„VII. Ióannész bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Thesszaloníki helyesírásának javítása |
a egyértelműsítés |
||
3. sor:
[[ V. János bizánci császár|V. János]] unokája eredetileg nem örökölhette volna a trónt apja, [[IV. Andronikosz]] lázadása miatt, ám ő mégis megragadta a hatalmat 1390-ben. Mindössze hat hónapig uralkodott, ugyanis nagyapja [[velence]]i és [[Oszmán Birodalom|török]] segítséggel visszatért, azonban már a következő hónapban meghalt. Örököse, [[II. Mánuel bizánci császár|II. Mánuel]] igyekezett kiegyezni VII. Jánossal, nehogy ismét polgárháború robbanjon ki. Ekkor János elismerte Mánuelt császárnak, ám csak azzal a kikötéssel, hogy még rövid országlása alatt megkoronázott fia, V. Andronikosz fogja örökölni halála után a trónt.
1399-ben az [[Oszmán Birodalom]] megtámadta a Bizánci Birodalmat, mire a császár elmenekült, hogy nyugaton keressen segítséget, és Jánost régensként hagyta [[Konstantinápoly]]ban. Ő a csodában bízva egészen 1402-ig védelmezte a birodalmat, amikor az bekövetkezett: [[Timur Lenk]] [[mongolok|mongol]] csapatai szétzúzták az oszmán erőket az [[ankarai csata|ankarai csatában]], és még [[I. Bajazid]] szultán is fogságba esett. Ezután a törökök a Bizánci Birodalommal baráti viszony kiépítésére törekedtek.
János jutalmul megkapta a [[Márvány-tenger]] addig törökök által megszállva tartott [[ázsia]]i partvidékét és [[Thesszaloníki]]t az [[Égei-tenger]] partján. II. Mánuel hazatértekor átadta neki a hatalmat, és [[1408]]-ban bekövetkezett haláláig békében élt, mint Thesszaloníki kormányzója. Fia, V. Andronikosz tíz évvel János előtt hunyt el, így II. Mánuel fiai örökölték a trónt.
| |||