„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés

 
A Dél-afrikai Köztársaságot az apartheid miatt számos ENSZ határozat ítélte el. 1963-ra a Föld országainak kb. kétharmada bojkottálta az országot, melyet több nemzetközi szervezetből kizártak illetve kilépett. A teljes elszigeteltségtől azonban ekkor még megmentette az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és Nagy-Britannia politikája.
Az ANC betiltása után tovább szilárdult az apartheid és a kormányzat minden ellenállást elfojtott. Az 1962-ben érvénybe lépett szabotázstörvény„szabotázstörvény” alapján 1964. június 12-én [[Nelson Mandela|Nelson Mandelát]], [[Albertina Sisulu]]t és még hat vádlottat a [[Rivonia-per]]ben életfogytiglani fegyházra ítélték. 1964 novemberében Verwoerd kivégeztette Vuyisile Mini, Wilson Khayinga és OkabuZinakile Mkaba szakszervezeti vezetőket. Az antidemokratikus intézkedések a hatvanas évek második felében is folytatódtak. 1966 szeptemberében meggyilkolták Verwoerd miniszterelnököt, utóda [[Balthazar Johannes Vorster]] lett.
Ugyanebben az évben szüntette meg az ENSZ a Dél-afrikai Köztársaság mandátumát Délnyugat-Afrikára, amelynek katonai megszállása azonban továbbra is fennmaradt. A szomszédos fekete-afrikai országok, a „frontországok” egységes fellépést sürgettek az apartheid ellen. 1971-ben [[Mogadishu]]ban nyilatkozatot fogadtak el a feketék fegyveres ellenállásának támogatásáról. A nemzetközi bojkott és a belső ellenállás erősödése ellenére a gazdaság fejlődött. Vorster miniszterelnöksége (1966-19781966–1978) alatt lettek függetlenek a brit protektorátusuk: Becsuánaföld [[Botswana]] néven, BashutóföldBasutóföld pedig [[Lesotho]] néven 1966-ban, [[Szváziföld]] 1968-ban. A Dél-afrikai Köztársaság 1975-től a [[Jonas Malheiro Savimbi]] vezette [[UNITA]] oldalán kiterjesztette hadműveleteit [[Angola]] területére, csapatai változó intenzitással részt vettek az angolai polgárháború eseményeiben.
1976 júniusában, miután kötelezővé tették az afrikaans nyelvet az iskolákban, [[Soweto|Sowetóban]] és más nagyvárosokban tömeges diáktüntetésekre került sor. Az augusztusi nagy sztrájk után kihirdették a rendkívüli állapotot. Ennek folyományaként, valamint a [[Steve Biko]] diákvezér 1977 szeptemberében bekövetkezett halála után kirobbant, több száz halálos áldozatot követelő újabb zavargások miatt, betiltottak 18 ellenzékinek nyilvánított politikai szervezetet. 1979-ben [[Pieter Willem Botha]] került a kormány élére.