„Hindenburg (LZ 129)” változatai közötti eltérés

Az [[1920-as évek]] végén, a [[Graf Zeppelin]] sikerén fellelkesülve a [[Hugo Eckener]] által irányított Zeppelin-társaság egy interkontinentális kereskedelmi utazásokra alkalmas léghajóflotta felépítését tűzte ki célul. A hajó, amelyet elsőként terveztek megépíteni, az LZ–128 (''Luftschiff Zeppelin 128'') volt. Hossza 232 méter lett volna, teste pedig 150 277 köbméter hidrogént fogadott volna be. A brit [[R-101]]-es [[1930]] októberi katasztrófája miatt a tervezők úgy döntöttek, hogy olyan hajót kell építeni, amelyet nem [[hidrogén]]nel, hanem [[hélium]]mal töltenek fel. Mivel a hélium nehezebb a hidrogénnél, így kevesebb terhet tud felemelni. Ezért a héliummal töltött léghajónak nagyobbnak kell lennie, mint egy ugyanakkor súlyt szállító, hidrogénnel működő légi járműnek. Az LZ–128 tervét elvetették, és megkezdték a jóval nagyobb, 198 000 köbméteres LZ-129, (''Luftschiff Zeppelin 129'') a későbbi Hindenburg tervezését.

A léghajó építése [[1931]] őszén kezdődött, de a munkálatok lassan haladtak a finanszírozási nehézségek miatt. A cég a munkálatok során öt tonna [[duraluminium]]ot vásárolt az R-101 roncsaiból, és azt beépítette a Hindenburgba, amely testvérhajójával, az LZ-130-cal (''Luftschiff Zeppelin 130'') ma is a legnagyobb, emberkéz alkotta repülő objektumnak számít: hossza 245 méter, átmérője 41 méter volt, és 199 973 köbméter gáz befogadására volt képes. Legnagyobb sebessége 135 kilométer volt óránként, tartósan 125 kilométerrel tudott haladni. Bár arra tervezték, hogy héliummal lesz megtöltve (mivel a hélium semleges gáz), azonban az [[Amerikai Egyesült Államok]] exportkorlátozásai miatt a németek kénytelenek voltak a gyúlékony hidrogént használni.