„Sverre norvég király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: Automatikus szövegcsere (-Magyar Katolikus Lexikon +Magyar katolikus lexikon) |
|||
39. sor:
== Korai élete ==
A [[saga]] szerint Sverre [[1151]]-ben született. Apja [[feröer]]i származású volt, és öt éves korában a család a szigetekre költözött. Sverre nagybátyja, [[Roe püspök|Roe]] [[Feröeri püspökség|feröeri püspök]] házában nőtt fel, a [[kirkjubøur]]i [[Kirkjubøargarður|püspöki udvarban]]. Itt tanult a szemináriumban, és pappá is szentelték<ref name=uralkodok/>. Amikor anyja elmondta neki, hogy voltaképpen [[II. Sigurd norvég király|II. Sigurd]] fia, Sverre Norvégiába ment ([[1174]]), hogy magának követelje a trónt<ref name=uralkodok/>. [[1177]]-re az [[V. Magnus norvég király|V. Magnus királlyal]] szemben álló "nyírfalábúak" vezetője lett<ref name=uralkodok/>. A hadvezérnek is rátermett Sverrét királynak kiáltották ki a trondheimi tartományban, és [[1179]]-ben döntő győzelmet aratott Magnus felett<ref name=uralkodok/>. Az [[1184]]. évi újabb győztes csata és Magnus megölése után Sverre lett Norvégia egyedüli uralkodója<ref name=uralkodok/>. A papnak nevelt király maga mondott beszédet ellenfele sírjánál, azután pedig ünnepélyesen a fejére tette a koronát<ref name=vilagtortenelem>'''Tolnai Világtörténelme''', Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 412. oldal</ref>. De neki is számos trónkövetelővel kellett megküzdenie, akiket küzdelmükben az úgynevezett ''bagler''ek (kampós botot viselők) támogattak<ref name=vilagtortenelem/>. De utóbb már a nyírfalábúak közül is sokan csatlakoztak Sverre ellenségeihez<ref name=vilagtortenelem/>.
Sverre még [[1183]]-ban békét kötött V. Magnus hívével, a száműzött Eystein Erlendsson érsekkel, aki visszatérhetett Norvégiába<ref name=uralkodok/>. Eystein utódja, Erik Ivarsson azonban rossz szemmel nézte, hogy a király magának tartotta fenn az érsekválasztás jogát, és csökkenteni akarta az érsek személyes katonaságának létszámát, ezért nem volt hajlandó megkoronázni Sverrét, hanem [[1190]]-ben, sok püspökkel együtt, Dániába menekült<ref name=uralkodok/>. A Norvégiában maradt püspökök [[1194]]-ben megkoronázták Sverrét, de [[III. Celesztin pápa]] ebben az évben kiközösítette, amit 1198-ban [[III. Ince pápa]] felfüggesztett.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/N/Norvégia.html Magyar
Oslo ellenlábas püspöke, Nicholas Arnesson összefogott a száműzött Erik Ivarsson érsekkel, és hajóhaddal tért vissza Norvégiába, kirobbantva a pásztorbotháborúnak nevezett felkelést, amelyet a Sverre egyházi és közigazgatási reformjait ellenző egyházi és világi vezetők csoportja szított<ref name=uralkodok/>. Nicholas ellenőrzése alá vonta Kelet-Norvégia nagy részét, megnyerte a köznép támogatását, és már a Sverre kezén lévő, belső területeket fenyegette, amikor [[1199]]-ben súlyos vereséget szenvedett<ref name=uralkodok/>, és bár az egyház bizonyos kiváltságokat visszaszerzett (mentesség a katonaállítás alól, független egyházi bíráskodás), előző vezető szerepét elveszítette<ref>Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: '''Egyetemes történelmi kronológia I-II.''', Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal</ref>. Sverre [[1202]]-re megtörte a pásztorbotosok ellenállását, de a belháború halála után is folytatódott<ref name=uralkodok/>. A király 18 évnyi uralkodás után a trónon ülve fogadta az utolsó kenetet<ref name=vilagtortenelem/>, és miután kijelentette, hogy nincs semmiféle más férfiivadéka, csak a fia, ''Haakon'', örök álomra hunyta le a szemét<ref name=vilagtortenelem/>.
| |||