Főmenü megnyitása

Módosítások

1941 után felderítő és partizán-elhárító járműként használták. A [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] néhány zsákmányolt példányt szovjet gyártmányú [[DP golyószóró|DTM]] [[Géppuska|géppuskával]] szerelt fel és helyezett hadrendbe.
 
A megbízható futómű és alváz hasznosnak bizonyult a háborúban. A Barbarossa hadművelet kezdetén a németek szembetalálkoztak a T–34 harckocsikkal, melyek sokkal jobbak voltak a német típusoknál, a [[3,7 cm Panzerabwehrkanone 36|3,7 cm-es PaK 36]] páncéltörő ágyúkkal nem tudták átütni a T–34 páncélzatát. Megoldásként a németek a szovjetektől zsákmányolt 76,2 mm-es tábori ágyúkat helyeztek a Panzer 38(t) alvázára, ezzel létrehozva a Marder III páncélvadászt, melyet köztes megoldásnak szántak, míg ki nem fejlesztenek egy megfelelő harckocsitípust. Kezdetben a Marder III nem volt több, mint a Panzer 38(t) alvázára, a torony helyére szerelt szovjet [[76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22)]], melynek töltényűrjét német lőszerhez módosítottak. Ennek a kialakításnak köszönhetően a harcjármű személyzete a motorházon kapott helyet. A háború folyamán a Marder III páncélvadászt továbbfejlesztették, később létrehozták a Hetzer nevű páncélvadászt is, melynek páncélvédettsége már nagyobb volt a Marderénél, alvázát és lánctalpait kiszélesítették, habár futóműve az eredeti maradt. Mikor már Németország keleten és nyugaton is harcolt, a Hetzer számított az egyik legáltalánosabb harcjárműnek, amit használtak. A Hetzer gyártása a háború után is folyt Csehszlovákiában. [[Svájc]] 158 darabot vásárolt a típusból. A svájci Hetzerek egészen az 1960-as évekig szolgáltak.<ref>{{Opcit|n=Robert Jackson|o=31}}</ref>
 
Az átépített Panzer 38(t) tornyai közül 351 darabot különféle erődítményekre építették. Ennek a mennyiségnek közel a fele, 150 darab Dél-Európában, míg 78 darab a keleti fronton, 75 darab Norvégiában, 25 darab Olaszországban, 20 darab Dániában és 9 darab az [[Atlanti-fal]]ban kapott helyet. A tornyok gyenge fegyverzete és páncélzata a háború kései szakaszában már elégtelennek bizonyultak a harckocsik elleni harchoz, habár a gyalogság ellen még kielégítő tűzerőt biztosítottak.