„Onoda Hiroo” változatai közötti eltérés

Az ezredét [[Kína|Kínába]], [[Nancsang]]ba küldték kiképzésre, aminek a teljesítése után kínai ellenállók ellen vetették be őket a város közelében, és a jobb lába megsérült az összecsapásban. A városban állomásozott ekkor Tadao is, aki elintézte a parancsnoknál, hogy Hiró külön tiszti vizsgán vegyen részt, miután a sérülése miatt a rendesen nem tudott megjelenni. Hirót alkalmasnak találták, és tisztképzésre küldték először az ezrednél, majd Japánba, [[Kurume|Kurumébe]], ahová 1944. január 13-án érkezett meg, ahol a kiképzők verték és inzultálták őket. Augusztusban sikeresen elvégezte a képzést és a [[futamata]]i 33. osztaghoz helyezték, ami a katonai titkosszolgálat embereit kiképző [[Nakanói Katonai Iskola]] része volt. A kiválasztott 230 tisztet itt [[gerillahadviselés]]re oktatták három hónap alatt, gyakran a korábban tanult taktikákkal, gondolkodásmóddal ellentétesen. November 30-án sikeresen teljesítette a képzést, és rögtön meg is kapta a következő feladatot: a [[Fülöp-szigetek]]re vezényelték.<ref>{{Opcit|n=Hiroo Onoda|o=14-1720}}</ref>

1944 decemberében a [[Fülöp-szigetek]] [[Lubang]] nevű szigetére vezényelték, ahol 200–250 katonával kellett megszerveznie a védelmet. Mivel tudta, hogy egy nyílt küzdelemben nem lenne esélye, fegyverraktárakat létesített a hegyekben, és szétszórta a katonáit a dzsungelben. A harcokban azonban nagy részük odaveszett, míg ők csupán kis veszteségeket okoztak az amerikaiaknak. Maradék erői azonban nem értesültek a két Japánra dobott [[atombomba|atombombáról]], és az ezeket követő kapitulációról, így folytatták a harcot a hegyekben, és csak élelmet lopni merészkedtek le a völgyekbe. Az amerikai légierő hamarosan röplapokat dobott le, és ezt követte egy japán tiszt felhívása [[megafon]]on keresztül, amelynek hatására a 40 fős egység többsége letette a fegyvert. 1946 áprilisában már csupán Onoda és három embere folytatta tovább a rejtőzködést. Onoda úgy érvelt, hogy a röplapok, és a háború végéről szóló hírek csupán az ellenség megtévesztései, amik arra irányulnak, hogy akkor árulja el hazáját, amikor annak legnagyobb szüksége van rá. Bár olvasott újságcikkeket az új japán kormányzatról, úgy gondolta, ez csupán egy amerikai [[bábkormány]], ő pedig hasonló helyzetbe került, mint [[Charles de Gaulle]] a [[Vichy-kormány|Vichy-kormánnyal]]. Az elkövetkező harminc évben nem tudta, tart-e még a háború, ám továbbra is kitartott, mivel el akarta kerülni a [[hadifogság]]ba esés szégyenét.<ref>{{Opcit|n=Laurence Rees|o=148–150}}</ref>