Főmenü megnyitása

Módosítások

 
==Erkölcstelen mesék==
Borowczyk rendezői pályáján az ''Erkölcstelen mesék'' (1974) jelentette a fordulatot. A 4 epizódból álló film nagy feltűnést keltett, s általa azok is megismerték a lengyel rendező nevét, akik korábbi műveiről nem is hallottak. A [[1970-es évek|70-es évek]] első felében az erotika végérvényesen polgárjogot nyert a [[filmművészet]]ben, s kisebb-nagyobb cenzurális huzavonák után egyre több olyan film került széles körű forgalmazásba, melyekben a [[szexualitás]] a korábbiakhoz képest meghökkentő nyíltsággal jelent meg. Az [[Emmanuelle (film)|Emmanuelle]]-féle esztétikailag szép, ám alapvetően felületes mozgóképekkel szemben az ''Erkölcstelen mesék''ben az erotika valóban a művészet szintjére emelkedett Borowczyk különleges stílusának, egyedi képi látásmódjának köszönhetően. A film első epizódja, ''A dagály'' [[André Pieyre de Mandiargues]] egyik műve alapján készült. (Borowczyk később is többször merítettihletet ihletettmerített a szerző írásaiból.) A történet ifjú főszereplője a tengerparton a testi szerelem rejtelmeibe vezeti be unokahúgát: a rendező a nemi vágy elhatalmasodását a növekvő dagállyal állítja képi párhuzamba. A ''Thérèse filozófiája'' című történet hősnője magányos örömöket él át, s ebben az epizódban a tárgyakat lírai módon ábrázoló Borowczyk érvényesül. Az utolsó két mese történelmi vonatkozású. A ''Báthory Erzsébet'' a híres-hírhedt [[Csejte|csejtei]] várúrnőről szól, aki a legenda szerint szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze szépségét. Borowczyk nem a [[történelem]], hanem a látvány felől közelített a legendához: a vérrel teli dézsa, a nagyasszony fürdőzése hatásos módon elevenedett meg a kamerák előtt. ([[Báthory Erzsébet]] szerepét [[Paloma Picasso]], a zseniális festő, [[Pablo Picasso]] lánya alakította.) Az utolsó történet a vérfertőző Borgiák históriáját idézi fel, ám az ellentét a családtagok fajtalankodásának képsorai és az erkölcstelenséget kipellengérező [[Savonarola]] szónoklatai között kissé didaktikus.
 
A későbbi Borowczyk-filmek is „erkölcstelen mesék” vagy éppenséggel egy bűn történetét mondják el, mint például a [[Stefan Żeromski]] regényéből Lengyelországban forgatott alkotás: [[A bűn története]] ([[1975]]) a rendező egyik legjobb játékfilmje, melyben téma és forma összhangja valósult meg. A korábban már kétszer is megfilmesített melodráma egy polgári származású lány gyilkossá és utcalánnyá züllésének romantikus története, melyet Borowczyk kitűnő lengyel színészek és technikai munkatársak segítségével valósított meg.
Névtelen felhasználó