„Országos Magyar Párt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: 2 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1226156 adatába |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
45. sor:
Időközben, még a brassói gyűlés lefolyása és eredménye elleni tiltakozásul néhányan, köztük [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], elhagyták a pártot. Ugron végül az [[1926-os romániai választások]]at követően kényszerült távozni a párt éléről. Bukását az [[1923]]-ban kötött, „csucsai paktum” néven emlegetett, valójában [[Bukarest]]ben kötött (titkos) választási együttműködési megállapodás felmondása okozta a korábbi (és 1926-ban ismét) miniszterelnök [[Alexandru Averescu]] vezette [[Román Néppárt]]tal. A megállapodás értelmében a Néppárt hatalomra kerülése esetén az erdélyi magyar egyházaknak nagyfokú autonómiát, a felekezeti iskoláknak pedig nyilvánossági jogot ígért, valamint kilátásba helyezte a magyar művelődési intézmények működési feltételeinek a megkönnyítését, az anyanyelv szélesebb körű használatának a biztosítását. Mivel a választások előtt a [[Nemzeti Liberális Párt (Románia)|Nemzeti Liberális Párt]] hatalmon maradását Ugron biztosra vette, felmondta együttműködését a Néppárttal és közös listán indította pártját a liberálisokkal. A döntés ugyan helyesnek bizonyult, mert a választásokat [[Ionel Brătianu]] és pártja nyerte és az OMP végül is több helyet tudott szerezni, mintha a Néppárt szövetségese maradt volna, de Brătianu a választásokat követően lemondott, a román király pedig Averescut bízta meg a kormányalakítással. Az így kínos helyzetbe került Ugron [[1926]]. [[április 1.|április 1]]-jén távozott, helyébe előbb ideiglenesen, majd hivatalosan is [[Bethlen György]] lépett, akinek választási kartell formájában sikerült helyreállítania az együttműködést a néppárttal.
Az OMP-n belül ekkor ismét föllángoltak a belső demokratikus megújulást szorgalmazó viták, törekvések, mely hangokat [[Krenner Miklós]] fogta össze és vezette. Ők (csaknem ötvenen, köztük a pártba visszatért [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]]) egy átfogó programtervezetet dolgoztak ki az OMP demokratikus újjászervezésére. Erre a fennálló rendszer hívei különböző szigorítások és kikötések révén a reformisták zömét nem engedte bejutni a soros, 1926. október 10-11-
Krenner és köre egy ideig még próbálkozott, majd (Krenner nélkül) megpróbálták feltámasztani a Magyar Néppártot, sikertelenül. Többen, köztük Kós Károly is ekkor hagyták el végleg az OMP-t, mely ezután statikus állapotot vett fel; elnöksége és vezérkara Deák Gyula főtitkárral egyetemben a párt betiltásáig gyakorlatilag változatlan maradt, az egyetlen fontos tisztségben bekövetkezett személycserét Teleki 1930-as lemondása jelentette az alelnöki székből, helyére [[Thury Kálmán]], az elnöki tanács egyik tagja került. Thury helyét [[Ambrózy Andor]] foglalhatta el.
A belső viták ezután a párt megreformálásától fokozatosan a politikai szövetséges-keresés irányába tolódtak el. A két legnagyobb párt, a Nemzeti Liberálisok és a [[Román Parasztpárt]] között ingadozott a tagság. [[1933]]
A párt [[1933]]-as nagygyűlésén a korábbi vezérkarnak szavazott bizalmat változatlan formában, valamint felvette hivatalos célkitűzései közé a székely kulturális önkormányzat, azaz az erdélyi magyar kulturális autonómia megvalósítását, a területi autonómia kívánalma nélkül.
Az Országos Magyar Párt hetedik és egyben utolsó nagygyűlésére [[1937]]. [[szeptember 3.|szeptember 3]]–[[szeptember 4.|4-én]] került sor [[Sepsiszentgyörgy]]ön, ahol sok újdonság nem született, leginkább a párt tizenöt éves pályafutását összegezték, aminek keretében a királynak is szerettek volna egy emlékiratot összeállítani. Erre már azért nem kerülhetett sor, mert az [[1937]]. [[december 20.|december 20]]-a és [[december 22.|december 22]]-e között lezajlott országgyűlési választásokon patthelyzet alakult ki; egyik pártnak sem sikerült kormányképes többséget kialakítania sem önmagában, sem szövetségeseivel. Az ennek kapcsán eluralkodott politikai indulatok és általános zűrzavar leküzdésére, valamint a [[Vasgárda]] rohamos térnyerése ellen [[II. Károly román király]] [[Octavian Goga]] kormányát alig másfél hónap működés után felmentve [[1938]]. [[február 10.|február 10]]-én királyi parancsuralmat vezetett be, az ország teljes területére pedig ostromállapotot hirdetett ki. Ennek megfelelően a hadsereg átvette a közbiztonság és a közrend védelmét és [[február 27.|február 27]]-én korporatív jellegű alkotmányt léptettek életbe, majd [[március 30.|március 30]]-án az 1422-es számú királyi rendeletben az összes politikai pártot, így a OMP-t is betiltották.
Az OMP fennállása alatt a meglehetősen szűkre szabott lehetőségeket kihasználva igyekezett saját elvárásainak megfelelően a lehető legjobban képviselni a magyar érdekeket. A folyamatos parlamenti jelenlét mellett számos alkalommal lépett a Nemzetek Szövetsége elé, valamint rendszeresen szervezett tiltakozásokat, illetve próbált alkukat kicsikarni a mindenkori román vezetéstől.
| |||