„Márton Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox Címke: HTML-sortörés |
székek egyért |
||
30. sor:
Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a román-magyar nyelvi kölcsönhatás és részben a helynévkutatás és szakszókincs-vizsgálat. Első tudományos közlése szülőfaluja, Nagymon helyneveiről a [[Kristóf György Emlékkönyv|Kristóf-emlékkönyvben]] jelent meg (1939). Két [[Szamos]] menti település, [[Ördöngösfüzes]] és [[Árpástó]] helynévanyagának korszerű feldolgozását tette közzé, feldolgozta a zilahi [[Fazekasság|fazekas]]mesterség szakszókincsét. Figyelme később a nyelvjárások felé fordult; elsősorban a romániai magyar nyelvjárások körében végzett és végeztetett nyelvföldrajzi munka emelendő ki.
Kolozsvár és vidéke nyelvföldrajzi felvételezése után a nagyarányú, minden magyarlakta településre kiterjesztendő gyűjtőmunkát – munkatársaival – a [[Körösök|Fekete-Körös]] völgyi magyarság körében folytatta, 1949-től – ugyancsak munkatársakkal – összegyűjtötte és megszerkesztette a moldvai [[Csángók|csángómagyarság]] nyelvjárási atlaszát (Budapest, 1992), majd kiterjesztette a gyűjtést a [[székelyek|székelység]] falvaira: [[Csík]], [[Gyergyószentmiklós|Gyergyó]], [[Háromszék]] és [[Udvarhelyszék (történelmi)|Udvarhelyszék]] településeire. E gyűjtés anyagából készült el a székely szóföldrajzi szótár.
Maga méri fel addig elvégzett munkáját (''A romániai magyar nyelvjáráskutatás egy negyedszázada.'' [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1969/2) és egyben kijelöli a további feladatokat is (''A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása.'' [[Korunk Évkönyv]], 1973). A nagyarányú romániai magyar gyűjtőmunka anyagának egy-egy kérdéscsoportját részmonográfiákban dolgozta fel, a hang- és alaktan körébe tartozó kérdések mellett érdeklődést tanúsítva a nyelvjárások szókincse iránt. Korai halála előtt még befejezte szűkebb hazája, a [[Szilágyság]] falvaiban végzett nyelvföldrajzi kutatást. Erről szól tanulmánya, a ''Mutatvány a "Szilágysági Tájnyelvi Atlasz"-ból'' ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1976/1).
| |||