„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés

 
[[Fájl:Cap de Bonne Esperance-Cape of good hope.jpg|left|300px|thumb|A Jóreménység-fok]]
A portugál [[BartolomeoBartolomeu DiazDias]] 1488-ban kerülte meg a Jóreménység-fokát, de [[Jan van Riebeeck]] a [[Holland Kelet-indiai Társaság]] megbízásából csak 1652-ben létesített erődített támaszpontot a mai [[Fokváros]] helyén azzal a céllal, hogy az ellátási bázisul szolgáljon. Ennek nyomán [[hollandok]] és az 1685-ben eltörölt [[nantesinantes-i ediktum]] következtében francia [[hugenották]] érkeztek az országba. Ezek utódai nevezték később magukat [[afrikánerek]]nek vagy [[búrok]]nak. (A holland és dél-afrikai [[afrikaans]] ''boer'' szó jelentése: farmer, paraszt.) A búrok főként külterjes földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A rabszolgatartó búrok – egyrészt saját növekvő földigényük kielégítésére, másrészt az 1700-as évek elejétől fokozódó brit terjeszkedés és a német bevándorlók nyomására észak, északkelet felé hódítottak meg újabb területeket. Ugyanebben az időben a földművelő [[bantu]] törzsek (sosza, zulu) nyugati irányban terjeszkedtek. A fehér farmerek 1770 körül az ország belsejében rábukkantak a sosza (kosza) törzsekre, melyekkel a következő száz év során, 1779 és 1878 között kilenc háborút vívtak. A legjelentősebb hadi eseményekre 1779-1781, 1789-1793, 1799-1803, 1811-1812, 1818-1819, 1834-1835, 1846-1847, 1850-1853 és 1877-1879 között került sor. Az összecsapások a soszák és az egymással is szemben álló búr és angol erők részvételével zajlottak és [[kafferháború]]k néven vonultak be a történelembe. A hadi helyzetet bonyolította, hogy a soszák sem voltak egységesek, mert egyes főnökök a gyarmatosítókkal való együttműködést, míg mások a katonai ellenállást részesítették előnyben, s emiatt egymással is szemben álltak. A harcok során a bennszülött törzseket leigázták, míg a legősibb lakosokat, a ''koiszan'' (hottentotta, busman) népeket kiirtották, illetve az ország sivatagos belső vidékeire űzték. Az utolsó háborúban a soszák döntő vereséget szenvedtek és területük végérvényesen a brit gyarmatbirodalom része lett, s közigazgatásilag [[Fokföld]]höz került.
Az angolok 1795-ben szállták meg Fokföldet (a [[Jóreménység foka|Jóreménység-foki]] telepet, „Cape Colony”-t), melyet 1806-ra vettek végleg birtokba, amit az is elősegített, hogy [[Hollandia|Hollandiát]] ekkor már bekebelezte a napóleoni [[Franciaország]]. A britek lépését nemzetközileg a [[bécsi kongresszus]] (1814-15) is szentesítette. A [[búrok]] és az [[angolok]] közötti ellentét ebből az eseményből eredeztethető.