„Posztparmenideánus filozófia” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a Hérakleitosz egyértelműsítés
2. sor:
A görög filozófia történetében kronológiailag [[Parmenidész]] és a [[szofizmus|szofisztika]] között elhelyezkedő generáció, probléma szerint: Parmenidész által felállított tovább már nem gondolható monista tanításából eredő nehézségek megoldására törekedő gondolkodókat '''posztparmenideánus filozófusoknak''' nevezzük. A következő filozófusokat sorolhatjuk ide: akragaszi [[Empedoklész]], klazomenai [[Anaxagorász]], milétoszi [[Leukipposz]], abdérai [[Démokritosz]], [[apollóniai Diogenész]] és szamoszi [[Melisszosz]]. A felsorolt gondolkodók közül Empedoklész, Anaxagorász és az atomisták pluralista világszemléletet vallottak, Diogenész és Melisszosz a Parmenidész által felállított monizmus mellett foglaltak állást.
Azt a föltevést, hogy [[Parmenidész]] volt az utolsó radikális monista filozófus, akit az első nagy pluralista: Empedoklész követ, Burnet<ref>J. Burnet:Early Greek Philosophy, ( 3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920.</ref> fogalmazta meg elsőként. <ref>[[Hegel]]nél pl. a görög filozófiatörténet [[Thalész]]tól [[Anaxagorász]]ig tart, Empedoklész, Démokritosz és Leukipposz helye nincs tisztázva, [[Hérekleitosz (filozófus)|Hérakleitosz]] és Anaxagorász közé vannak beillesztve.</ref> Jelenleg ez a korszakalkotás teljesen elfogadott. <ref>Lásd pl. Kirk-Raven, Gutrie vagy Barnes</ref> Munkásságuk körülbelül a Kr. e. V. századra tehető. A következő gondolkodókat sorolhatjuk ide: akragaszi [[Empedoklész]], klazomenai [[Anaxagorász]], milétoszi [[Leukipposz]], abdérai [[Démokritosz]] és [[Apollóniai Diogenész]]. Közös vonásuk, hogy mindannyian a [[Parmenidész]] által felállított radikális monizmust igyekeztek feloldani, azt az állítást, hogy az ''Egy'' létezőn kívül álló világ, a sokféleség, nem más, mint a halandók hiedelme, amelyben nincs igazság.
 
A posztparmenideánus filozófusok, főként a következő parmenidészi problémákra koncentráltak: