„Szergej Mironovics Kirov” változatai közötti eltérés

'''Szergej Mironovics Kirov''' ''({{ny-ru|Сергей Миронович Киров}};'' [[Urzsum]], [[Vjatkai kormányzóság]], [[1886]]. [[március 27.]] – [[Szentpétervár|Leningrád]], [[1934]]. [[december 1.]]), eredeti nevén '''Szergej Mironovics Kosztrikov''', vezető szovjet kommunista politikus volt, az [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt (ÖK(b)P)]] leningrádi szervezetének főtitkára, akinek meggyilkolása tömeges politikai tisztogatások ürügyévé vált a [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] vezette [[Szovjetunió]]ban.

Részt vett az [[1905-ös orosz forradalom]]ban, le is tartóztatták, de elengedték. Miután kiszabadult a börtönből, a [[bolsevikok]]hoz csatlakozott. [[1906]]-ban újra letartóztatták és ezúttal illegális irodalom nyomtatásáért három év börtönre ítélték. Kiszabadulása után azonban visszatért a mozgalomba. Ismét letartóztatták, ugyanazzal a váddal. Egy év előzetes letartóztatás után a [[Kaukázus (régió)|Kaukázusba]] költözött és ott is maradt [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cár]] lemondásáig [[1917]] márciusában.

Ekkor már Kirovnak nevezte magát. Az orosz kommunisták közt szokás volt a forradalmi név felvétele. Az új név [[II. Kurus perzsa király|Nagy Kürosz]] perzsa uralkodó nevére emlékeztetett. Kirov az [[Asztrahán|asztrahányasztrahányi]]i bolsevik közigazgatás feje lett.

Az 1917-es orosz forradalom után ismét a Kaukázusba küldték, ahol részt vett az [[orosz polgárháború]] harcaiban, [[1920]]-ig, [[Anton Ivanovics Gyenyikin|Anton Gyenyikin]] tábornok vereségéig. [[1921]]-ben az [[azerbajdzsán]]i pártszervezet feje lett. Sztálin hű támogatója volt. A kaukázusi térségben töltött időszakban kötött szoros barátságot [[Szergo Ordzsonikidze|Szergo Ordzsonikidzével]], a későbbi „kaukázusi klikk” másik tagjával is. Ordzsonikidzével együtt kulcsszerepet vitt a Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt a helyi tiltakozás ellenére egybeolvasztó [[Kaukázusontúli Szövetségi Szovjet Köztársaság]] megszervezésében. [[1926]]-ban lojalitásáért Sztálin a [[leningrád]]i pártszervezet elnöki posztjával jutalmazta.