„Szokkuram” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Partigabor (vitalap | szerkesztései)
Partigabor (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
24. sor:
|térképfelirat = Szokkuram
}}
A '''Szokkuram''' ([[hangul]]:석굴암; [[handzsa]]:石窟庵; [[A koreai nyelv átdolgozott latin betűs átírása|romanizáció]]: seokguram) grottó vagy sziklabarlang egy - a [[Pulguksza]] (불국사; 佛國寺; Bulguksa) templomegyütteshez tartozó - buddhista szentély és Buddha szobor [[Dél-Korea|Dél-Koreában]]. [[Kjongdzsu]] városa mellett, a Toham-hegyen található. [[Dél-Korea nemzeti kincsei]] közül a 24. számú. 1995-ben a [[UNESCO]] Világörökségek listájára is felkerült, a Pulguksza templomegyüttessel együtt. A grottó és a benne lévő gránit buddhaszobor a [[Japán-tenger|Keleti-tengerre]] néz, 750 méterrel a tengerszint felett. A buddhista szobrászat egyik legkifinomultabb példája.<ref>Kang, Woo-bang (2005): Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth</ref>
 
== A szentély és a szobor ==
30. sor:
A mesterséges sziklatemplomban egy gránitból kifaragott hatalmas ülő buddhaszobor található. A szentély és a benne helyet foglaló történeti Buddha a Keleti-tengerre néz, a hajnal első sugarai pont megvilágítják a fenséges szobrot. (Manapság már nem járható körbe, a körfolyosó előtt egy üveglap van, és csak benézni lehet.) A kőbe, sziklafalakba és barlangokba vésett buddhaszobrok tradíciója [[India|Indiából]] ered. Indiából ez átkerült [[Kína|Kínába]], és aztán Koreába is eljutott. Itt azonban a kemény gránitba sokkal nehezebb és körülményesebb volt ilyen domborműveket, szobrokat faragni, ezért nem készült sok. Indiában és Kínában főleg homokkőbe, és mészkőbe vésett alkotások fordulnak elő. A Szokkuram egy egyedi alkotás, maga a barlangüreg is mesterséges faragvány. A [[barlang]] előtti kis építményt, előcsarnokot utólag építették hozzá, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól. A szobor körbejárható és a kb. 6.6 méter átmérőjű rotunda sziklakupolával fedett. A kupola több száz különböző méretű gránitkőből áll össze, kő szegecsek tartják össze. Az építészek figyelembe vették az aranymetszés szabályait és a szellőzés szükségességét is.
A szobor és a templom a [[Nirvána|Nirvánába]] vezető spirituális utazást szimbolizálja, az előcsarnok és a folyosó a földet, a rotunda pedig a mennyországot jelképezi. A fő buddhaszobor egyébként ''Bhumisparsha Mudrā'' kéztartással rendelkezik. (Bhumisparsha mudrá – ez a kéztartás a földet hívja tanúul, hogy jelen legyen a megvilágosodásnál, az ülő figura jobb keze megérinti a földet, tenyérrel lefelé.)
A folyosón a Négy Égtáj Őrzői vannak ábrázolva és két Varjapáni őrzi a bejáratot. A rotundán belül 12 [[Bodhiszattva|bódhiszattva]], 10 [[Arhat|arhát]] és két védikus hindu istenség, [[Brahma]] és [[Indra (isten)]] is helyet foglal egy-egy kis fülkében, és a panelokon/táblákon, amik körbefutnak a körfolyosó oldalán (közvetlenül a nagy buddhaszobor mögött nincs ábrázolás).<ref>Kim Lena: ''Buddhist Sculpture of Korea. 83-85. o.</ref>
 
Az alkotást [[Kim Deszongnak]] (김대성; Kim Daeseong) tulajdonítják, aki egy [[Silla]] kori miniszter volt. Eredetileg [[Szokpulsza]] (석불사; Seokbulsa; ''Kő Buddha Templom'') volt a hely neve. Az építkezés vagy 742-ben kezdődött, amikor Kim Deszong lemondott posztjáról a királyi udvarban, vagy 751-ben, Kjongdok (경덕왕; Gyeongdeok) király uralkodásának 10. évében. Ez az időszak az egyesült Silla királyság fénykora. A grottó 774-ben készült el, nem sokkal Kim halála után. Egy régi legenda szerint Kim újjászületett gyermeki cselekedetei miatt, és akkori (előző életében lévő) szülei tiszteletére alkotta meg ezt a remekművet. 1962-ben a 24. számú nemzeti kincsnek nyilvánították.
 
[[File:Korea-Gyeongju-Seokguram-12.jpg|thumb|A szentély bejárata]]
A [[Csoszon]] korszakban a konfuciánus vezetés igyekezett elnyomás alatt tartani a buddhista tanokat, a sziklatemplomot évszázadokon át elhanyagolták. Az 1700-as évek elején zajlottak az első kísérletek a restaurálásra, nem túl sikeresen. A XX. század fordulójára a szentély súlyos állapotba került. Hiába rendelte el a háromszor is a japán uralom alatt lévő helyi kormányzóság a helyreállítást, pénzügyi és egyéb problémák merültek fel, a legsúlyosabb gond a nedvesség/páratartalom volt. 1913 és 1915 között zajlott az első valódi restauráció, amit [[Japán]] rendelt el. Sajnos ekkor nem tanulmányozták át túlságosan az építményt és szerkezetét, több komolya hibát is vétettek. A szobor teljes szétszedése és újra összerakása után beton alapzatra helyezték, így a lecsapódott pára nem tudott elfolyni, leszivárogni a talajba és a domborművek súlyosan megsérültek. 1917-ben ezt kijavították, hogy a szobor „újra lélegezhessen”. 1927-ben a felgyülemlett penészt és mohát forró gőzzel távolították el, ami már nem számít egy túl kifinomult megoldásnak. A 60-as években [[Pak Csong Hi]] rendelt el egy újabb, átfogó restaurációt, ekkor épült a szobor elé a kis „előszoba”, ahol ma a turisták áthaladnak.<ref>Kim Lena: Buddhist Sculpture of Korea. 90-92. o.</ref>
 
== Kutatások ==
58. sor:
 
Ezek az eredmények azt jelenthetik, hogy a matematika körülbelül ilyen szinten állt az Egyesült Silla Királyság (668-935) korában.
Mivel a templom a „Tiszta Földet” ábrázolja, ahol Buddha lakozik, az emlékmű egésze az emberi lények által látott világot, a kozmoszt jelképezi. Az alapelem, a rotundába írható kör 360 fok – ez az év napjait jelöli; sugara 12 Tang láb – a hónapok; átmérője 24 Tang, a nap órái. Az esztétikai és vallási élmény, amit ezek a tulajdonságok adnak tehát a csillagászati matematikának és geometriának köszönhető – írja Kang Ubang.<ref>Kang, Woo-bang (2005): Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth</ref>
 
== Ikonográfia ==
80. sor:
==== A „Tizenegy-arcú” Avalokitésvara ====
 
(Kang Ubang könyvének rajzai alapján)<ref>Kang, Woo-bang (2005): Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth</ref>
 
== Történeti előzmények ==
91. sor:
Egy közeli barátjával, a tudós, szerzetes [[Iszang|Iszanggal]] (625–702) elindult Kínába, hogy a buddhizmust tanulmányozzák. A legenda szerint Vonhjo egy éjjel felébredt a nagy szomjúságtól, vizet merített, ivott és visszaaludt. Másnap reggel látta, hogy egy emberi koponyából ivott – ekkor rájött, hogy a megvilágosodás az elmében dől el. Ezután visszafordult, mert nem látta tovább értelmét Kínába menni. Iszang folytatta útját, és Kínában a Hua-jen iskola egy mesterénél, Zijan-nál tanult. Ennek a mintájára alapította meg Koreában a Hveom iskolát. Mindkét gondolkodónak számos műve maradt ránk, amik fontos forrásai a korabeli koreai buddhizmusnak.
668-ban a Silla királyságnak sikerült egyesítenie az egész koreai félszigetet. A buddhizmus – sajátos koreai formája – ekkor hódította meg először ezt a területet teljesen. Egy körülbelül száz éves békésebb korszak következett, és egyúttal a buddhista tanok és iskolák is egyre nagyobb népszerűséget szereztek. A figyelem középpontjában Vonhyo és Iszang tanításai álltak, valamint a Hveom iskolából sokat kiemelő [[Szon]] irányzat. A koreai buddhizmus tanításai nagyrészt tehát Kínából valók, ugyanakkor a Silla kori koreai buddhizmus is – főleg a fentebb említett két filozófus tanításai – visszahatott a kínaira: Vonhyo kommentárjai [[Fazangra]] voltak nagy hatással, illetve ''Voncsuk Szamdhinirmocsána Szútra'' kommentárjai a tibeti buddhizmusra hatottak.
A Silla kori buddhizmus jelentős kulturális és művészeti értékek felelőse sok téren, megemlíthetjük itt a szobrászatot, festészetet, építészetet és az irodalmat. A korszak alatt sok kimagaslóan szép és nagy buddhista templom épült – a mai napig leghíresebb Pulguksával, és a hozzá tartozó Szokkuram sziklatemplommal az élen. A Pulguksza gyönyörű pagodáiról, a Szokkuram pedig a benne helyet foglaló hatalmas buddhaszoborról ismert.<ref>Lee Kyong-hee & Cho Yoon-jung: Treasures of Gyeongju, splendor of Korea’s golden Age. 42-43. o.</ref>
 
== Források ==
<references/>
 
* Kang Woo-Bang: ''Korean Buddhist Sculpture – Art and Truth.'' Chicago, Art Media Resources Inc. And Youlhwadong Publisher, 2005. ISBN 1588860876
* Kim Lena: ''Buddhist Sculpture of Korea.'' NJ Seoul, Hollym, 2007. pp. 83-92.
* Lee Kyong-hee & Cho Yoon-jung: ''Treasures of Gyeongju, splendor of Korea’s golden Age.'' Kjongdzsu, Gyeongju City, 2007. pp. 42-43.
* www.terebess.hu – buddhista fogalmak forrása
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szokkuram