„Japán földrajza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} Japán az ázsiai kontinens keleti partjainál fekvő szigetország, amely a Japán-szigetek négy nagy és számos kisebb szigetén, valamint a kö…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
Japán az ázsiai kontinens keleti partjainál fekvő szigetország, amely a Japán-szigetek négy nagy és számos kisebb szigetén, valamint a környező szigetcsoportokon terül el.
Éghajlata változatos, északon kontinentális, déli-délnyugati részein nedves szubtrópusi. A sigeteken belül nagyok a tengerszint fölötti magasságkülönbségek is, ami a klímaeltérésekkel párosulva gazdag növény-és állatvilág kialakulását tette lehetővé.
8. sor:
Az országot közigazgatásilag 47 prefektúrára és mintegy 1800 önkormányzatra osztják.
==Elhelyezkedése==
A japán szigetvilág 3300 km hosszan nyúlik el az északi szélesség 24° és 46°-a, valamint a keleti hosszúság 123° és 146°-a között. Oroszországtól az Ohotszki- és Japán-tenger, Koreától a Japán-tenger, Kínától és Tajvantól pedig a Kelet-kínai tenger választja el. Keletről és délkeletről a Csendes-óceánnal határos. Fő területének legkisebb távolsága az ázsiai kontinenstől kb. 200 km, ahol a Koreai-szoros elválasztja Kjúsút és a Koreai-félszigetet. Teljes területe 377 944 km2, amivel a világ 62. legnagyobb területű országa. Összesen 6852 100 m2-nél nagyobb szigetből áll, melyből 430 lakott. Négy nagy szigete a területe 95%-át teszi ki:
*Hokkaido (79 000 km2) a legészakibb, ainuk által lakott sziget
*Honsú (227 000 km2) a legnagyobb és legnépesebb, 105 millióan lakják
*Sikoku (18 000 km2) a legkisebb szigetet a Szeto-beltenger választja el Honsútól és Kjúsútól
*Kjúsú (36 000 km2) a legdélibb sziget
A négy nagy sziget közvetlen környezetén kívül két nagyobb szigetcsoport tartozik az országhoz:
*Rjukju-szigetek (4600 km2), amelyek Kjúsútól Tajvanig alkotnak láncolatot
*Nanpó-szigetek (400 km2), a Honsútól délre fekvő japán fennhatóság alatt álló csendes-óceáni vulkáni szigetek, szigetcsoportok összessége az Izu-szigetektől Ivo-Dzsimáig.
Vitatott hovatartozású területek:
*a déli Kuril-szigetek orosz fennhatóság alatt vannak, de Japán területi igényt tart fenn rájuk
*a Liancourt-szigetek Dél-Koreához tartoznak, de Japán területi igényt tart fenn rájuk
*a Szenkaku-szigetek Japánhoz tartoznak, de ezt Kína és Tajvan vitatja
*az Okinotorosima körüli tengeri felségterület jogosságát Kína vitatja
Az ország szélső pontjai:
*a legészakibb pont Benten-dzsima szigete (é. sz. 45°31'35″, k. h. 141°55'09″)
*a legdélibb pont Okinotorisima szigete (é. sz. 20°25', k. h. 136°04')
*a legkeletibb pont a Minamitorisima atoll (é. sz. 24° 17′ 12″, k. h. 153° 58′ 50″)
*a legnyugatibb pont a Jonaguni-sziget (é. sz. 24°27′, k. h. 122°59′)
*legmagasabb pontja a Fudzsi-hegy (3776 m)
*legalacsonyabb pontja Hacsirógata (-4 m)
==Hegy- és vízrajza==
A Japán-szigeteket a kontinentális self szélén tektonikai ütközés hatására felemelkedő hegyláncok alkotják. Területének mintegy 73%-a hegyvidék, 4%-a tó vagy folyó; a többi részen, a szétszórtan elhelyezkedő parti vagy hegyek közötti síkságokon lakik a népesség többsége. A szigetcsoport hosszában végigfutó hegyláncok két részre osztják azt, a Csendes-óceán-felé néző és a Japán-tenger felé néző területre. A csendes-óceánni részt magas (1500-3000 m), meredek hegyek és a közébük vágó mély völgyek és szurdokok jellemzik, míg a Japán-tengerre néző országrészen inkább fennsíkok és alcsony hegységek (500-1500 m) találhatók. Japán középső részén három hegylánc, a Hida, a Kiszo és az Akaisi találkozik és együttesen alkotják a Japán Alpokat (Nihon Arupusu), melynek csúcai meghaladják a 3000 méteres magasságot. Legmagasabb pontja a Kita-hegy (3193 m). Az ország legmagasabb pontja a 3776 méter magas Fudzsi, egy különálló, inaktív rétegvulkán Sizuoka prefektúrában.
A síkságok és medencék kis területűek, a messze legnagyobb Kantó-síkság - ahol Tokió is található - a maga 13000 km2-ével körülbelül akkora, mint az északmagyarországi régió. Az egyéb síkságok között megemlítendő a Nagoja-környéki Nóbi-síkság (180 km2), az Oszaka-Kiotó környéki Kinai-síkság, az északkelet-Honsún elterülő Szendai-síkság és a Hokkaidón található Isikari-síkság. Szinte valamennyi nagyobb sík terület a tenger mentén fekszik.
A mezőgazdasági termelés számára használható terület szűkössége a történelem folyamán megtanította a japánokat, hogy hogyan tudnak gátakkal és lecsapolással rizstermesztésre alkalmas területeket nyerni a tengertől, teraszos műveléssel pedig a domboldalaktól. A folyamat napjainkban is tart, az ipar számára mesterséges szigeteket hoznak létre, ilyen Port Island Kobe kikötőjében vagy a Kanszai Nemzetközi repülőtér az Oszakai-öbölben.
Japán folyókban gazdag, de ezek többsége hegyi folyó, gyors folyású és meredek esésű. Hosszuk többnyire nem haladja meg a 300 km-t, az ország leghosszabb folyója a Sinano, amely a Nagano prefektúrában ered és Niigatánál éri el a tengert, 367 km-es. A gyors folyású vizek jelentős megeújuló energiaforrást jelentenek, amelyet Japán vízierőműkkel szinte teljes egészében ki is használ. A legnagyobb édesvizű tó a Kiotótól északkaletre fekvű Biva-tó (672 km2).
Míg a folyók többnyire csak a torkolatuk közelében hajózhatóak, a tenger széleskörű lehetőséget nyújt a vízi közlekedésre. A tagolt partvonal, különösen Honsú déli oldalán és a Szeto-tenger körül számos természetes kikötőt nyújt. Honsú keleti és a Japán-tenger felé néző partvidéke, valamint Hokkaidó kevesebb lehetőséget kínál a hajók kikötésére.
==Éghajlat==
| |||