„Pandóra (Epimétheusz felesége)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Laszlovszky András átnevezte a(z) Pandóra (mitológia) lapot a következő névre: Pandóra (Héphaisztosz leánya): Pandóra nem egy mitológia, ráadásul a görög mitológiában van még legalább két Pandóra
Πανδώρα
1. sor:
{{egyért2|a mitológiai alakról|Pandóra (egyértelműsítő lap)}}
[[Kép:Pandora.jpg|bélyegkép|Pandóra Jules Joseph Lefebvre festményén]]
'''Pandóra''' ([[Görög nyelv|görög]]: Πανδώρα, „csupa ajándék”) volt a [[görög mitológia]] szerint az első nő,. akit[[Hésziodosz]] szerint [[Héphaisztosz]] és [[Pallasz Athéné]] teremtették [[Zeusz]] teremtettútmutatásai alapján, hogymár megbüntesseváltozatban az[[Prométheusz]] embereket,alkotta amiértagyagból. [[Prométheusz]] ellopta nekik a tüzet az égből, és Zeusz Pandórát használta fel a bosszúra. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy sas lakmározott a májából.
 
Zeusz féltékenyen látta, hogy a tűz a halandók birtokába került. Haragosan megfenyegette Prométheuszt:
– {{idézet|Iapetosz fia, hiába vagy mindenkinél ravaszabb! Most örülsz, hogy engem kijátszottál, de még megkeserülöd te is, és az emberek is megfizetnek érte! Olyan ajándékot küldök nekik, amit mindnyájan szeretni fognak, és észre sem veszik, hogy a saját szerencsétlenségüket ölelik benne.
 
Így szólt és nevetett az istenek és az emberek atyja, s meghagyta Héphaisztosznak, a kovácsmesternek, hogy gyúrjon össze gyorsan földet vízzel, és abból formáljon istennőkhöz hasonló szépséges alakot, Athéné pedig tanítsa asszonyi munkára, mesteri szövésre-fonásra, az aranyos Aphrodité öntsön kedvességet, vágyat keltő szépséget a fejére, míg Hermész lássa el mindenféle csalafintasággal. Ezek szót fogadtak Zeusznak, hamarosan szemérmes szűz alakját formálta ki az agyagból a sánta kovácsisten, Pallasz Athéné felövezte és kicsinosította, Aphrodité kísérői, a Khariszok, és Peithó, a rábeszélés istennője, aranyláncokat aggattak rá, a széphajú Hórák tavaszi virágból font füzérrel díszítették fel, Hermész hazugságot, csábító szavakat és tolvaj szokásokat rejtett a keblébe, s ugyancsak ő, az istenek követe adott nevet is neki: Pandórá-Prométheusznak, „mindenki által megajándékozottnak” nevezte el, mert az Olümposz minden lakója ajándékozott neki valamit. S Hermészre bízta Zeusz, hogy vigye ajándékba Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz.
 
Epimétheuszt jó előre figyelmeztette Prométheusz, hogy ne fogadjon el semmit Zeusztól, de Epimétheusz megfeledkezett az intelemről, befogadta házába Pandórát, az első asszonyt, s csak mikor már ott volt a baj, akkor kapott észbe.
 
Jókora agyaghombárok álltak Epimétheusz háza körül, felében-harmadában a földbe süllyesztve. Az egyikben gabona volt, a másikban must vagy olaj, így Pandóra megtalált férje házánál mindent, ami csak kellett. Egyetlen hombártól tiltotta Epimétheusz az asszonyt, de hiába, mert Pandóra oldalát fúrta a kíváncsiság: ugyan mi lehet benne? Egy óvatlan pillanatban leemelte a hombár fedelét, hát a sokféle baj kirepült belőle az emberek közé, akik eddig gond nélkül éltek. Kirepült a hombárból a Fáradtság, a Betegség, az Öregség; Pandóra ijedten csukta vissza a fedelet, de már késő volt, csak a Remény volt már a hombárban, amikor újra lezárult a nyílása. Azóta kell az embereknek fáradságos munkával megkeresniök a mindennapi kenyeret, és azóta töri meg tagjaikat a betegség és az öregség.|}}
 
Így büntette meg Zeusz az embereket, amiért elfogadták a tüzet Prométheusz kezéből.