„Daimjó” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  7 évvel ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Japán történelme kategória eltávolítva (a HotCattel))
a
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő 1600-as [[szekigaharai]] csata]] után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a [[hanrendszer]]be foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Iejaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsolat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a [[sinpan daimjó]]k (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a [[fudai daimjó]]k (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a [[tozama daimjó]]k (外様大名) pedig a szekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
A [[szankin kótai]] (参勤交代) törvénnyel a Tokugavák megszabták, hogy a daimjóknak minden második évet [[Edo|Edóban]] kell tölteniük. Ha a daimjó a hűbérbirtokán tartózkodott, családtagjait a fővárosba kellett küldenie maga helyett. Az állam ezzel az intézkedéssel növelte befolyását és felügyeletét a hadurak felett. Ezen felül nem építtethettek kastélyokat vagy hajókat és a katonaságukat is nagy mértékben korlátozták. Néhány daimjó ez és az ehhez hasonló törvények miatt a [[Bosin-háború]]ban a Tokugava sógunátus ellen küzdött.