„Pigmeusok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor:
{{Építés alatt}}
== Jellemzőik ==
Az [[Ituri-esőerdő]]ben élő (mbuti) pigmeusok a Föld legkisebb termetű népcsoportja. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
A Gabonban és Kamerunban élő pigmeusok átlagos termete 152-154 cm közötti.
Valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a közelben élők nyelvét beszélik (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek.
== Történetük ==
27 ⟶ 32 sor:
Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. [[Hérodotosz]] a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. [[Arisztotelész]] megemlíti, hogy ott, ahol a [[Nílus]] ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek.
Sok olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.
[[1664]]-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a [[16. század]]ban találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat.
A [[19. század]]ban először [[Henry Morton Stanley]] és G. Schweinfurth, F. Mianini adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.
A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.
== Jegyzetek ==
| |||