„I. Baldvin konstantinápolyi latin császár” változatai közötti eltérés

a
Bot: es:Balduino I de Constantinopla egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
a (Bot: 26 interwiki link migrálva a Wikidata d:q298896 adatába)
a (Bot: es:Balduino I de Constantinopla egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások)
== Franciaországban ==
 
Baldvin (ezen a néven a IX. [[flandria]]i, és VI. [[Hainaut grófjai|hainauti]] gróf) a [[keresztes háborúk|negyedik keresztes hadjárat]] egyik legjelentősebb lovagja volt. Apja [[V. Balduin hainauti gróf]], anyja Alice de Namur.<ref>A ''Chronicon Hanoniense'' jegyezte fel "''1171 mense Iulio…Valencenis''" dátummal "''filium…Balduinum''" születését , születi "''Balduinus [et] Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem''". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 519.</ref> Felesége, Flandriai Margit [[I. Thierry flamand gróf]] lánya és [[I. Fülöp flamand gróf]] testvére volt. Amikor Fülöp meghalt, az idősebbik Balduin feleségével együtt 1191-ben örökölte a [[Flamand Grófság]] irányítását, saját grófságait (1171-től Hainaut és 1189-től Namur) pedig feleségével együtt igazgatta.
 
[[1186]]-ban az ifjú Balduin feleségül vette [[Champagne]] grófja, I. Henrik leányát, Máriát. [[1194]]-ben elhunyt édesanyja, majd a következő évben apja is , így Balduin örökölte előbb Flandriát (1194), majd Hainaut-t (1195) grófságát is. Balduin Flandriája jóval kisebb volt atyjáénál, ugyanis nagybátyja a tartomány jelentős részét (például [[Artois]]t is) nászajándékba adta Balduin húga, Izabella [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp Ágost]] francia királlyal kötött házasságakor, Vermandois grófságát (első felesége örökségét) vissza kellett adnia Fülöp Ágostnak, illetve második feleségének, Matildának is tekintélyes területet adományozott. Noha Erzsébet [[1190]]-ben meghalt, a király csak [[1200]]-ban adta vissza Balduinnak a nászajándékot.
== A Latin Császárság élén ==
 
Az új császárság feudális állam volt, mely hercegségekre oszlott. Alkotmánya szerint a császárnak kevés hatalma volt, döntéseit helyben kellett hagynia legfőbb hűbéresei tanácsának is, akik a hadműveleteket is vezették.<ref>Runciman (1978), Vol. 3, p. 125.</ref> Balduinnak, mint császárnak saját birtoka Konstantinápoly és környéke (mind [[Ázsia|Ázsiában]], mind [[Európa|Európában]]), illetve [[Lémnosz]], [[Khiosz]], [[Leszbosz]] és [[Ténosz]] szigete volt, a hűbéreseknek szánt területek azonban még [[Görögország|görög]] kézen voltak. [[Trákia|Trákiát]] és [[Thesszália|Thesszáliát]] kellett biztosítani, ám ekkor majdnem polgárháború tört ki Balduin és Montferrati Bonifác, a sikertelen császárjelölt között, mert ez utóbbi saját szakállára akarta megszerezni és függetlenné tenni a [[Thesszalonikéi Királyság]]ot. Amikor Balduin hadai a vitás város ostromára indultak, Bonifác megtámadta [[Edirne|AdrianopoliAdrianopolit]]t, amit a császár kormányzója vezetett. A háború kitörését végül a [[blois]]-i gróf és Dandolo dózse közbenjárása akadályozta meg. Bonifác beleegyezett, hogy bár ő lesz a Thesszáliát megszerző csapatok vezére, új „országa” császári hűbérbirtokká lesz.
 
[[1204]]-[[1205]] telén a latinok biztosították maguknak Kis-Ázsia középső részét (a harcokban tűnt ki Balduin fivére, majd utódja, [[I. Henrik latin császár|Henrik]]).
== Örökösödés ==
 
A császár halálhíre [[1206]] júliusában jutott az udvarba, ahol addig testvére, Flandriai Henrik gyakorolta régensként a hatalmat. Valószínűleg a cár egy dühkitörésének esett áldozatául.<ref>Fine, J. V. A.: ''The Late Medieval Balkans, A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest'' (1994), pp. 81-2.</ref> Haláláról biztosat nem tudunk: Kaloján [[III. Ince pápa|III. Ince pápához]] írt levelében állítja, hogy börtönben hunyt el, míg egy történetíró szerint Balduin kezét-lábát levágták, és egy szakadékba hajították, ahol harmadnapra halt meg. Utóda a császári trónon Henrik lett, Flandriában pedig öccse, Fülöp namuri őrgróf gyámsága alatt lánya, Johanna és Margit örökölték a grófi címet.
 
Amikor 1206. februárjában halálhíre Flandriába is eljutott, Fülöp Ágost azonnal bejelentette, hogy csak akkor hagyja jóvá Balduin lányainak, Johannának és Margitnak az öröklését, amennyiben azok elfogadják hűbéruruknak.<ref>Nicholas, p. 76.</ref>
 
Baldvin és Mária házasságából két lánygyermek született:
* [[I. Johanna flamand grófnő|Johanna]] (Valenciennes, 1200 - Marquette, 1244. december 5.)<ref name="Genealogica">A ''Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana'' nevezi meg Balduin lányait: "''Iohannam et Margaretam''". Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Marchianensis, MGH SS IX, p. 306.</ref> Apja halála után 1206. februárjában örökölte Flandria és Hainaut grófságokat nagybátjya, [[I. Fülöp namuri őrgróf]] gyámsága alatt. Utóbbi viszont beleegyezett abba, hogy nagykorúságuk eléréséig Johanna és Margit Párizsban, [[II. Fülöp Ágost francia király]] udvarában nevelkedjenek.<ref name="Nicholas151">Nicholas, p. 151.</ref> Fülöp Ágost szervezte meg Johanna első házasságát is.
* [[Margit flamand grófnő|Margit]] (1202. június 2. - 1280. február 10.)<ref name="Genealogica"/> A második gyermek csak azután született, hogy szülei a Szentföldre utaztak,<ref>Chronica Monasterii Sancti Bertini auctore Iohanne Longo de Ipra 46.11, MGH SS XXV, p. 824.</ref> bár egy másik változat szerint<ref>Henri de Valenciennes: ''Continuation de l'histoire de Villehardouin d'après les mémoires de Henri de Valenciennes, Michaud and Poujoulat'' (eds.), 15, p. 111.</ref> a terhes Mária Flandriában maradt, megszülte gyermekét, majd férje után indult. Apja halála után Fülöp Ágost udvarában nevelkedett.<ref name="Nicholas151"/> A király szervezte meg házasságát is, férje, '''Bouchard d'Avesnes''' (1180 - 1244)<ref>Matthew of Paris nevezi meg Bouchard-ot, mint Margit férjét a flamand háborúról szóló történetében. MP, Vol. V, 1254, p. 434.</ref> egy hainaut-i nemesi családból származott, akik már régóta a francia királyok szövetségeseinek számítottak. Bouchard megpróbált részt kapni elhunyt apósa örökségéból, miután a flamand grófi cím Johannára szállt. III. Innocent pápához folyamodott, aki viszont 1215-ben a IV. lateráni zsinatot érvénytelennek nyilvánította a házasságot, mivel Bouchard már korábban szerzetesi fogadalmat tett. Ennek ellenére a pár együtt maradt, míg 1219-ben Johanna elfogta Bourchardot és két évvel később, 1221-ben csak úgy engedte szabadon, hogy ha elválik Margittól.<ref>Nicholas, pp. 156-7.</ref> Második férje (1223) '''II. ''Dampierre '' Vilmos''' (1196 - 1231), Dampierre hűbérura. 1244-ben nővére halála után örökölte a flamand és hainaut-i grófi címet.
 
== Irodalom ==
* Geoffroy de Villehardouin: ''Bizánc megvétele'', (eredeti címe: La conquìte de Constantinople), Fordította és a jegyzeteket írta Szabics Imre, Utószó Kozma Béla, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.
 
== Külső hivatkozások ==
* Charles Cawley: ''Medieval Lands''. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[http://fmg.ac/Projects/MedLands/Contents.htm] elérhető
 
[[Kategória:1171-ben született személyek]]
[[Kategória:1205-ben elhunyt személyek]]
 
{{Link GA|es}}
156 505

szerkesztés