„Alfred Redl” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Eltussolási kísérlet és sajtóbotrány: A "más egyebet" szókapcsolatnak nincs értelme, mert kétszer azonos jelentésű szóból áll. Hasonló példák: "most jelenleg", "bérből és fizetésből élők". |
→Eltussolási kísérlet és sajtóbotrány: Elírás javítása |
||
39. sor:
A császári és királyi titkosszolgálat csak Redl öngyilkossága után kezdte felderíteni az ügy mélységét. A kémkedés tényét elhallgatták a nyilvánosság elől. Amikor az osztrák–magyar kémelhárítás vizsgálata megállapította, hogy Redlnek az egyik bécsi takarékpénztárnál ''(Neue Wiener Sparkasse)'' vezetett számlájára, gyors egymásutánban feltűnően magas összegű befizetések mutatkoznak, ezek összege [[1905]] és [[1913]] között 116 700 [[Osztrák–magyar korona|koronára]] rúgott (mai értékben kb. 852 000 [[euró]]!), ekkor már szívesen kihallgatták volna Redl ezredest, hogy megállapítsák az árulás nagyságát. A pénzösszegek nagysága, és a befizetések időpontjai arra utaltak, hogy a kémkedés sokkal korábban kezdődött, és és sokkal nagyobb mértékű volt, mint amennyit Redl ezredes Ronge őrnagynak beismert, halála előtt.
Házkutatást tartottak Redl [[prága]]i lakásán. Megtalálták a császári és királyi hadsereg hadrendjét ''(„Kriegsordre de Bataille”)'', a haderő mozgósítási terveinek az összes lehetséges eshetőségre kidolgozott változatait, a tartalékosok mozgósítási rendszerét ''(„Reservathandbuch”)'', az osztrák–magyar kémelhárítás [[Galícia|Galíciában]] tervezett intézkedéseit, az idegen törzskarok fedőcímeit, hírszerzési levelezési címeket, a felderítő haderőnem dokumentumait, és még sok más dokumentumot. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Redl árulása a legnagyobb elképzelhető kárt okozta: az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[Orosz Birodalom|Oroszország]] elleni felvonulási terve teljes egészében az ellenség birtokába jutott. Ez a terv tartalmazta a hadműveletek megkezdéséhez szükséges összes fegyveres erő felsorolását, elhelyezését a terepen, mozgási útvonalaikat és ellátásuk rendjét. E helyzetértékelés helyességét a közelmúltban az orosz hadtörténelmi szakirodalom is megerősítette.
Amikor a nyomozók átkutatták Redl prágai lakását, egy helybeli lakatosmesterrel törették fel az ajtót és a fiókok zárjait. Az illető a hivatalos tilalom ellenére elmondta a látottakat barátjának, [[Egon Erwin Kisch]] újságírónak ([[1885]] – [[1948]]), aki nyomozni kezdett, és feltárta a látszólag szokványos tiszti öngyilkosság eltitkolt hátterét. Mielőtt nyilvánosságra hozta volna eredményeit, úgy játszotta ki a sajtócenzúrát, hogy cáfolatot jelentetett meg az újságban. A botrány kipattant, az ügyet nem lehetett többé eltussolni. Kiderült, hogy a császári és királyi vezérkar egyik főtisztje az oroszoknak és a szerbeknek kémkedett. Az osztrák–magyar titkosszolgálat ezután minden erejével arra törekedett, hogy a nyilvánosság előtt kisebbítse saját kudarcát. A hivatalos közlemények arról szóltak, hogy a kémkedés csak [[1912]]-ben kezdődött, az árulás oka a tiszt ''„végzetes szenvedélyéből adódó növekvő készpénzigény”''. Nyilvánosságra hoztak egy boncolási jelentést, amely szerint Redl agyában előrehaladott [[szifilisz]]es elváltozás nyomára bukkantak, amely gondolkodását eltorzította. Mindez csak arra szolgált, hogy a hadvezetés időt nyerjen az elárult felvonulási tervek gyors átdolgozására (amennyire ez lehetséges volt), és az oroszok felé azt sugallják, hogy az elárult tervek még érvényben vannak.
| |||