„Kéthly Anna” változatai közötti eltérés

→‎A második világháború után 1956-ig: Nem igaz, hogy a kékcédulákkal nyert a kommunista párt. Minden párt kékcédulázott, és elenyésző szavazatszámot jelentett, a végeredményt érdemben nem befolyásolta. A kijelentés így hamis.
a
(→‎A második világháború után 1956-ig: Nem igaz, hogy a kékcédulákkal nyert a kommunista párt. Minden párt kékcédulázott, és elenyésző szavazatszámot jelentett, a végeredményt érdemben nem befolyásolta. A kijelentés így hamis.)
A koalícióba bekerült, a belügyi szerveket megszerző kommunisták hozzá láttak a többi párt felszeleteléséhez és beolvasztásához. A „szalámi-taktika” az FKGP-vel kezdődött, de nyilvánvaló volt, hogy az MSZDP sem kerülheti el a beolvadást. A pártnak a két világháború közötti több vezetőjét, például a korábbi pártelnököt, Peyer Károlyt már [[1947]]-ben távozásra kényszerítették a hatóságok és a letartóztatástól való félelem.
Peyer távozása után a párton belül egyre inkább Kéthly lett a vezetője azoknak, akik ellenezték az MKP-val való egyesülést. Kéthly hangsúlyozza, hogy a kommunistákat világnézeti különbségek választják el a szociáldemokratáktól, és hogy a két pártot emiatt nem lehet egyesíteni.
Az 1947-es választásokon az MKP a legerősebb párt lesz, elsősorban a „kékcéduláknak” köszönhetően. Hiába kaptak a demokratikus pártok több szavazatot, a kormányt a kommunista párt vezetésével hozták létre.
 
1948 volt a „fordulat éve”: ekkor egyesült a két munkáspárt. Az MSZDP XXXVI. kongresszusán a kommunistákkal való egyesülés mellett döntött. Az ezzel egyet nem értőket, valamint a háború előtti vezetők jelentős részét kizárják a pártból, köztük Kéthly Annát. A két pártból pedig létrejön a Magyar Dolgozók Pártja. A koalícióból Hazafias népfront lesz. Az
Névtelen felhasználó