„Szokkuram” változatai közötti eltérés

A Szokkuram grottó Korea egyik leghíresebb és legcsodálatosabb buddhista emlékműve. A sziklatemplom Pulguksza templomegyüttestől körülbelül 4 km-re található. Régen valószínűleg ezen a 4 kilométeren kisebb zarándoklatok zajlottak, fel a hegyoldalba a buddhaszoborhoz. [[File:Korea-Gyeongju-Seokguram-04.jpg|thumb|A Szokkuram szentélyhez vezető hegyi út|balra]]
A mesterséges sziklatemplomban egy gránitból kifaragott hatalmas ülő buddhaszobor található. A szentély és a benne helyet foglaló történeti Buddha a Keleti-tengerre néz, a hajnal első sugarai pont megvilágítják a fenséges szobrot. (Manapság már nem járható körbe, a körfolyosó előtt egy üveglap van, és csak benézni lehet.) A kőbe, sziklafalakba és barlangokba vésett buddhaszobrok tradíciója [[India|Indiából]] ered. Indiából ez átkerült [[Kína|Kínába]], és aztán Koreába is eljutott. Itt azonban a kemény gránitba sokkal nehezebb és körülményesebb volt ilyen domborműveket, szobrokat faragni, ezért nem készült sok. Indiában és Kínában főleg homokkőbe, és mészkőbe vésett alkotások fordulnak elő. A Szokkuram egy egyedi alkotás, maga a barlangüreg is mesterséges faragvány. A [[barlang]] előtti kis építményt, előcsarnokot utólag építették hozzá, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól. A szobor körbejárható és a kb. 6.6 méter átmérőjű rotunda sziklakupolával fedett. A kupola több száz különböző méretű gránitkőből áll össze, kő szegecsek tartják össze. Az építészek figyelembe vették az aranymetszés szabályait és a szellőzés szükségességét is.

Az alkotást [[Kim De SzongnakDeszongnak]] (김대성; Kim Daeseong) tulajdonítják, aki egy [[Silla]] kori miniszter volt. Eredetileg [[Szokpulsza]] (석불사; Seokbulsa; ''Kő Buddha Templom'') volt a hely neve. Az építkezés vagy 742-ben kezdődött, amikor Kim DeDeszong Szonglemondottlemondott posztjáról a királyi udvarban, vagy 751-ben, Kjongdok (경덕왕; Gyeongdeok) király uralkodásának 10. évében. Ez az időszak az egyesült Silla királyság fénykora. A grottó 774-ben készült el, nem sokkal Kim halála után. Egy régi legenda szerint Kim újjászületett gyermeki cselekedetei miatt, és akkori (előző életében lévő) szülei tiszteletére alkotta meg ezt a remekművet. 1962-ben a 24. számú nemzeti kincsnek nyilvánították.

A Szokkuram-ot azóta rengetegen vizsgálták, és tanulmányozták az évek során, különböző szempontok szerint, a 70-es évek környékén nagy érdeklődést ébresztett tudósokban és művészekben egyaránt. [[Kang Woo BangUbang]] [[2005]]-ben kiadott egy könyvet ''Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth'' címmel. A könyv és a szerző az összes eddigi tanulmányt a szentélyről átfogóan ismerteti, és egyenértékűként kezeli a különböző szempontokat – legyen az építészeti, matematikai, geometriai, fizikai, csillagászati, vallási, vagy művészeti jellegű. A történészek a központi Buddhára, a devák, bódhiszattvák, és a tanítványok ''(„Ten Great Disciples”)'' stílusára és ikonográfiájára figyelnek, az ősi építészettel foglalkozók csak az épület szerkezetére koncentrálnak. A tudósok az építéskor használt tudományos alapelvekre helyezik a hangsúlyt, a teológusok pedig a szobrok ikonográfiájával foglalkoznak, azt is a buddhizmuson belül vizsgálva. Ezt a sok megközelítést, nehéz együtt tárgyalni, de Kang Woo Bang szerint a matematikai alapelvek adják a kulcsot az építmény különböző részeinek organikus kapcsolatához. Tőle van a következő idézet:

Ezután Pitagoraszt idézi (Pitagorasz úgy vélte, hogy a jelenségek alapjában mindenhol aritmetikai, illetve geometriai törvényszerűségek állnak, és a való világ jelenségei csak ezek többé-kevésbé tökéletlen kifejeződései: minden mulandó, csak a számok örökkévalóak. Azt tartotta, hogy a világon minden viszony kifejezhető természetes számok arányaival, illetve összegzésével.), majd ismerteti YonedaJoneda MiyojiMijodzsi munkásságát a Szokkurammal kapcsolatban. [[YonedaJoneda MiyojiMijodzsi]] egy japán építészeti történész, aki élete nagy részében a Sokkuram, és más egyéb kőpagodák, templomok alaprajzait tanulmányozta, ez alapján a buddhizmus (vagy egyéb hitrendszer) vallásos harmóniája és az épületek matematikai, geometriai, arányi harmóniái között kereste a kapcsolatot. 1940-ben kiadta a Szokkuram építési alaprajzait. Munkája során YonedaJoneda MiyojiMijodzsi a következőket állapította meg:

Mivel a templom a „Tiszta Földet” ábrázolja, ahol Buddha lakozik, az emlékmű egésze az emberi lények által látott világot, a kozmoszt jelképezi. Az alapelem, a rotundába írható kör 360 fok – ez az év napjait jelöli; sugara 12 Tang láb – a hónapok; átmérője 24 Tang, a nap órái. Az esztétikai és vallási élmény, amit ezek a tulajdonságok adnak tehát a csillagászati matematikának és geometriának köszönhető – írja Kang Woo BangUbang.

A három királyság korszakában a buddhizmus Sillát érte el legutoljára, az ötödik században. Az arisztokrácia erős ellenállást tanúsított a köznép támogatásának örvendő új eszmerendszerrel szemben, azonban 527-ben, [[BeopheungPophung]] király, [[IchadonIcsadon]], és legendája segítségével a buddhizmus államvallássá vált.

BeopheungPophung király szerette volna államvallássá tenni a buddhizmust, ám az udvari főurak ezt erősen ellenezték. IchadonIcsadon, a király egy tanácsosa rávette a királyt, hogy adjon ki egy hirdetményt – amiben legitimálja a buddhizmust – és azt hitelesítse a királyi pecséttel. BeopheungPophung ezt megtette, és amikor a főurak kérdőre vonták a királyt, IchadonIcsadon magára vállalta a dolgot. Azt mondta, hogy ő készítette az irományt, és ő használta a királyi pecsétet – ezzel vállalva a halálbüntetést, hamisításért. A történet ezután mesébe illő csodákkal folytatódik, IchadonIcsadon megjósolta a királynak, hogy az ő kivégzésekor csodák történnek majd, és ez meggyőzi az ellenző főurakat a buddhizmus erejéről. IchadonIcsadon jóslata bevált, és kivégzése napján a föld megremegett, a nap elsötétült, virágok hullottak az égből, levágott feje a Gyémánt-hegység ([[Kümgangszan]]) tetejére repült, és a nyakából vér helyett tej lövellt ki, 30 méter magasra. A hitetlenkedő főurakat meggyőzték a „jelek”, és a buddhizmus államvallássá lett 527-ben. Ichadon testét végül a Gyémánt-hegység sziklái között temették el. Az ő mártíromsága nyomán épült fel a Silla királyság első államilag támogatott buddhista temploma, a Hüngrjun.

A következő király, [[Dzsinhüng]] (540-576) is támogatta a buddhizmust, az pedig lassan Silla tényleges nemzeti vallása lett. Megjelent egy új katonai elit is, a ''[[hwarangokHvarang|hvarangok]]'', akik a buddhizmus tanai gyakorlása mellett katonai kiképzést is kaptak. A fiatal férfiakból álló csoport, nemsokára komoly befolyásra tett szert, és katonai erejüknek a félsziget egyesítésében is szerepe volt.

668-ban a Silla királyságnak sikerült egyesítenie az egész koreai félszigetet. A buddhizmus – sajátos koreai formája – ekkor hódította meg először ezt a területet teljesen. Egy körülbelül száz éves békésebb korszak következett, és egyúttal a buddhista tanok és iskolák is egyre nagyobb népszerűséget szereztek. A figyelem középpontjában Vonhyo és Iszang tanításai álltak, valamint a Hveom iskolából sokat kiemelő [[Szon]] irányzat. A koreai buddhizmus tanításai nagyrészt tehát Kínából valók, ugyanakkor a Silla kori koreai buddhizmus is – főleg a fentebb említett két filozófus tanításai – visszahatott a kínaira: Vonhyo kommentárjai [[Fazangra]] voltak nagy hatással, illetve ''WoncheukVoncsuk SamdhinirmocanaSzamdhinirmocsána SūtraSzútra'' kommentárjai a tibeti buddhizmusra hatottak.

* Kang, Woo-bang (2005)Bang: ''Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth,.'' Copublished byChicago, Art Media Resources Inc. And Youlhwadong Publisher, Chicago2005. ISBN 1588860876

* Kim, Lena (2007): ''Buddhist Sculpture of Korea.'' NJ Seoul, Hollym, NJ Seoul,2007. pp. 83-92.

* Lee Kyong-hee & Cho Yoon-jung (2007): ''Treasures of Gyeongju, splendor of Korea’s golden Age.'' Kjongdzsu, Gyeongju City, Gyeongju,2007. pp. 42-43.

== További információk ==