Képzőművész családban született, a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián folytatott képzőművészetiművészeti tanulmányokat, első ismert képe 1820-ból való, címe: ''Nárcisz''. 1823-tól több alakalommal is [[Róma|Rómában]] volt tanulmányúton, de közben [[Olaszország|Itália]] más városait, sőt [[Drezda|Drezdát]] és [[München]]t is felkereste. [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] ''Athéni iskola'' című kompozícióját eredeti méretben másolta, közben számos [[arckép|portrét]] és [[életkép]]et festett, az életképek témáját gyakran az [[olaszok|olasz]] nép életéből vett jelenetek ihlették.
Az [[1820-as évek]] végén és az [[1830-as évek]] elején személyes élményei (1828-ban volt a Vezúvnak egy kisebb megmozdulásakitörése) és [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjú Plinius]] írásait tanulmányozva hatalmas vásznat festett a [[Vezúv]] nagy, őkori kitöréséről, [[Pompeji]] utolsó napjáról romantikus stílusban. Karl Brjullov a Pompejipompeji helyszínen készített számos vázlatot a képhez. A szigorú [[franciák|francia]] műkritikusok és az orosz cár tetszését is megnyerteelnyerte ea kép. [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] az [[Ermitázs]]ban helyeztette el, ma a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.
[[File:6279 - Roma - Cimitero acattolico - Tomba Karl Brulloff (1799-1852) - Foto Giovanni Dall'Orto, 31-March-2008.jpg|thumb|150px|Római sírja]]
Brjullov [[görögország]]i, [[törökország]]i utazásokat is tett, ezután SzentpéterváronSzentpétervárott a Művészeti Akadémián tanított. Híres [[Önarckép|önarcképét]] 1848-ban festette, ma az [[Állami Tretyjakov Galéria]] őrzi. Főleg olajfestményeket készített, de festett [[akvarell]]eket is. Élete utolsó pár évében sokat betegeskedett, [[Spanyolország]]ban és Itáliában gyógyíttatta magát, de a festést nem hagyta abba, arcképeket, életképeket festett. Róma közelében érte a halál, a római reformátusprotestáns temetőben helyezték örök nyugalomra.
