„Jiddis nyelv” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 93 interwiki link migrálva a Wikidata d:q8641 adatába)
A [[keresztes háborúk]]kal kapcsolatban kitört [[Nyugat-Európa|nyugat-]] és [[Közép-Európa|közép-európai]] zsidóüldözések elől a német [[zsidó nép|zsidóság]] nagy tömegei kerestek védelmet a szláv országokban, így a [[13. század]]ban [[Lengyelország]]ban és [[Litvánia|Litvániában]], de [[Morvaország]]on keresztül [[Magyarország]]on is. Ez a keletre húzódás, az európai [[pogrom]]okkal párhuzamosan egészen a [[17. század]] elejéig tartott, természetesen a különböző korokban különböző intenzitással.
 
Az askenázi [[zsidó nép|zsidóság]] sorsának alakulása nyelvének fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A [[liturgia]] nyelveként mindvégig őrzött és ápolt héber-arámi rétegre a galloromán nyelvterületen számos ófrancia elem rakódott, majd a németországi nyelvi asszimiláció során kialakult jiddis a szláv népek körében a nyelvi élet valamennyi síkján erős szláv hatás alá került. Az [[újkor]]i zsidóüldözések, másrészt a [[Gazdasági rendszer|gazdasági]] válságok nyomására a jiddis nyelvű [[zsidó nép|zsidóság]] tengerentúl is elterjedt, különösen az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. A [[19. század]] vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át, bár hagyományos európai centrumai is megvannak, elsősorban a volt [[Szovjetunió]]ban ([[Moszkva]], [[Kijev]], [[Lviv]] (Lemberg), [[Odessza]] (Odessza), [[Minszk]], [[Vilnius]], [[Munkács]] stb.), [[Lengyelország]]ban ([[Varsó]], [[Wrocław|Boroszló]] stb.), [[Románia|Romániában]] ([[Bukarest]], [[Csernovic]]) és [[Csehország]]ban ([[Prága]], [[Brünn]]).
 
A Szovjetunióban [[1934]]-ben az orosz konföderáció távol-keleti részén, Délkelet-Szibéria és [[Mandzsúria]] határán létrejött a [[Birobidzsan]]i [[Zsidó autonóm terület]] (mintegy 100 ezer lakossal), amelynek az orosz mellett második hivatalos nyelve a jiddis.
A jiddis nyelvet ma az eltűnés veszélye fenyegeti, fennmaradását Izrael állam sem támogatja komoly programokkal. Oroszországban 1989-ben 600 000 zsidó élt, ebből 180 000 vallotta anyanyelvének a jiddist, az ország egyetlen (!) jiddis nyelvű lapjának („Sovetish Heymland”) csak pár ezres előfizetői tábora volt.
 
(A lap jogutódját 1993-tól „Di Jiddishe Gass”-nak hívják, mellette megjelenik még a „Birobizaner Stern”). Ukrajnában ma egy irodalmi folyóirat és három helyi lap jelenik meg („Mamma Loshn”, ill. „Chernowitser Bletter”, Csernovic, „Sholem” , Harkov, „Yiddishe yedies”, Kijev), míg például Moldovában csak egy lap („Unzer Vort”) néhány oldala stb. A posztszovjet régió országait 1989 és 1994 között 800 000 zsidó hagyta el.
 
Párizsban nagyszámú jiddisnyelvű közösség él (nem kis részben lengyel bevándorlók), itt működik Európa egyetlen jiddis rádiója (mellette két napilap is megjelenik: „Unzer Shtimme”, „Unzer Vort”), a „Centre culturel yiddish de Paris” keretében színházi előadásokat is tartanak. A jiddisnyelvű színészképzés csak Lengyelországban megoldott (a Zsidó Színház kötelékében), ill. Ukrajnában, ahol a Karpenko-Karij Akadémia időnként zsidó osztályok képzését is indítja (1996-ban 16 hallgató volt).
== A jiddis nyelv története és nyelvjárásai ==
 
A jiddis nyelv neve a [[zsidó nép]] német nevéből (ném. ''Jude'' > jid. ''jid'' ’zsidó’) származik, és mint ilyen, először 1597-ben tűnik fel az irodalomban. A külvilág, a nagyfokú német nyelvi affinitásra való tekintettel, a jiddist szinte a legújabb időkig „zsidó-német” (ném. ''Judendeutsch'' v. ''Jüdisch-Deutsch,'' ang. ''Judeo-German'') néven tartotta számon. Zsidó körökben, különösen német területen, a jiddist egyszerűen ''taytsh''nak, azaz ''német''nek (vagy ''yidish-taytsh''nak, ''iwri-taytsh''nak) nevezték, vagy még gyakrabban – lenézőleg – éppenséggel ''[[zsargon]]''nak, egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak nyilvánították. (Ez utóbbi a 18. századi zsidó [[felvilágosodás]] (Haszkala) képviselőinek minősítése.) Az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] vezetői német [[nyelvjárás]]nak tartották, visszautasítva a galíciai és bukovinai jiddis nyelvű lakosság nyelvi emancipációs törekvéseit. A jiddis ma önálló nyelv, amely számos más héber, ófrancia, szláv stb. eleme ellenére is a [[germán nyelvek]] déli csoportjához tartozik és történetileg a német nyelv legjelentősebb származéknyelvének tekinthető.
 
A korai jiddis nyelv – héber-arámi és ófrancia elemeitől eltekintve – lényegében nem különbözött a környezet német nyelvétől. Hordozói azonban elsősorban városi réteget alkottak, így érthető, hogy a jiddis nem egyszerű nyelvjárásként fejlődött. Német nyelvjárási alapját tekintve a jiddis felnémet jellegű, ezen belül közép- és délnémet nyelvi elemek összeötvöződéséből született meg, mégpedig lényegében a középfelnémet korszakban. Az ezt megelőző szakaszt több kutató ''ősjiddis''nek nevezi. A 14–17. sz. fejlődési szakaszát ''ójiddis''nek hívják; a 18. századtól kezdve pedig ''újjiddis''ről beszélnek.
* ''Raj Tamás:'' 100+1 jiddis szó. Budapest : Makkabi, 1999. ISBN 963-7475-43-5
* {{Cite book
| author = Jean Baumgarten, Rachel Ertel, Itzhok Niborski, Annette Wieviorka (szerkesztők)
| title = Az askenázi kultúra ezer éve
| publisher = Kalligram
| location = Pozsony
| year = 2003
}}
 
== LásdKapcsolódó mégszócikkek ==
* [[Indoeurópai nyelvcsalád]]
* [[Germán nyelvek]]