Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: a(z) es:Nikolái Rimski-Kórsakov kiemelt szócikk; kozmetikai változtatások
|becenév =
|születési név =
|született = {{Orosz Birodalom}}<br /> [[Tyihvin]], [[1844]]. [[március 18.]] <ref group="j">[március 6. a régi naptár szerint]</ref>
|származás = [[oroszok|orosz]]
|elhunyt ={{Orosz Birodalom}}<br /> [[Ljubenszk]], [[1908]]. [[június 21.]] <ref group="j">[június 8. a régi naptár szerint]</ref><br />{{életkor-holt|1844|03|18|1908|06|21}}
|műfajok = [[Opera (színmű)|opera]], [[klasszikus zene]]
|együttes =
'''Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov''' ''([[orosz nyelv|oroszul]]: Николай Андреевич Римский-Корсаков)'' ([[Tyihvin]], [[1844]]. [[március 18.]]<ref group="j">[március 6. a régi naptár szerint]</ref> – [[Ljubenszk]], [[1908]]. [[június 21.]]<ref group="j">[június 8. a régi naptár szerint]</ref>) orosz [[zeneszerző]], az [[Orosz ötök|Ötök]] tagja.
 
Apja állami hivatalnok volt, aki korán visszavonult a hivataltól. Rimszkij-Korszakovnak már fiatalon fény derült zenei tehetségére, [[zongora|zongorázni]] tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a [[Szentpétervár|pétervári]] tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: [[cselló]] és [[zongora]] voltak a hangszerei. Megismerkedett [[Milij Alekszejevics Balakirev|Balakirevvel]], [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkijjal]] és [[Cezar Antonovics Kjui|Kjuival]] (ők alakították később, [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin|BorogyinBorogyinnal]]nal kiegészülve, az Ötök zeneszerzőcsoportot), akik hatására belekezdett egy [[szimfónia]] írásába. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Az Op. 1-es ''esz-moll szimfóniát'' Balakirev mutatta be 1865-ben – hatalmas sikerrel. 1871-ben a szentpétervári konzervatórium tanárává nevezték ki, noha nem is volt meg a képesítése. Tudván ezt, titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, [[összhangzattan]]t és [[ellenpont]]ot tanult.
 
1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. Megnősült, [[Nagyezsda Nyikolajevna Purgold]]ot, a szintén sikeres zongoraművészt és zeneszerzőnőt vette feleségül. Mindeközben szorgosan átdolgozta addigi műveit, de új kompozíciókat is szerzett. Befejezte első operáját, ''[[A pszkovi lány]]t''. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. 1867-ben elkészült az első orosz szimfonikus költemény, a ''Szadko'', majd a ''Szerb fantázia'' és a ''II. szimfónia (Antar)'' következett. Az 1880-as évtizedben történt meg nagy zeneszerzői magára találása. Olyan művek születtek ebben az időszakban, mint a ''Májusi éj'', a ''[[Hópelyhecske]]'', az átdolgozott ''[[Szadko]]'', a ''[[Mozart és Salieri (opera)|Mozart és Salieri]]'', a ''[[Cári menyasszony]]'', a ''[[Mese Szaltán cárról]]'', a ''Seherezádé'', az ''Orosz húsvét'' stb. A közönség ünnepelte, és hivatalosan is elismerték munkásságát. Utolsó operája a [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] nyomán írt ''[[Az aranykakas]]'', amelyet a cenzúra tiltása miatt csak halála után, 1909-ben mutathattak be. Infarktusban halt meg.
A gyermek Nyikolaj tehetsége korán megmutatkozott. ''Zenészpályám krónikája'' című önéletrajzi művében írja, hogy kétéves volt, amikor már énekelte az édesanyjától tanult népdalokat, három-négyéves korában pedig [[trombita|gyerektrombitájával]] ritmuskíséretet fújt apja zongorajátékához. Sőt, váltakozó ritmust és tempót is át tudott venni. Hatéves korában kezdett zongorázni, gyors előmenetele, haladása miatt többször kellett új, jobb tanárt fogadni, s néhány hónap múlva már [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] ''D-dúr négykezes [[Szonáta|szonátáját]]'' is eljátszotta. A családi muzsikáláson kívül kevés zenét hallott: a kisváros kéttagú báli zenekarától [[polka|polkákat]] és [[quadrille]]ket (hegedűn és csörgődobon), egy fiatal nőtől [[Románc (zenei műfaj)|románcokat]], a kolostorban egyházi kórusokat. A birtokon egy zsidó együttes játszott két hegedűn, [[cimbalom|cimbalmon]] és [[tamburin]]on, és az is előfordult, hogy – például [[farsang]]kor – a parasztok mulatságain is részt vett, és így eredeti környezetében hallhatta a népzenét. A komponálással is megpróbálkozott, bár tanárai előtt titkolta, szégyellte „műveit”. Tizenegy éves korában egy duettet írt zongorakísérettel, később pedig egy nyitányt négy kézre.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=14-15}}</ref><ref name="ClassicalNet">{{cite web|title=Nikolai Rimsky-Korsakoff|url=http://www.classical.net/music/comp.lst/rimsky-korsakov.php|publisher=Classical Net|accessdate=2011-8-25|language=angol}}</ref>
 
=== Szentpétervári tanulmányai ===
Családja nem is gondolt zenei karrierre, és akárcsak a jó házból származó nemesi ifjaknak általában, tiszti pályát szántak neki. A családban többen is a katonai pályát választották, így nagybátyja Nyikolaj Petrovics, aki [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós cár]] kedvelt admirálisa volt, és bátyja is. Az ifjú Nyikolajt 1856-ban íratták be a [[Szentpétervár|pétervári]] kadétiskolába. A Tengerészeti Akadémián tanuló Rimszkij-Korszakov szorgalmasan készült pályájára, a zene nem érdekelte különösebben, csak hétvégi szórakozásként vett [[cselló]]- és [[zongora]]órákat az Alekszandr Színház egyik csellistájától. Zenével behatóbban 1857-ben kezdett el foglalkozni, amikor bátyja hajóján gyakorlatozott. Bátyja barátaival, Golovinékkal – akik rajongtak az olasz operáért – sokszor hallgatott zenét. Egymás után ismerte meg ''[[A bűvös vadász]]t'', a ''[[Márta (opera)|Mártát]]'', a ''[[Traviata|Traviatát]]'', ''[[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbélyt]]'', a ''[[Don Giovanni]]t''. Szerzett zongorakivonatokat is, azokat játszotta nagy lelkesedéssel.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=15-16}}</ref>
 
Következő műve a ''Szadko'' volt, amelyet előzőleg barátja, Muszorgszkij akart megkomponálni. Balakirev hatására Muszorgszkij azonban átengedte a tervet Rimszkij-Korszakovnak, aki 1867-ben hozzá is látott a munkához. Ez volt tulajdonképpen az első önálló műve, hiszen a többiek segítsége nélkül írta meg. Ebben tűnnek fel először a világ körüli élményei, sőt már ebben a költeményében jelentkezik az a sajátos hangsor, amely a későbbi műveiben is feltűnik, és amellyel a fantasztikus, félelmetes világot akarta bemutatni.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=26-27}}</ref> 1868-ban komponálta ''II. szimfóniáját'', aminek az ''Antar'' nevet adta. Ezen a művén erősen érződnek a [[Hector Berlioz|berliozi]] [[romantika]] jegyei, hiszen a zeneszerző ebben az időben ismerkedett meg a francia zeneszerző munkásságával.<ref name=ClassicalNet/><ref>{{opcit|n=Feuer|o=27}}</ref><ref>{{opcit|n=Schönberg|o=357-360}}</ref>
 
=== ''A pszkovi lány'' ===
Az 1868-as évben egy másik jelentős munkához is hozzákezdett, első operájának, ''[[A pszkovi lány]]nak'' a megírásához, [[Lev Alekszandrovics Mej]] színdarabja nyomán. A művet csak négy évvel később fejezte be. Az ősbemutató 1873. január 13-án zajlott le a [[Mariinszkij Színház]]ban. A darab kedvező fogadtatásban részesült, de csak néhány előadást ért meg. Rimszkij-Korszakov [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkijt]] követte, amikor első operájának komponálása során a szöveg valósághű ábrázolását tartotta szem előtt. ''A pszkovi lány'' is tele van kaotikus tömegjelenetekkel, de Rimszkij-Korszakov Iván cárja nem hatol olyan lelki mélységekbe, mint Muszorgszkij ''[[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunovja]]''. A főbb szereplők monológszerű magánjeleneteket kaptak, a zenei alapszövetet áthatja az orosz folklór világa.<ref name=ClassicalNet/><ref>{{cite book|last=Boyden|first=Matthew|title=Az opera kézikönyve|pages=350-351}}</ref><ref>{{cite book|last=Winkler |first=Gábor|title=Barangolás az operák világában|pages=2085-2088}}</ref>
 
=== Függetlenedése Balakirevtől ===
[[Fájl:Mily Balakirev.jpg|190px|bélyegkép|[[Milij Alekszejevics Balakirev]]]]
Az 1870-es években művészete új korszakba lépett. Ezt két esemény indította el: Balakirevtől való függetlenedése, majd lassú elhidegülése, valamint pedagógiai munkásságának megkezdése. Közte és Balakirev között a viszony már az 1860-as évek végén megromlott, ennek oka elsősorban Balakirev volt, aki nem akarta tudomásul venni, hogy tanítványa felnőtt és önálló utat próbál találni. Továbbra is atyáskodni akart Rimszkij-Korszakov felett, de egyre erőteljesebb ellenállásba ütközött. Rimszkij-Korszakov korábbi odaadó, feltétlen tisztelete lassan kritikus magatartássá változott. A viszony tovább mérgesedett, amikor az addig [[szabadgondolkodó]] Balakirev egyszerre vallásos [[miszticizmus]]ba esett, és a reakciós [[szlavjanofilizmus|szlavofil mozgalomhoz]] csatlakozott. Emiatt lassan az Ötök többi tagja is megszakította vele a kapcsolatot. Amikor Balakirev a Szabadiskola bérletsorozatával megbukott, elhatározta, hogy visszavonul. Magába zárkózott, egyre sértődöttebb lett, elhidegült régi barátaitól, és egy időre minden zenei tevékenységgel felhagyott. Az Ötök csoportjának középpontjába ekkor Borogyin és Rimszkij-Korszakov lépett.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=28-29}}</ref>
 
Ebben az időszakban Rimszkij-Korszakov művészi fejlődése új irányba tartott és esztétikája is megváltozott. A határkövet 1871 jelentette, amikor elvállalta a pétervári zenekonzervatórium zeneszerzés- és hangszerelés-tanári állását és a zenekari gyakorlat vezetését. Visszaemlékezései szerint ekkor még fogalma sem volt sem a hangszerelésről, sem az összhangzattanról. „Olyan terminusokat, mint szextakkord és kvartszextakkord, nem is ismertem. Műveimben csak ösztönösen és hallás útján törekedtem szabályos szólamvezetésre; a zenei helyesírás szabályait is csak ösztönösen sajátítottam el… A dirigálás művészetéről fogalmam sem volt, hiszen soha az életben nem álltam még zenekar előtt, és nem tanultam egyetlen kórust sem” – írta naplójában. Ez volt az az esemény, amely arra késztette, hogy sokkal alaposabban felkészüljön szakmailag. 1874-től kezdve [[összhangzattan]]t és [[ellenpont]]tant is tanított. Mindeközben újabb és újabb technikákat tanult meg, amelyek nemcsak tanítványai, hanem saját művészete számára is hasznosak voltak. 1873-ban megbízták a Tengerészeti Hatóság zenekarainak felügyeletével. Az új állásra polgári ranggal nevezték ki, ettől kezdve tehát minden idejét és energiáját a zenének szentelhette. A zenekari felügyeletnek gyakorlati haszna is volt: megismerte a fúvóshangszerek technikáját. Pedagógiai munkássága tovább szélesedett, amikor 1874-ben, a lemondott Balakirev helyére a Szabadiskola igazgatójának kérték fel. Ez az iskola, melynek egyetlen állandó jövedelme a cárevicstől kapott évi 500 rubel volt, elsősorban a zeneszerető műkedvelőket tanította. Mivel vezetője hosszú éveken át Balakirev volt, az intézet a modern zene bástyája lett, és nagy harcba keveredett a konzervatív, nyugatos irányzatot képviselő Orosz Zenei Társasággal. Balakirev éppen azért vonult vissza, mert ebben a harcban vereséget szenvedett. Rimszkij-Korszakov viszont óriási lelkesedéssel látott munkához, elsősorban az énekkart élesztette újjá. Első koncertjük programján [[Georg Friedrich Händel|Händel]], [[Joseph Haydn|Haydn]], [[Giovanni Pierluigi da Palestrina|Palestrina]] és [[Johann Sebastian Bach|Bach]] szerepelt, és később is elsősorban klasszikus műveket mutattak be. Ezzel kiváltotta ugyan Balakirev, sőt Kjui és Sztaszov haragját, de sikerült megerősítenie a Zenei Szabadiskolát, amelynek igazgatását később, 1881-ben visszaadta Balakirevnek.<ref name=ClassicalNet/><ref>{{opcit|n=Feuer|o=30-32}}</ref>
Az 1884–1885-ös évadban Beljajev a pétervári operaház zenekarának közreműködésével hangversenyt is rendezett. E hangverseny sikere érlelte meg Rimszkij-Korszakovban az ''Orosz Szimfonikus Koncertek'' gondolatát. Beljajevnek tetszett az ötlet, és 1886 őszén meg is tartották a sorozat első előadást. Ezek a hangversenyek előrevitték az orosz zene ügyét, mert újabb lehetőséget adtak a művek népszerűsítésére. Az orosz közönség nagy része idegenkedett az igazi orosz zenétől, és jobbára csak nyugati műveket hallgatott. A koncertekkel sikerült ezt a habitust megváltoztatni, és lelkes híveket gyűjteni a feltörekvő hazai zeneszerzők köré. Beljajev Európában is terjeszteni kívánta az orosz zenét, így került sor például az első Orosz Szimfonikus Koncertre az 1889-es [[párizs]]i [[világkiállítás]]on.<ref name=ClassicalNet/><ref>{{opcit|n=Feuer|o=37-38}}</ref>
 
=== Az orosz zenei élet központjában ===
Rimszkij-Korszakov az 1880-as években került az orosz zenei élet központjába. Ebben az időszakban indult virágzásnak szimfonikus művészete. Ekkor született a ''cisz-moll zongoraverseny'' (1882–1883), a ''Fantázia orosz témákra'' (hegedűre és zenekarra, 1887), a ''Spanyol capriccio'' (1887), az ''Orosz Húsvét nyitány'' (orosz címe: ''Fényes ünnep'', 1888), a ''Seherezáde'' (1888). Mindezek reprezentatív művei és érződik bennük a továbblépés a ''[[Májusi éj]]'' és a ''[[Hópelyhecske]]'' óta. 1889-ben kezdett hozzá a ''[[Mlada]]'' című opera-[[balett]] megírásához. A mű szövegkönyvét Sztyepan Gegyeonov nyomán a zeneszerző írta. A darab ősbemutatója 1892-ben zajlott le a [[Mariinszkij Színház]]ban. Az ősbemutató nem ért el különösebb sikert, így a ''Mlada'' nem vált repertoárdarabbá. Ezt követően egy alkotói válság kezdetének jelei kezdtek el megmutatkozni műveiben. Sok eredeti ötlet volt alkotásaiban, de számos ellentmondás is, ezért művei gyakran mesterkéltnek tűntek.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=43-47}}</ref>
 
=== Alkotói válság ===
Rimszkij-Korszakov az 1890-es évek elején alkotói válságba került. Ennek több oka volt. Ebben az időszakban került a beljajevi körbe [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]], akinek művészetét istenítették. Szemben Rimszkij-Korszakov művészetével, aki az orosz ötökkel együtt a sajátos orosz zene kialakításán munkálkodott, Csajkovszkij a nyugat-európai, [[Romantika|romantikus]] hagyományokat követte. Úgy érezte, hogy egyedül maradt, hiszen barátai közül Muszorgszkij 1881-ben, Borogyin pedig 1887-ben meghalt, Balakirevvel nem tudott szót érteni, Kjui pedig sokkal mélyebb alkotói válságba került és zeneszerzőként jelentéktelenné vált. Nem tudta eldönteni, hogyan értékelje a múltat, merre haladjon előre. 1890 és 1894 között elnémult, idejének nagy részét töprengéssel töltötte. Belevetette magát a [[Filozófia|filozófiába]] és szinte mániákusan bújta a könyveket. Az esztétikával kezdte, aztán áttért a [[Metafizika|metafizikára]]. Töprengéseivel együtt [[depresszió]]ja egyre mélyült, és már-már neurotikus katasztrófa fenyegette.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=47-49}}</ref>
 
 
=== ''Az aranykakas'' ===
Rimszkij-Korszakov a forradalom utáni időszakban is komponált, de viszonylag keveset, hiszen a konzervatórium körüli herce-hurcák lekötötték figyelmét és elkedvetlenítették. Tervei közt szerepelt egy opera [[Sztyepan Tyimofejevics Razin]]ról, a 17. század parasztvezéréről. 1905 nyarán egyáltalán nem komponált, csak [[hangszereléstan]]-könyvén dolgozott. 1906-ban kezdett hozzá utolsó operájának, ''[[Az aranykakas]]nak'' a komponálásához. Az opera szövegkönyvét [[Vlagyimir Ivanovics Belszkij]] egy [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]-mese alapján írta meg. A mű megszületésének történelmi előzménye is volt. Miután a [[Japán Birodalom]] kormánya előtt világossá vált, hogy tárgyalásos úton soha sem fogja megkapni [[Mandzsúria|MandzsúriáMandzsúriát]]t, 1904-ben támadást indított [[Port Arthur]] ellen. A rosszul szervezet orosz hadsereg nyomban az első csatát elvesztette és az utána következő összecsapások jelentős hányada is orosz vereséggel végződött. Az orosz haderőt egy olyan ország kényszerítette térdre, amelyről korában senki sem gondolta volna, hogy komoly katonai erő kifejtésre képes.<ref>{{cite book|last=Winkler |first=Gábor|title=Barangolás az operák világában III.|pages= 2110-2115}}</ref>
 
Puskin eredeti meséjét a katonai tehetségtelenség, a nemesi ostobaság és a politikai korrupció történetévé formálta át, vagyis ''Az aranykakas'' lett a szerző leginkább társadalombíráló színpadi műve. A [[cenzúra]] még az eddigieknél is több nehézséget gördített az opera bemutatása elé. A zeneszerző nem is érhette meg műve diadalát (csak 1909-ben mutatták be). Utolsó évét beárnyékolta ''Az aranykakas'' színpadi előkészítésének sok problémája. Az 1909-es premierre is csak jelentős húzásokkal kerülhetett sor. Ezután jó ideig nem játszották a darabot [[Oroszország]]ban.<ref name=ClassicalNet/><ref>{{opcit|n=Feuer|o=61-62}}</ref>
 
=== Zenéje ===
Rimszkij-Korszakov mindig irodalmi igénnyel kereste ki a megzenésítésre alkalmas [[librettó]]t. Ezek alkalmat adtak neki arra, hogy két világot állítson szembe egymással, a jó és a rossz mesevilágát, vagy – mint a ''[[Cári menyasszony]]ban'' – a pozitív és negatív hősök földi világát. A kettősség minden operájában világos és félreérthetetlen. A szövegből adódó konfliktust csak lehetőségnek tekintette, és arra építette a kontrasztálás zenei eszközeivel a maga zenei világát. Nagyon jellemző ezért komponálási módszerére az, hogy egy szövegkönyv áttanulmányozása után legelőször a motívumok, témák, [[akkord]]sorok alakultak ki benne: mindenekelőtt a készülő mű [[intonáció]]s vázlatát dolgozta ki. Az intonációs kontraszt számos változatával élt. Felhasználta a [[hangnem]]i ellentétet, amely nála sajátos rendszerré fejlődött és művészetének egyik alapvonásává vált. Ez a kontraszt is kétféle lehet nála: vagy különféle hangsorokat, vagy különféle hangnemeket állít egymással szembe.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=134-136}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=2098-2103}}</ref>
 
Nemcsak a hangnemi összeállítás lehetőségeit használta fel, hanem bőven élt más eszközökkel is, így gyakran nyúlt a különböző énekstílusok szembeállításából adódó intonációs ellentéthez. A mesebeli hősnők, mint például Volhova a ''[[Szadko|Szadkóban]]'' vagy a Hattyúhercegnő a ''[[Mese Szaltán cárról|Szaltán cárban]]'' [[Szoprán|koloratúra]] énekkel lépnek fel, míg a valóságos, földi nőalakok, mint Kupava a ''[[Hópelyhecske|Hópelyhecskében]]'', vagy Ljubava a ''Szadkóban'' a [[népdal]]hoz közelálló hangvétellel. S mindez még a fejlesztés lehetőségét is magában hordja. A Hattyúhercegnő a darab végén valóságos, földi emberré változik, s éneke is átalakul: koloratúra futamok helyett meleg és zárt melodikát ölt fel. További kontrasztáló lehetőségei adódnak az [[Opera (színmű)|opera]] műfaji sajátosságaiból, a különböző elemek szembeállításából és azok játékából: a [[recitativo]] és [[arioso]], az arioso és az [[ária]], a szólódal és a kórusdal szembeállítása. Rimszkij-Korszakov valamennyit gazdagon alkalmazza, de egy központi elvnek rendeli alá őket. Ez pedig: a témák, [[Vezérmotívum|motívumok]], az intonáció alapelemeinek tudatos alkalmazása, fejlesztése és szembeállítása. A vezérmotívumot [[Richard Wagner|Wagnerhez]] hasonlóan használta, annak ellenére, hogy a német zeneszerző munkásságát eleinte ő maga is élesen kritizálta.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=137-138}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=2088-2095}}</ref><ref>{{opcit|n=Boyden|o=350-353}}</ref><ref>{{opcit|n=Till|o=347}}</ref><ref>{{opcit|n=Németh|o=558-561}}</ref>
|[[A pszkovi lány]]
|[[Lev Alekszandrovics Mej]] drámája alapján a zeneszerző
|I. verzió: 1873<br />II. verzió: nem lett előadva<br />III. verzió: 1895
|[[Mariinszkij Színház]], [[Szentpétervár]]<br />-<br />Pétervári magánszínház
|-
|Майская ночь (Majszkaja nocs)
 
=== Egyéb művei ===
* '''Kísérőzene:'''
** ''Nyitány és közjáték A pszkovi lányhoz'' (I. 1877; II. 1882)
 
* '''Zenekari művek:'''
** Op. 1 – ''I. szimfónia, esz-moll'' (1861–1865; 1884-ben átírta e-mollba)
** Op. 28 – ''Nyitány orosz témákra'' (1866)
** Op. 6 – ''Fantázia szerb témákra'' (1867)
** Op. 5 – ''Epizód a Szadkóból'' (1867)
** Op. 9 – ''II. szimfónia: Antar'' (1868)
** Op. 32 – ''III. szimfónia, C-dúr'' (1868–1873)
** Op. 31 – ''Szimfonietta orosz témákra'' (1879)
** Op. 29 – ''Legenda (Eredetileg: Baba Jaga)'' (1879–1880)
** Op. 34 – ''Spanyol capriccio'' (1887)
** Op. 35 – ''Seherezáde, szimfonikus szvit'' (1888)
** Op. 36 – ''Orosz húsvét, nyitány'' (1888)
** Op. 57 – ''Mese Szaltán cárról – szvit'' (1903)
** Op. 59 – ''A vajda – szvit'' (1903)
** Op. 61 – ''A síron-prelude Beljajev emlékére'' (1904)
** Op. 62 – ''Dubinuska'' (1905)
** ''Éj a Triglav hegyén (A Mlada III. felvonása)'' (1907)
** ''Üdvözlet – Glazunov jubileumára'' (1907)
** ''Nápolyi dal (Denza: Funiculi funiculájára)'' (1907)
** ''Bevezetés és Nászinduló az Aranykakasból'' (1907)
** ''Mlada – koncert-szvit'' (?)
** ''Karácsonyéj – koncert-szvit'' (?)
 
* '''Versenyművek:'''
** Variációk egy Glinka dalra; oboára és rezesbandára (1878)
** Versenymű trombonra és rezesbandára
** Esz-dúr koncertdarab klarinétra és rezesbandára
** Op. 30. cisz-moll verseny zongorára és zenekarra (1882–1883)
** Op. 33. Fantázia orosz témákra; hegedűre és zenekarra (1886)
** ''Souvenir de trois chants polonaise''; hegedűre és zenekarra (1888–1893)
 
* '''Énekhangra írt művek zenekari kísérettel:'''
** Op. 3 – ''A fenyő és a pálma'' (1866; zenekarra: 1888)
** Op. 47 – ''Két duett'' (1897; zenekarra: 1905)
** Op. 49 – ''Két arioso basszusra'' (1897; zenekarra: 1906, 1899)
** Op. 52 – ''Hegyi tavasz – trió'' (1898; zenekarra: 1905)
** Op. 52 – ''Két dal szopránhangra'' (1898; zenekarra: 1905, 1906)
 
* '''Kamarazene:'''
** Op. 12. – Vonósnégyes, F-dúr (1875)
** Vonós-szextett, A-dúr (1876)
** Kvintett, B-dúr (fuvola, klarinét, kürt, basszuskürt, zongora, 1876)
** Vonósnégyes orosz témákra (1879; ebből lett az Op. 31 Szimfonietta)
** Vonósnégyes, G-dúr (1897)
** Trió, c-moll (hegedű, cselló, zongora, 1897)
** Op. 37. Szerenád (hegedű-zongora, 1903)
 
* '''Zongoraművek:'''
** Nyitány (befejezetlen, 1855)
** Allegro, d-moll (1859–1860)
** Variáció orosz témákra (1859–1860)
** Nocturne, d-moll (1860)
** Gyászinduló, d-moll (1860)
** Op. 15. – Három darab (1875): 1. Keringő; 2. Románc; 3. Fúga
** Op. 17. – Hat fúga (d-moll, F-dúr, C-dúr, E-dúr, A-dúr, e-moll, 1875)
** Op. 10. – Hat variáció B, A, C, H témára (1878)
** Op. 11. – Négy darab (1878): 1. Impromtu; 2. Novellette; 3. Scherzino; 4. Etudo
 
* '''Kórusművek:'''
** Op. 13 – Két háromszólamú kar (1875)
** Op. 14 – Négy variáció és fugetta egy orosz népdalra (1875)
** Op. 16 – Hat kórus (1875–1876)
** Op. 18 – Két kórus (1876)
** Op. 23– Négy háromszólamú kórus (1876)
** Op. 20– Isten embere, Alekszej – népdal (1877)
** Op. 19 – Tizenöt orosz népdal (1879)
** Op. 21 – Szlava – népdal (1876–1880)
** Téged dicsérünk, Uram – görög dal (1883)
** Op. 22 – Nyolc részlet Keresztelő Szent János liturgiájából (1883)
** Op. 22b – Hagyományos dalok (1884)
** Op. 44 – Szvityezjanka kantáta (1897)
** Op. 53 – Szitakötők (1899)
** Op. 58 – Ének a bölcs Olegról (1899)
** Op. 60 – Homéroszból – kantáta (?)
** Op. 61 – Dubinuska (1905–1906)
 
* '''Dalok:'''
{| {{table}}
| align="center" style="background:#f0f0f0;"|'''Op.'''
|-
|}
* '''Duettek, triók:'''
{| {{table}}
| align="center" style="background:#f0f0f0;"|'''Op.'''
 
=== Átiratok, hangszerelések ===
* [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin]]: ''[[Igor herceg]]'' (Glazunovval közösen fejezte be)
* [[Cezar Antonovics Kjui]]: ''[[William Ratcliff (Kjui)|William Ratcliff]]'' (részleges hangszerelés az ősbemutatóra; 1869)
* [[Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij]]: ''[[A kővendég]]'' (hangszerelés; a művet Kjui fejezte be)
* [[Mihail Ivanovics Glinka]]: ''[[Ivan Szuszanyin]]'' (átdolgozás Balakirevvel és Ljadovval közösen)
* [[Mihail Ivanovics Glinka]]: ''[[Ruszlán és Ludmilla]]'' (átdolgozás Balakirevvel és Ljadovval közösen illetve teljes hangszerelés)
* [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij]]: ''[[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunov]]'' (átdolgozás, előkészítés bemutatóra)
* [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij]]: ''[[Hovanscsina]]'' (befejezés, átdolgozás, előkészítés bemutatóra)
* [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij]]: ''[[A halál dalai és táncai]]'' (hangszerelés)
* [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij]]: ''[[Éj a kopár hegyen]]''
 
== Lejátszható dalrészletek ==
 
{{Link FA|en}}
{{Link FA|es}}
156 047

szerkesztés