben. „A rajongók körében hamar elterjed, mint az aranykor ezüstkorának megnevezése. A kifejezés hamar megtalálta a helyét az általunk használt köznyelvben, és kiszorította az olyan elnevezéseket, mint például „a képregények második hősies kora” vagy a képregények „modern kora”. Az árusoknak sem kellett sok idő … hogy az aranykor képregényei, vagy az ezüstkor képregényei néven árulják füzeteket.”<ref name="ae" />

 

 

A [[második világháború]] folyamán a képregények olcsó és könnyen hozzáférhető, szórakozást és menekülést jelentettek az amerikai csapatok számára<ref name="Mooney"/> az [[Az amerikai képregény aranykora|aranykor]] [[1930-as évek|1930-as]] és [[1940-es évek|1940-es éveiben]]. Ennek az időszaknak a szülötte számos ma is ismert és népszerű szuperhős, köztük [[Superman]], [[Batman]], [[Wonder Woman]] és [[Amerika Kapitány]].<ref name=Strausbaugh/> Az aranykort követő atomkor 1945-től 1956-ig terjedő rövid időszakát követően<ref>{{cite book|title=The Official Overstreet Comic Book Price Guide |edition=38 |last=Robert M. |first=Overstreet |isbn=0-3757-2239-4 |place=New York |publisher=House of Collectibles |language=angol |date=2008-04-08 |pages=1026}}</ref> a képregényeket egyre több támadás és kritika érte a fiatalkorú bűnözés ösztönzése vádjával, bár a bűnözés növekedése jóval szorosabb és közvetlen kapcsolatban volt a népesség növekedésével. Mivel a fiatalkorú elkövetők elismerték, hogy olvastak képregényeket, a közös pont miatt többen ebben a médiumban vélték felfedezni a társadalmi probléma gyökereit.<ref name="Mooney"/> [[Frederic Wertham]] pszichológus 1954-ben megjelent ''[[Seduction of the Innocent]]'' című könyvében a fiatalkorú bűnözők számának növekedéséért való felelősséget a szülőkről a gyermekekre, és az általuk olvasott képregényekre hárította. Ezek a vádak végül a képregényipar hanyatlásához vezettek.<ref name="Mooney">{{cite web|url=http://seattlepi.nwsource.com/archives/1987/8701100104.asp |title=It’s No Joke: Comic Books May Help Kids Learn to Read |accessdate=20080923 |last=Mooney |first=Joe |date=1987-04-19 |work=[[Seattle Post-Intelligencer]] |language=angol |accessdate=2009-03-21}}</ref> A növekvő társadalmi nyugtalanság és aggodalom miatt 1954-ben megalapították a [[Comics Code Authority]] szervezetét, mely szigorúan szabályozta a képregények képi és írott tartalmát. A Comics Code bevezetése egy új kor kezdetét jelentette a képregények történetében.<ref>{{cite web|url=http://www.signonsandiego.com/news/features/20060717-9999-mz1c17terms.html |title=In graphic terms… |accessdate=2008-09-23 |date=2006-07-17 |work=[[The San Diego Union-Tribune]] |language=angol}}</ref>

 

Az amerikai képregények ezüstkora a DC Comics ''[[Showcase]]'' című sorozatának 4. számával, az aranykor [[Flash (képregény)|Flash]] nevű szuperhősének modern kori változatának bemutatásával vette kezdetét 1956 októberében.<ref>{{cite web |url=http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=10649 |title=DC Flashback: The Flash |accessdate=2008-06-27 |last=CBR News Team |date=2007-07-02 |publisher=Comic Book Resources |language=angol}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.silverbulletcomics.com/news/story.php?a=5706 |title=Breaking the Border - Rants and Ramblings |accessdate=2008-06-27 |last=Zicari |first=Anthony |date=2007-08-03 |publisher=[[Comics Bulletin]] |language=angol}}</ref> Ebben az időben a kiadónak már csak három szuperhőse, Superman, Batman és Wonder Woman szerepelt folyamatosan megjelenő saját képregényfüzeteikben.<ref name="Jacobs34"/> A DC Comics írójának, [[Will Jacobs]]-nak a visszaemlékezése szerint Superman „nagy mennyiségben, de alacsony minőségben” volt elérhető. Batman esetében valamivel jobb volt a helyzet, de füzetei összehasonlítva az 1940-es években megjelent korai példányok „kalandos légkörével” már „unalmasak” voltak. Miután Wonder Womant elhagyta régi írója és rajzolója, történetei is elveszítették „egyediségüket” és „érdekességüket”.<ref name="Jacobs34"/> Jacobs a ''Showcase'' negyedik számának feltűnését az újságos standokon úgy írta le, hogy a füzetek „könyörögtek, hogy vegyék meg őket”; a borítón egy tekergő filmszalag egyes kockáin a Flash volt látható, aki olyan gyorsan futott, hogy kiszaladt a filmszalagról.<ref name="Jacobs34">Jacobs, 3–4. o.</ref> A szereplő [[Julius Schwartz]] szerkesztő, [[Gardner Fox]] író és [[Carmine Infantino]] rajzoló munkája révén született újjá.<ref name="Schwartz">{{cite web|url=http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9E0DE2DC133AF931A25751C0A9629C8B63 |title=Julius Schwartz, 88, Editor Who Revived Superhero Genre in Comic Books |accessdate=2008-09-23 |last=Nash |first=Eric |date=2004-02-12 |work=[[The New York Times]] |langauge=angol}}</ref>

 

Bár általában Flash-t tartják az ezüstkor első szuperhősének, valójában a [[Marbéli Vadász]] megjelenése a ''[[Detective Comics]]'' 225. számában majd egy évvel megelőzte a ''Showcase'' negyedik számát, így több, a témával foglalkozó történész őt tekinti az elsőnek.<ref>{{cite web|archiveurl=http://web.archive.org/web/20031020180208/http://www.comicbookresources.com/columns/oddball/index.cgi?date=2003-09-22 |archivedate=20031020 |url=http://www.comicbookresources.com/columns/oddball/index.cgi?date=2003-09-22 |title=Oddball Comics |accessdate=2008-09-04 |last=Shaw |first=Scott |date=2003-09-22 |publisher=Comic Book Resources |language=angol}}</ref> Ezt a nézetet természetesen nem mindenki osztja. Craig Shutt, a ''[[Comics Buyer’s Guide]] Ask Mister Silver Age'' nevű rovatának szerkesztője felhívja rá a figyelmet, hogy a Marsbéli Vadász első szereplése alkalmával egy nyomozó volt, aki földönkívüli képességei segítségével oldotta meg a rejtélyeket. Bár utólag valóban az Amerikai Igazságliga tagjai között szerepelt, eredetileg csupán egy „szokatlan nyomozó” volt, akárcsak a DC többi hasonló kortárs szereplője, akik „televíziós nyomozók, indán nyomozók, természetfeletti nyomozók, és állati nyomozók” voltak.<ref name="Shutt"/> Schutt megítélése szerint a Marsbéli Vadász csak akkor vált szuperhőssé, mikor az 1959 novemberében megjelent ''Detective Comics'' 273. számában szert tett egy titkos személyazonosságra és a szuperhősökre jellemző öltözékre.<ref name="Shutt"/> „Ha nem jött volna a Flash, erősen kétlem, hogy a Marsbéli Vadász képes lett volna a szuperhősök új korát jelző változások élére állni a ''Detective'' oldalain betöltött kisegítői szerepköréből.” – írta Schutt.<ref name="Shutt">{{cite book|last=Shutt |first=Craig |title=Baby Boomer Comics: The Wild, Wacky, Wonderful Comic Books of the 1960s! |publisher=[[Krause Publications]] |place=[[Iola (Wisconsin)|Iola]] |year=2003 |pages=21 |isbn=0-87349-688-X |language=angol}}</ref> Egy másik szuperhős, aki megelőzte Flash-t [[Captain Comet]] volt, aki az 1951 júniusában megjelenő ''[[Strange Adventures]]'' 9. számában szerepelt először. A [[Comic Book Resources]] egyik rovatának írója, Steven Grant őt tartja számon az amerikai képregényeinek ezüstkorának első szuperhőseként.<ref>{{cite web|url=http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=14633 |title=Permanent Damage |last=Grant |first=Steven |date=2004-02-18 |publisher=Comic Book Resources |accessdate=2009-02-20 |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:Stantheman.jpg|bélyegkép|right|[[Stan Lee]] a korszak egyik nagy hatású írója, a Marvel Comics munkatársa.]]

A DC Comics a szuperhősei előretörésének lendületét az 1960-as években az [[Igazságliga|Amerikai Igazságliga]] nevű csapatának létrehozásával fokozta, melyek a kiadó legnépszerűbb álarcos igazságtevőit tömörítette. A szuperhőscsapat füzetének igen kedvező eladási mutatóiról [[Martin Goodman]], a [[Timely Comics|Timely]] és az [[Atlas Comics (1950-es évek)|Atlas]] kiadója is tudomást szerzett,^{<span id="mj1"/>[[#mj|<nowiki>[</nowiki>megjegyzés 1<nowiki>]</nowiki>]]} és a trendet követve arra utasította szerkesztőjét, [[Stan Lee]]t, hogy hozzon létre egy olyan képregénysorozatot, melynek egy szuperhőscsapat a főszereplője.<ref name="Lee"/> „Martin megemlítette, hogy észrevette, hogy a National Comics által kiadott egyik füzet jobban fogy, mint a többi. A sorozatot címe ''Justice League of America'' volt és egy csapat szuperhős szerepelt benne. … »Ha a ''Justice League'' sikeresebb«, mondta, »mért nem adunk ki mi is egy füzetet, aminek egy csapat szuperhős a főszereplője?«” – emlékezett vissza az esetre Stan Lee 1974-ben.<ref name="Lee">{{cite book|last=Lee |first=Stan |title=Origins of Marvel Comics |publisher=[[Marvel Fireside Books|Simon & Schuster/Fireside Books]] |year=1974 |month=október |language=angol |isbn=0-6712-1864-6 |pages=16}}</ref> A Marvel Comics Lee által megalkotott szuperhőscsapat a [[Fantasztikus Négyes]] lett.<ref name="Lee"/>

Az [[IGN]] egyik írója és képregénytörténésze, [[Peter Sanderson]] a DC 1960-as évekbeli tevékenységét egy nagy hollywoodi filmstúdiójához hasonlította. A kiadó ugyan megújította a szuperhős-műfajt, de az évtized későbbi részében már ötlethiányban szenvedett.<ref name="Sanderson"/> A képregények olvasói már nem kizárólag a gyerekek közül kerültek ki. Sanderson a Marvel tevékenységét ebben az időszakban inkább a [[Új hullám (film)|francia új hulláméhoz]] hasonlította, melyben új módszereket fejlesztette ki egy történet elbeszélésére és olyan olvasókat is meghódítottak, akik már kamaszok, vagy annál is idősebbek voltak. Ezzel a képregényírók és rajzolók következő nemzedékeire is hatással voltak.<ref name="Sanderson">{{cite web|last=Sanderson |first=Peter |authorlink=Peter Sanderson |url=http://comics.ign.com/articles/595/595576p1.html |title=Comics in Context #14: Continuity/Discontinuity |publisher=[[IGN]] |date=2003-10-10 |accessdate=2009-02-20 |language=angol}}</ref> Craig Shutt képregénytörténész véleménye szerint a DC hősei egyenesek és nyíltak voltak egymással szemben, és nem vesztegették az időd ha egy közös ellenség legyőzése érdekében kellett együtt dolgozniuk.<ref name="Mr"/> Ezzel szemben a Marvel szuperhősei kevésbé bíztak meg egymásban, igen gyakran először egymásban is ellenfelet láttak, mielőtt felismerték, hogy csak együtt győzhetik le közös ellenségüket. A DC megközelítésében a hősök erőszak nélkül tisztázták nézetkülönbségeiket, míg a Marvel az „ősöreg és gyerekes kíváncsiságot” elégítette ki, hogy vajon egy harc során melyik hős maradna végül talpon.<ref name="Mr">{{cite web|url=http://www.comicsbulletin.com/features/107577856868634.htm |title=Fun with Mr. Silver Age: Craig Shutt |last=O’Shea |first=Tim |publisher=[[Comics Bulletin]] |date=2004-02-02 |accessdate=2008-06-30 |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:Casper-theresgoodboostonight1948.jpg|bélyegkép|left|A [[Harvey Comics]] az ezüstkor alatt a gyerekeket célozta meg olyan szereplőkkel, mint például [[Casper]], a barátságos kísértet.]]

A [[Harvey Comics]] az Egyesült Államok egyik legnagyobb képregénykiadója 1956 után, a [[Comics Code Authority|Comics Code]] bevezetését követően kénytelen volt megszüntetni [[horror-képregény]]einek kiadását és új célközönséget keresni füzetei számára.<ref name="Jackson"/> Új kiadványaival a hat és tizenkét év közötti gyermekeket célozta meg, elsősorban a lányokat, olyan szereplőkkel mint például [[Richie Rich]], [[Casper]], a barátságos kísértet és [[Little Dot]]. A kiadó számos képregényfüzetének kislányok voltak a főszereplői, akik „ellenszegültek a sztereotípiákkal és az elfogadás üzenetét közvetítették a mássággal szemben”.<ref name="Jackson"/> Más kiadók, mint például a [[Dell Comics]] és a [[Gold Key Comics]] szintén hasonló változtatásokat hajtottak végre kiadványaik körében. Bár a Harvey Comics szereplői számos, nosztalgikus érzést keltő filmnek és más reklámterméknek voltak ihletői, a kiadó füzete korát sem annyira keresettek a gyűjtök körében mint a DC és Marvel ezüstkori kiadványai.<ref name="Jackson">{{cite journal|last=Jackson |first=Kathy Merlock |coauthors=D. Arnold, Mark |date=2007 |title=Baby-Boom Children and Harvey Comics After the Code: A Neighborhood of Little Girls and Boys |journal=ImageText |publisher=University of Florida |url=http://www.english.ufl.edu/imagetext/archives/v3_3/jackson/ |language=angol}}</ref>

A ''[[The New York Times]]'' írójának, John Strausbaugh-nak a témában írt cikke szerint míg a tradicionális képregénytörténészek az aranykort igen gazdagnak tartják, addig az ezüstkor jelentősségét csak az [[underground-képregény]]ek felvirágzása miatt tartják említésre méltónak.<ref name=Strausbaugh/> Bizonyos vélemények szerint ezek az underground alkotások azért nevezhetőek művészetnek, mivel jellemzően azoknak írója és rajzolója egyetlen személy volt;<ref>{{cite journal|last=Ault |first=Donald |date=2004 |title=Preludium: Crumb, Barks, and Noomin: Re-Considering the Aesthetics of Underground Comics |journal=ImageText |publisher=University of Florida |url=http://www.english.ufl.edu/imagetext/archives/v1_2/intro.shtml |language=angol}}</ref> ilyen alkotók voltak például [[Robert Crumb]] és [[Gilbert Shelton]], akiknek munkáit gyakran „nyersnek” és „ösztönösnek” nevezik.<ref name="Mickey"/> Míg az ezüstkor képregényeinek túlnyomó többsége tisztán fantázia volt, addig az underground-képregények a felnőtt olvasókat célozták meg. Ezek az alkotások a kor [[ellenkultúra|ellenkulturális]] mozgalmait tükrözték,<ref>{{cite web|url=http://www.forward.com/articles/8598/ |title=Drawing Peace In the Middle East |last=Keys |first=Lisa |date=2003-04-11 |work=[[The Forward]] |accessdate=2008-12-22 |language=angol}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.signonsandiego.com/news/features/20060717-9999-mz1c17terms.html |title=In graphic terms… |last=Wood |first=Beth |coauthors=McCormick, Jerry|date=2006-07-17 |work=[[The San Diego Union-Tribune]] |accessdate=2008-12-22 |language=angol}}</ref> ideiglenes kiadók nyomtatták és [[headshop]]ok terjesztették őket.<ref name="Mickey">{{cite web|url=http://www.boston.com/news/globe/ideas/articles/2003/09/28/free_mickey/ |title=Free Mickey! |last=Heer |first=Jeet |date=2003-08-28|work=[[The Boston Globe]] |accessdate=2009-02-02 |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:NealAdams11.15.08ByLuigiNovi3.jpg|bélyegkép|right|[[Neal Adams]] munkásságának kezdete a ''[[Zöld Lámpás|Green Lantern]]'' című sorozaton jelzi egyes vélemények szerint a ezüstkor végét.]]

Az amerikai képregény ezüstkorának végét jelző időpontról és eseményekről megoszlanak a vélemények. Az egyik ilyen lehetséges időpont 1969, az év, amikor az egyes képregényfüzetek még tizenkét centes áron voltak kaphatóak.<ref>{{cite web|url=http://www.accessmylibrary.com/coms2/summary_0286-7282623_ITM |title=May to see return to Silver Age of comics |accessdate=2008-06-27 |last=Radfored |first=Bill |date=2000-04-26 |work=The Gazette |language=angol}}</ref> Ezzel szemben mások a korszak végét annak kiemelkedő kiadóinak, a [[Marvel Comics|Marvel]] és [[DC Comics]] egyes történeteihez és alkotóihoz kötik. Will Jacobs az ezüstkor végét [[Julius Schwartz]]hoz, ahhoz az emberhez társítja, akinek a munkássága nagyban hozzájárult annak kezdetéhez. Jacobs véleménye szerint ez az időpont 1976 április, mikor Schwartz a ''[[Zöld Lámpás|Green Lanter]]''-sorozatot annak romló eladási mutatói miatt [[Denny O’Neil]]nek és [[Neal Adams]]-nek adta át.<ref name="Jacobs154">Jacobs, 154. o.</ref> John Strausbaugh az ezüstkor végét szintén a Zöld Lámpás sorozatához köti. Megfigyelése szerint a szereplő az 1960-as években a korra jellemző túláradó optimizmust képviselte. „Senki a világon nem feltételezné, hogy egy pillanat alatt képes vagyok átalakulni a Zöld Lámpássá, hihetetlen erejű gyűrűmmel és legyőzhetetlen zöld sugaraimmal. Hihetetlen micsoda érzés ez!” – mondta Hal Jordan, az új Zöld Lámpás egyik korai történetében.<ref name=Strausbaugh/> Ezzel szemben 1972-re a képregényszereplő lelkesedése fakulni kezdett: „Azok a napok elmúltak, elmúltak örökre mikor még bizakodó voltam, eltökélt … olyan fiatal voltam … olyan biztos benne, hogy nem követhetek el hibát! Fiatal és beképzelt, ez volt a Zöld Lámpás. Nos, azóta megváltoztam. Már öregebb vagyok … talán bölcsebb is, … és kevésbé boldog.”<ref name=Strausbaugh/> Strausbaugh cikke szerint az amerikai képregények ezüstkora „ezzel a sirámmal ért véget”.<ref name=Strausbaugh/> Arnold T. Blumberg az ezüstkor végét 1973 júniusára teszi, a ''[[The Death of Gwen Stacy|The Night Gwen Stacy Died]]'' című történet megjelenésének idejére, melyen [[Pókember]] barátnőjét, [[Gwen Stacy]]-t meggyilkolja a [[Zöld Manó]]. Blumberg véleménye szerint az „ártatlanság kora” ekkor ért véget egy „olyan csattanással, melyet a képregények világában mindenhol hallani lehetett – a csontok rémítő és visszataszító roppanásával, mely Gwen Stacy halálát adta hírül.”<ref>{{cite journal |url=http://reconstruction.eserver.org/034/blumberg.htm |title=“'The Night Gwen Stacy Died:' The End of Innocence and the Birth of the Bronze Age” |last=Blumberg |first=Arnold T. |year=2003 |journal=Reconstruction: Studies in Contemporary Culture |accessdate=2009-02-20 |issn=1547-4348 |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:Alan Moore.jpg|bélyegkép|right|[[Alan Moore]] 1986-os ''[[Superman: Whatever Happened to the Man of Tomorrow?]]'' című története indította el a „neoezüst-mozgalmat”.]]

Az amerikai képregény ezüstkorát a [[Az amerikai képregény bronzkora|bronzkor]] követte. A váltás konkrét oka és pillanata nem tisztázott, de számos lehetséges magyarázata létezik.<ref name="Scott"/> Ezeket általában különböző alkotókhoz vagy kiadványokhoz társítják. Az utóbbi esetében gyakran a Marvel Comics által 1970 októberében kiadott ''[[Conan (Marvel Comics)|Conan the Barbarian]]'' első számát és a DC által 1970 áprilisában kiadott ''Green Lantern/Green Arrow'' 76. számát szokták megnevezni, mint a bronzkor első képregényfüzeteit.<ref name="Scott"/> A előbbi esetben a váltás pillanatának tekinthető mikor 1970-ben [[Jack Kirby]] elhagyta a Marvelt és a DC Comics-nál folytatta munkásságát, valamint [[Mort Weisinger]] visszavonulása szintén ugyanennek az évnek a folyamát.<ref name="Scott">{{cite web|url=http://goodcomics.comicbookresources.com/2008/09/16/scotts-classic-comics-corner-a-new-end-to-the-silver-age-pt-1/ |title=Scott’s Classic Comics Corner: A New End to the Silver Age Pt. 1 |accessdate=2008-09-23 |author=Scott |date=2008-09-16 |publisher=Comic Book Resources |language=angol}}</ref> Az bronzkor kezdetét jelezheti a horror-képregények és történetek ismételt megjelenése és térhódítása is.<ref>{{cite web|url=http://goodcomics.comicbookresources.com/2008/09/18/scotts-classic-comics-corner-a-new-end-to-the-silver-age-pt-3/ |accessdate=2008-09-23 |title= Scott’s Classic Comics Corner: A New End to the Silver Age Pt. 3 |author=Scott |publisher=Comic Book Resources |date=2008-09-18 |language=angol}}</ref> Arnold T. Blumberg véleménye szerint a váltás egy hosszabb folyamat volt, mely az 1960-as évek vége és 1973 között zajlott le, majd pedig Gwen Stacy halálával ért véget, amely „egy olyan esemény volt, amit sokan a legemlékezetesebb és legmegrázóbb pillanatnak neveznek a rajongók kollektív emlékezetében”.<ref name="Blumberg"/> Az alkotók és kiadók részéről megfigyelhető volt a szándék, hogy sokkal komoly témákat is feldolgozzanak, még ha azt „a szuperhősök bizonyos fokig leegyszerűsített világán átszűrve is” mutatták be, de ez elég volt hozzá, hogy véget vessen „az ezüstkor könnyed és gondtalan” időszakának.<ref name="Blumberg">{{cite journal|last=Blumberg |first=Arnold T. |year=2003|title=’The Night Gwen Stacy Died:’ The End of Innocence and the Birth of the Bronze Age|journal=Reconstruction |volume=3 |issue=4 |url=http://reconstruction.eserver.org/034/blumberg.htm |accessdate=2008-11-14 |language=angol}}</ref>

Peter Sanderson meglátása szerint 1986-ban kialakult egy úgynevezett „neoezüst-mozgalom”, melynek első képviselője [[Alan Moore]] író és [[Curt Swan]] rajzoló ''[[Superman: Whatever Happened to the Man of Tomorrow?]]'' című története volt, mely a bronzkorral szembeni ellenhatásként jött létre az ezüstkor alaptételeinek felélesztésével.<ref name="Context"/> Sanderson véleménye szerint minden egyes újabb generáció lázad az őt megelőzővel szemben. A neoezüst-mozgalmat kiváltó esemény a ''[[Crisis on Infinite Earths]]'' című minisorozat megjelenése volt, mely egy támadásként is értelmezhető az ezüstkor ellen.<ref name="Context"/> Több olyan alkotó, akik az ezüstkor során nem voltak jelen, olyan műveket hozott létre, melyek azonban ennek a letűnt korszaknak az elemeit olvasztották magukba.<ref name="Context">{{cite web|url=http://comics.ign.com/articles/595/595589p6.html |title=Comics in Context #33: A Boatload of Monsters and Miracles |accessdate=2008-07-15 |last=Sanderson |first=Peter |year=2004 |publisher=IGN |language=angol}}</ref>

 

[[Fájl:CarmineInfantino11.16.08ByLuigiNovi.jpg|bélyegkép|right|[[Carmine Infantino]], az ezüstkor kezdetét jelző ''Showcase'' 4. számának rajzolója.]]

Arlen Schumer ''The Silver Age of Comic Book Art'' című könyvében [[Carmine Infantino|Carmine Infantinónak]] a Flash sorozatán végzett munkáit emeli ki, mint a korszak képi világának jellegzetes képviselőjét, mely „simulékony és áramvonalas”.<ref name=Strausbaugh/> Az ezüstkor szintén jelentős rajzolói közé tatozik [[Gene Colan]], [[Steve Ditko]], [[Gil Kane]], [[Jack Kirby]], [[Joe Kubert]] és [[Curt Swan]].<ref>{{cite web|url=http://www.accessmylibrary.com/coms2/summary_0286-20016738_ITM |title=Superb record of the superheroes' silver age |accessdate=2008-06-28 |date=2004-01-17 |work=Canberra Times |language=angol}}</ref>

Jim Steranko, aki az ezüstkorban nem jellemző módon igen gyakran írója és rajzolója is volt egyes sorozatoknak, az operatőrök által használt beállításokat és elbeszélő technikát is felhasználta alkotásaiban.<ref name=cbr13276>{{cite web|url=http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=13276 |title=Master of the Obvious 4-5-2000 |accessdate=2008-09-23 |last=Grant |first=Steven |date=2000-04-05 |publisher=[[Comic Book Resources]] |language=angol}}</ref> Strausbaugh a Marvel egyik legkreatívabb alkotójának nevezte őt, akinek munkái az 1960-as években gyakran merítettek [[Salvador Dalí]] stílusából is.<ref name=Strausbaugh>{{cite web |url=http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9A0CEED81E3DF937A25751C1A9659C8B63 |title=ART; 60’s Comics: Gloomy, Seedy, and Superior |accessdate=2008-06-28 |last=Strausbaugh |first=John |date=2003-12-14 |work=New York Times |language=angol}}</ref> Steranko tusrajzolóként kezdte pályáját Jack Kirby mellett ''[[Nick Fury]]'' kalandjain, a ''[[Strange Tales]]'' című sorozat 135. számától. A füzet 155. számtól kezdődően Stan Lee Sterankóra bízta annak írását és rajzolását, aki rögtön az első tizenegy oldalas történetében eltúlzott James Bond-féle kémvilágot hozott létre a szereplő körül olyan kitalált szerkezetekkel mint például az „örvénysugár”, mely képes lebegtetni a tárgyakat; az „afónikus bomba”, mely hangtalanul robban; a „miniatűr elektromos elnyelő”, mely megvédte a sorozat főhősét az elektromosságtól; valamint a „Q-sugár gép”, mely megbontja a molekulák közötti kötéseket.<ref name="Jacobs144">Jacobs, 144. o.</ref>

 

2008-ig a [[képregénygyűjtés|gyűjtők]] kereslete az ezüstkorból származó képregényfüzetek iránt növekedést mutatott. Ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy az aranykorból származó egyes füzetek már túl drágává váltak a [[baby boom-generáció]]hoz tartozók számára, aki még fiatal korukból emlékeznek azokra.<ref>{{cite web|url=http://scoop.diamondgalleries.com/public/default.asp?t=1&m=1&c=34&s=262&ai=73554&arch=y&ssd=8/20/2008%2012:01:00%20PM |title=Silver Age Drives Weekly Heritage Auction |date=2008-08-20 |publisher=DiamondGalleries.com |accessdate=2009-03-14 |language=angol}}</ref> Az ''[[Amazing Fantasy]]'' 15. számát [[Pókember]] első szereplése miatt az ezüstkor képregényfüzeteinek „[[szent grál]]jaként” tartják számon.<ref>{{cite web|url=http://scoop.diamondgalleries.com/public/default.asp?t=1&m=1&c=34&s=262&ai=79136&arch=y&ssd=1/22/2009%2012:01:00%20PM |title=Amazing Fantasy #15 CGC 8.5 in ComicLink February/March Featured Auction |date=2009-01-22 |publisher=DiamondGalleries.com |accessdate=2009-03-14 |language=angol}}</ref> A Robert Overstreet által összeállított ''[[Overstreet Comic Book Price Guide|The Official Overstreet Comic Book Price Guide]]'' 38. számában az alább következő húsz képregényt jelölte meg, mint a gyűjtők által legkeresettebb példányokat.<ref>{{cite book|title=The Official Overstreet Comic Book Price Guide |edition=38 |last=Robert M. |first=Overstreet |isbn=0-3757-2239-4 |place=New York |publisher=House of Collectibles |language=angol |date=2008-04-08 |pages=154}}</ref>

 

|}

 

# '''<span id="mj"/>[[#mj1|^]]''' Egy kétes hitelű legenda szerint 1961-ben a Timely és az Atlas kiadója, Martin Goodman együtt golfozott [[Jack Liebowitz]]zal vagy [[Irwin Donenfeld]]del, a rivális DC Comics (akkoriban National Periodical Publications) alapítójával és tulajdonosával, aki a kiadó Igazságliga nevű csapatának sikerével hencegett, ami 1960 februárjában, a ''The Brave and the Bold'' 28. számában szerepelt először, mielőtt önálló füzetet kapott.<ref name="Sinclair">{{cite web|url=http://www.ew.com/ew/article/0,,458355_2,00.html|title=Still a Marvel! |last=Sinclair |first=Tom |date=2003-06-20 |work=[[Entertainment Weekly]] |accessdate=2009-02-01 |language=angol}}</ref>

 

{{Idézet 2|Irwin azt mondta, hogy soha nem golfozott együtt Goodmannel, tehát a sztorinak ez a része hamis. A történetet többször is hallottam a DC menzáján a 909 Third Avenue-n és a Rockefeller Plazában található irodájában, amikor Sol Harrison és Jack Adler, a gyártás vezetője beszélgettek velünk, … akik a főiskola nyári szünetében a kiadónál dolgoztunk … Ahogyan Sol mesélte nekem ezt a történetet, Goodman az Independent News és nem pedig a DC Comics vezetőivel golfozott együtt (bár az Independent News a DC birtokában volt). … Mint a DC Comics elosztója, a férfi tisztában volt az eladási mutatókkal, így a legmegfelelőbb helyzetben volt ahhoz, hogy megossza Goodmannal ezt a kis érdekességet. … Természetesen Goodman szeretett volna ezzel a fickóval együtt golfozni és annak a bizalmába férkőzni. Sol a munkájánál fogva igen szoros kapcsolatban volt az Independent News legfelsőbb vezetésével több évtizeden át, így első kézből hallhatta ezt a sztorit.|Részlet Michael Uslan leveléből az ''Alter Ego'' 43. számában.<ref>{{cite journal|journal=Alter Ego |year=2004 |month=december |pages=43–44 |language=angol |last=Hamerlinck |first=P.C. |title=FCA (Fawcett Collectors of America) #102}}</ref>}}

 

 

{{források}}

 

{{DEFAULTSORT:Amerikaikepregenyezu~stkora}}

[[Kategória:Képregény]]