„Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: *{{ → * {{ AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Engel Károly –> Engel Károly (irodalomtörténész) |
||
25. sor:
A [[Második világháború|II. világháborút]] követő években az összehasonlító irodalomtudomány hosszú időre háttérbe szorul. A marxista újjáértékelési lázban és a haladó hagyományok felkutatása keretében legfeljebb néhány magyar-orosz, magyar-román kapcsolattörténeti írás jelenhetett meg, többek között [[György Lajos (irodalomtörténész)|György Lajos]] tanulmánya: ''A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai'' (Kolozsvár, 1946). Más irányú kapcsolatkeresés, összevetés a [[kozmopolitizmus]] vádját vonhatta maga után. Némi változás csak az [[1950-es évek]] második felében következik be; egyszerre ketten is visszahozták az irodalmi tudatba az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok emlékét: [[Kristóf György]] a [[Kelemen Lajos-emlékkönyv]]be Meltzlről (1957), [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]] az újrainduló [[Korunk]]ba [[Brassai Sámuel]]ről (1957/5) írt. Mondhatni velük párhuzamosan Magyarországon Berczik Árpád irányította a figyelmet a folyóirat úttörő jellegére francia (1959) és magyar nyelvű (1961) tanulmányban. A tudományág "polgárjogát" az akkori szocialista országok irodalomtudományában 1960 után nyerte vissza. A [[moszkva]]i Gorkij Világirodalmi Intézet ugyanis 1960-ban összehasonlító irodalomtörténeti vitát rendezett, s ezen meghirdette a "marxista összehasonlító módszer" alkalmazását, amelynek lényege, hogy a hasonlóságok okait az analóg társadalmi jelenségekben kell keresni. Ezután a kelet-európai országok óvatosan bekapcsolódhattak az 1955-ben Velencében létrejött Nemzetközi Összehasonlító Irodalmi Társaság (franciául: ''Associacion Internationale de Litterature Comparée – A.I.L.C.''; angol rövidítése: ''I.C.L.A.'') munkálataiba, s részt vehettek háromévenként tartott kongresszusain. Az 1961-es [[utrecht]]i (III.) kongresszuson már magyar és román küldöttség is megjelent. Ezt követően 1961-ben az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Budapesten [[Kelet-Európa|kelet-európa]]i összehasonlító irodalomtörténeti tanácskozást hívott össze, amelyre [[Tudor Vianu]] vezetésével romániai küldöttség utazhatott, s ennek egyik tagja [[Jancsó Elemér]]. Ebből az alkalomból írta meg [[Vajda György Mihály]] A magyar összehasonlító irodalomtudomány történetének vázlatát (Világirodalmi Figyelő, 1963/3), melyben Meltzl szerepét is értékelte.
Nálunk az összehasonlító irodalomtudomány elméletét és hagyományait különösen a Korunk vállalja fel. Közlik Vajda György Mihály ismertetését a tudományág helyzetéről, s az MTA egyébként nem túl nagy lelkesedéssel fogadott s végül metodológiai vitákba veszett kezdeményezéséről egy kelet-európai összehasonlító irodalomtörténet megírására (1963/2). [[Balogh Edgár]] ''Világirodalmi figyelőjében'' (1963/7) újra felfedezi Brassai és Meltzl lapját. Jancsó Elemér a magyar összehasonlító irodalomtudomány időszerű feladatait jelöli ki az [[Utunk]]ban (1963/31). [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] a nemzetközi összehasonlító folklórkutatás célkitűzéseit körvonalazza a Korunkban (1966/5). Az A.I.L.C. V. kongresszusára 1967-ben [[Belgrád]]ban kerül sor, s ugyanazon évben [[Bukarest]]ben – hazai magyar résztvevők nélkül – megrendezik az I. romániai összehasonlító irodalomtudományi értekezletet. A két helyen elhangzott 27 előadást 1968-ban az akadémia kötetben jelentette meg: ''Studii de literatură comparată'' (=Összehasonlító irodalmi tanulmányok). Ezek hatására a [[Korunk]] kihozza első összehasonlító irodalomtudományi számát ([[1968]]/3), melyben [[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]] és [[Dávid Gyula (irodalomtörténész)|Dávid Gyula]] összegzi a tudományág helyzetét és feladatait, [[Gál István]] pedig Robert Owen utópista eszméinek hatását vizsgálja a magyar irodalomban. Vajda György Mihály rövidesen (1968/7) beszámol a belgrádi kongresszuson a magyar küldöttség javasolta tervről: el kell készíteni az európai nyelvű irodalmak összehasonlító irodalomtudományi történetét. 1969-ben sor kerül a II. romániai összehasonlító irodalomtudományi értekezletre, ezen már három kolozsvári magyar kutató is előadást tart; az előadások szövege [[román nyelv]]en a ''Probleme de literatură comparată şi sociologie literară'' (=Összehasonlító irodalmi és irodalomszociológiai problémák, [[1970]]) c. kötetben is megjelent. [[Engel Károly (irodalomtörténész)|Engel Károly]] a 19. századi francia könyvek erdélyi forgalmáról, [[Mózes Huba]] Eminescu Glosszájának magyar tolmácsolásairól, [[Dávid Gyula (irodalomtörténész)|Dávid Gyula]] Petőfi [[19. század]]i román recepciójáról értekezik. A bukaresti ülésszakról Engel Károly mind a Korunk (1970/1), mind pedig a [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] (1970/2) hasábjain beszámol.
1970-ben Magyarországon és Romániában is Összehasonlító Irodalomtörténeti Bizottság alakul, az utóbbiba [[Csehi Gyula]] is bekerül, s a román küldöttség tagjaként részt vesz az A.I.L.C. [[Bordeaux]]-ban megrendezett VI. kongresszusán. Ottani tapasztalatairól a Korunk újabb összehasonlító irodalomtudományi számában ([[1971]]/12) ír cikket. Itt olvasható még a tudományág romániai szaktekintélyének, Alexandru Dimának a romániai komparatisztika jelenéről és távlatairól írt összefoglalója, valamint [[Szigeti József (irodalomtörténész)|Szigeti József]] tanulmánya ''A régi magyar irodalom komparatista szemlélete felé'' címmel. Dávid Gyula Ion Chinezu erdélyi magyar irodalomtörténetének komparatista vonásait mutatja ki, [[Ritoók János]] pedig a [[Klingsor von Ungerlant|Klingsor]] magyar kapcsolatait elemzi.
41. sor:
A [[Korunk]] és a [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] magvas tanulmányai mellett az [[Utunk]]ban csak alkalomszerűen jelentkezett a komparatisztikai megközelítés, többnyire a kapcsolatápolást szolgálta. Még ritkábban az [[Igaz Szó]], a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]] és a [[Könyvtári Szemle]] is közölt egy-egy ide besorolható írást. Ezek többsége irodalmi évfordulókhoz kötődött, amikor az ünnepi számok megjelenésének szinte előfeltétele volt a román vonatkozások bemutatása. E cikkek néha a kapcsolattörténeti jelzésekre szorítkoztak, néha viszont összehasonlító tanulmánnyá kerekedtek ki.
Az összehasonlító módszert legtöbb eredménnyel [[Népköltészet Erdélyben|népköltészet]]i kutatóink alkalmazták. A román és magyar motívumok kölcsönös jelentkezése, nemzetközi vándorlása, a variánsok összevetése, a kétnyelvű [[mese]]mondás állandóan vizsgálat tárgyát képezték. [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] egyenesen [[Bartók Béla]] példáját állítja az összehasonlító kutatók elé (Korunk, 1975/8), s Gyulai Pált tekinti a magyar-román összehasonlító [[ballada]]kutatás úttörőjének (Művelődés, 1976/8). A népköltészeti kapcsolatkutatások eredményeit és feladatait a [[Korunk]]ban (1959/9) ugyanő összegezi, s tanulmányai román, angol, francia és német szakközlönyökben is megjelennek. Legjobb komparatista írásait a ''Balladák földjén'' (1977) c. kötetébe gyűjti össze. 1978-tól bekapcsolódik a [[Kriterion Könyvkiadó]] ''Népismereti Dolgozatok'' c. sorozatának szerkesztésébe, s ennek 1983-as kötetében közzéteszi a magyar-román néprajzi bibliográfiát (1946-1982), melynek 577 tételéből 139-nek ő a szerzője. Újabb összefoglaló dolgozata ''A magyar és a román népballadák nemzeti jellegéről'' a Korunkban (1989/2) jelent meg. Rajta kívül a román-magyar balladaátvételekről (Studia Univ. Babeş-Bolyai. Philologia 1962/2), egy [[Giovanni Boccaccio|Boccaccio]]-téma jelentkezéséről ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1968/2) [[Mitruly Miklós]] írt dolgozatot; ő mint a tárgy egyetemi előadója 1974-ben megjelentetett ''Magyar népköltészet'' c. sokszorosított jegyzetében a népköltészeti kapcsolatok kutatását is tárgyalja. [[Antal Árpád]] a Lenore-monda erdélyi jelentkezéséről ír ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] 1977/1), [[Engel Károly (irodalomtörténész)|Engel Károly]] több dolgozata a múltbeli folklórkapcsolatokat kutatja. [[Nagy Olga]], [[Olosz Katalin]], [[Vöő Gabriella]] tanulmányai mellett az összehasonlító módszert igen következetesen alkalmazó [[Demény István Pál]] ''Kerekes Izsák balladájáról'' (1980) és a ''Szent László legendáról'' (1992) írt kötetei, valamint a komparatisztika szerepét hangsúlyozó jegyzete (Korunk, 1993/8) érdemel említést.
Az [[1950-es évek]]től újra publikáló idősebb kutatók közül [[Kakassy Endre]] ''[[Mihai Eminescu]]ról'' (1959, 1962) és ''[[Mihail Sadoveanu]]ról'' (1964) szóló magyar könyvei szem előtt tartják a magyar vonatkozásokat, párhuzamokat. A műfordítóként is jelentős, 1938-tól Budapesten élő [[Gáldi László]] az összehasonlító verstan és stilisztika alkalmazásával írt könyveit Mihai Eminescu stílusáról (1964), a román verselés történetéről (1971), a román irodalmi stilisztikáról (1976) [[román nyelv]]en [[Bukarest]]ben, míg ''[[Lucian Blaga]] költészetéről'' írott könyvét [[francia nyelv|franciául]] [[Budapest]]en (1972) adják ki. A kolozsvári egyetem professzorai közül [[Jancsó Elemér]] az, aki magáról az összehasonlító módszerről, ennek erdélyi feladatairól ír ([[Utunk]], 1963/31). Két komparatisztikai dolgozata ''[[Emil Isac]] és a modern magyar irodalom'', valamint ''[[Madách Imre|Madách]] és a világirodalom kapcsolatáról'' bekerült az Irodalomtörténet és időszerűség (1972) c. gyűjteményes kötetébe. Az előbbi szerepel [[román nyelv]]ű ''Studii literare'' (''Irodalmi tanulmányok'', 1983) c. tanulmánykötetében is. Bár [[Csehi Gyula|Csehi Gyulát]] tekintették az itteni magyar komparatisztika hivatalos képviselőjének, tanulmányköteteiben alig bukkan fel az összehasonlító irodalomtudományi módszer; két késői könyvében nagy világirodalmi műveltségét hasznosítva a történetírás és szépirodalom (''Klió és Kalliopé''. 1965), illetve a regény és valóság (''Modern Kalliopé''. 1969) viszonyát vizsgálja. Szigeti József a régi magyar irodalom tanulmányozásában alkalmazza az összehasonlító irodalomtudományi módszert. Így összeveti a Zrínyiászt horvát átdolgozásával (1965), megállapítja a Balassi-Comoedia valószínű szerzőjét (1967). Ezek a tanulmányai ''A mű és kora'' (1970) c. kötetében is megjelennek. [[Sőni Pál]] a romániai magyar folyóiratokban jelentkező [[avantgárd]]-jelenségeket, majd az írók műveire gyakorolt avantgárd-hatást vizsgálja tanulmányok sorában. Eredményeit összegző kötete az ''Avantgarde-sugárzás'' (1973). A klasszika-filológus Szabó György 1969-ben a ''[[Iaszón]] és [[Médeia]]-téma'' világirodalmi jelentkezéseinek feldolgozásával szerez irodalomtudományi doktorátust. Tanulmányozza a Napkelet külföldi irodalmi anyagát ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1965/1), ''[[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] költészetének erdélyi visszhangját'' (Studia Univ. Babeş-Bolyai. Philologia 1959), a Prométheusz-monda világirodalmi jelentkezését (Színházi műsorfüzet, 1968), a görög-római antikvitás nyomait [[Szemlér Ferenc]] költészetében ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] 1975/2).
| |||