„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés

1884-ben a világ legnagyobb aranytelérére bukkantak a [[Witwatersrand]]on. Ezzel megkezdődött a Fokföld ipari fejlődése, majd az aranymezőkhöz vezető vasút kiépítésével a búr köztársaságoké is. Aranyásótáborból várossá növekedett [[Johannesburg]], amelynek 1889-ben már 50 000 lakosa volt. [[Pretoria]] és [[Kimberley (Dél-afrikai Köztársaság)|Kimberley]] között létrejött [[Afrika]] legnagyobb iparvidéke, amely sok európai bevándorlót is ide vonzott. Gomba módra szaporodtak a majdani nagy iparvárosok elődei, kikötők, közutak és vasútvonalak épültek, létrejöttek a modern bankrendszer alapjai. Sorra hozták létre az európai tőkeérdekeltségekhez szorosan kapcsolódó, monopolhelyzetre törekvő társaságokat és
 
konszerneket. Az 1880-as években a britek meghódították ''GrikvalandotGrikvaland''ot, TranskeitTranskei''t, PondolandotPondoland''ot és ''TembulandotTembuland''ot, majd dél-afrikai gyarmataik határainak megerősítése után a fekete lakosságot rezervátumokba szorították vissza. 1890-96 között a brit bankok és pénzügyi társaságok megbízásából [[Cecil Rhodes]] volt Fokföld miniszterelnöke, aki megalapította a Brit Dél-afrikai Társaságot. A
társaság megbízásából 1895-ben ''[[Leander Starr Jameson'']] vezetésével kalandorok egy csapata megtámadta Transvaalt („Jameson Raid”) , de szétverték őket. Ez az esemény is része volt az afrikai hegemóniára törekvő brit politikának, ami végül is a nagy véráldozatokat követelő [[második búr háború]]hoz vezetett (1899-1902). A háború kirobbantására az adott okot, hogy a Transvaalba bevándorolt brit állampolgárok teljes polgárjogot követeltek maguknak. Nagy-Britannia támogatta jogigényüket, mert érdekeltségei fűződtek az aranybányák kitermeléséhez. A háború elején 1899-ben Nagy-Britannia sorozatban megalázó vereségeket szenvedett. A Brit Birodalom emberfölényének és korlátlan erőforrásainak hatása azonban hamarosan megmutatkozott. A fordulat a háborúban 1900 januárjában következett be. A brit csapatok 100 000{{szám|100000}} katonája már partra szállt, 30 000{{szám|30000}} úton volt, és még további 30 000{{szám|30000}} várt behajózásra. Ezzel szemben a két búr köztársaságban 47 000{{szám|47000}} transvaali, 4500 idegen, 10 000{{szám|10000}} uitlandi, 27 500{{szám|27500}} oranjei és 7000 felkelő állt fegyverben. A britek a harcokban új haditechnikát és taktikát is bevetettek (gyorstüzelő fegyverek, drótakadályok, lövészárkok). A búrok fővárosai – [[Bloemfontein]], majd Pretoria – rövidesen elestek. Néhány ezer makacsul ellenálló búr („bittereinders”) gerillaháborúba kezdett, amely két esztendeig húzódott, a háborút lezáró '''[[Vereenigingi béke|vereenigingi békét''']] 1902 májusában kötötték meg. A háborúban a civil lakosságot az angolok [[koncentrációs tábor]]okat hoztak létre, azzal az ürüggyel, hogy máskülönben éhen vesznének. A táborokban járványok törtek ki és több mint {{szám|40000}} ember lelte halálát, fehérek és feketék egyformán. A britek mindazonáltal végül is nagyvonalúnak bizonyultak a békekötésben: vállalták, hogy anyagilag kárpótolják a búrokat, és szavatolták politikai szabadságjogaikat. A legyőzött búr köztársaságok brit gyarmatokká lettek, melynek eredményeként a ''Dél-afrikai Unióban'' egyesítették Fokföld, Natal, Oranje és Transvaal tartományokat. 1910. május 10-én kiáltották ki az új brit autonóm domíniumot.
 
== Az első politikai szerveződések és a faji elkülönítés kezdetei ==