„Nyálmirigy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: a(z) sr:Пљувачне жлезде kiemelt szócikk; kozmetikai változtatások |
|||
1. sor:
[[Fájl:Illu quiz hn 02.jpg|300px|bélyegkép|jobb|Nyálmirigyek]]
A ''klasszikus definició'' szerint: a '''nyálmirigy''' olyan külső elválasztású [[mirigy]], melynek kivezetőcsöve a [[szájüreg]]be torkollik. Ma már tudjuk, hogy a nyálmirigyek több olyan anyagot is termelnek (pl. epidermiális növekedési faktort), melyek belső elválasztású úton kerülnek kiválasztásra, így nem tekinthetjük a nyálmirigyeket egyértelműen külső elválasztású mirigynek, ''helyesen'': külső és belső elválasztású vegyes mirigyek.<ref>Sonkodi István: Orális Medicina. Semmelweis Kiadó. Budapest, 1966. ISBN
== Számuk, elhelyezkedésük, feladatuk ==
A nyálmirigyeket nagy és kis nyálmirigyekre csoportosíthatjuk. Három pár nagy nyálmirigyet különböztetünk meg: (1) fültőmirigy, (2) [[Állkapocscsont|állkapocs]] alatti mirigy, (3) [[nyelv]] alatti mirigy. A kis nyálmirigyek elszórtan találhatók a szájüregben.
'''1. Fültőmirigy''' (glandula parotis) a szájüregi nyálmirigyek legnagyobbika. Az arc külső (bőralatti) felszínén mutatkozó felületes része voltaképpen a mirigynek csupán kisebb része, a nagyobb (mély) része az állkapocs mögötti árokban foglal helyet. A fültőmirigy erős izompólyába zárva az állkapocs mögötti árokban izmok által körülfogott valóságos fészekben foglal helyet, amelynek elülső falát a rágóizom, az állkapocs felhágó ága képezik. Belülről a fészket a halántékcsontról eredő három izom
'''2. Álkapocs alatti mirigy''' (glandula submandibularis). 7-8 g tömegű kötőszöveti sövényekkel lebenyekre osztott szerv az állkapocs alatti háromszögű teret kitölti. Átfúrja az arteria facialis, a nervus lingualis. Szövettani szerkezete: az állkapocs alatti mirigy kevert nyálmirigy, szűk lumenű végkamrákkal. A végkamrák többsége tisztán serosus. Csak kevés végkamrának a kivezetőcső felé eső része jellemző mucinosus szerkezetű. Ilyenkor a serosus rész a végkamra végrészének félgömbszerű végét alkotja; metszeten félhold alakú (Gianuzzi-félholdak).
11. sor:
'''3. Nyelv alatti mirigy''' (glandula sublingualis). Oldalirányban összenyomott csepp alakú mirigy, amelynek vékonyabb „farka” hátrafelé nyúlik, elülső tompa vége gyakran külön lebenyt képez. A kétoldali mirigy két elülső vaskosabb vége a nyelvcsúcs alatt csaknem találkozik a középvonalban. Együtt a két mirigy patkó alakú. A mirigyek a szájfenék izomzatán nyugszanak, felülről a szájfenék nyálkahártyája borítja, ezen a mirigy a szájfenéken jól látható redőt képez. A mirigy apró kivezetőcsövei a redő élén elhelyezkedő kis pontsorban nyílnak. Csupán a mediális tompa végének megfelelő nagyobb lebenynek van egy nagyobb egységes kivezetőcsöve, mely a mirigy mediális oldalán előrefutó állkapocs alatti mirigy kivezetőcsövével együtt nyílik a nyelv alatti szemölcsön. Szövettani szerkezete: kevert nyálmirigy erős mucinosus túlsúllyal. Egyes részeiben alig találni serosus végkamrát, más részeiben a serosus végkamrák a mirigyszövet felét is kitehetik.
A nyálmirigyek komplex folyadékot, [[nyál]]at termelnek, melynek védő funkciói és táplálkozással összefüggő szerepe van. A nyál védő szerepe: nedvesítés, [[baktériumok|baktérium]] ellenes hatás, a [[nyálkahártya]] integritásának védelme, tisztítás, pufferolás, remineralizáció ([[fogszuvasodás]] elleni védelem). [[Táplálkozás]]sal, [[beszéd]]del összefüggő feladatok: táplálék előkészítése, [[ízlelés]], [[beszéd]], [[emésztés]].<ref>Nagy Gábor: Nyálmirigybetegségek. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2000. ISBN
== Nyálmirigybetegségek ==
A nyálmirigybetegségeket a következő csoportokba sorolhatjuk: fejlődési rendellenességek, a nyáltermelés eltérései, nyálmirigy-[[gyulladás]]ok, [[nyálkő]], nyálmirigy [[Ciszta|cysták]], nyálmirigy [[daganat]]ok.
A nyálmirigyek fejlődési rendellenességei ritkák.
A nyálmirigybetegségek közül a leggyakoribbak a nyáltermelés eltérései, ezen belül is az alultermelés, azaz a szájszárazság. A szájszárazság az egyik leggyakoribb tünete a nyálmirigyek nem kielégítő működésének. A nyugalmi nyáltermelés 0,3 ml/perc, ha ennél kevesebb az elválasztás, akkor szájszárazságról beszélünk. Ilyenkor a nyál nem tudja védő funkcióját betölteni, a nyálkahártya berepedezik, ami behatolási kaput jelent a kórokozók számára, s ennek következménye gyulladás lehet. A szájszárazságnak lehetnek a nyálmirigybetegségeken kívül lehetnek általános okai is (hasmenés, hányás, másnaposság stb.), ezek viszonylag hamar rendezhetők folyadékbevitellel. Amennyiben a szájszárazságot valamilyen akut vagy krónikus nyálbetegség idézi elő, akkor a nyálat az alapbetegség meggyógyításáig műnyállal pótolni kell.
22. sor:
A nyáltermelés másik eltérése a fokozott nyáltermelés. Alapvető okai a központi idegrendszert érintő tényezők, és a reflexes nyálelválasztást kiváltó szájüregi okok. Általában a szájüreg akut gyulladásai (pl. [[herpesz]], [[afta]] stb.) és helytelenül elkészített fogsorok váltják ki. Előfordulhat még mérgezés estén is.
== Diagnosztika ==
A nyálmirigybetegségek pontos meghatározásában, elkülönítésében, továbbá kezelésében több diagnosztikai módszer segíti az orvost.
* Klinikai anamnézis: a kórtörténet kikérdezése, leginkább a fájdalom, a nyáltermelés, az ízlelési zavarok vonatkozásában.
* Fizikális vizsgálat: fájdalom, duzzanat, tömörség megállapítása tapintással.
* [[Röntgensugárzás|Röntgen]]-vizsgálat, ezen belül a sialographia: a nyálmirigyek kontrasztanyaggal való feltöltése utáni röntgenfelvétel elkészítését jelenti.
* Scintigraphia: a nyálmirigy scintigraphia lényege, hogy radioizotop (Tc99-mal jelzett nátrium-pertechnetát) intravénás bejuttatása után mérik gamma kamerával az izotóp dúsulását és kiválasztását a nyálmirigyekben.<ref>Péter Mózes: Radiológia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2000. ISBN
* Az [[ultrahang]] vizsgálat fő alkalmazási területe a nagy nyálmirigyek cisztás (folyadék tartalmú) elváltozásainak a tömör daganatoktól való elkülönítése.
* [[Komputertomográfia]] (CT): indikációja a nyálmirigyen belüli szövetszaporulat pontos megállapítása.
* [[Mágnesesrezonancia-képalkotás|Mágneses rezonancia]] (MRI): kiválóan alkalmazható a nyálmirigyen belüli [[tumor]]ok számának és kiterjedésének megállapítására.
* Sialometria: a nyál mennyiségének meghatározása.
* Sialochemia: a nyálösszetevők analízise.
* [[Biopszia]]: a nyálmirigyekből való szövettani mintavétel [[patológia]]i vizsgálat céljából.
== Forrás ==
{{jegyzetek}}
[[Kategória:Exokrin rendszer]]
[[Kategória:Anatómia]]
{{Link FA|sr}}
| |||