„LT vz. 38” változatai közötti eltérés

1940. november 23-án a [[Román Királyság]] csatlakozott a [[Tengelyhatalmaktengelyhatalmak]]hoz, így a megnövekedett német befolyás miatt oldalukon lerohanták a Szovjetuniót. A román hadsereg fegyverzete már elavuló volt, így 1942 után a németek beleegyeztek saját eszközeik átadására a románoknak.<ref name="ReferenceF"/>

Az újrafegyverkezési program alatt ötven darab Pz.Kpfw. 38(t) Ausf. A, B és C típusú harckocsikat kaptak. A [[románok]] a [[magyarok]]hoz hasonlóan '''T–38''' jelölés alatt rendszeresítették a páncélosokat. Személyzetüket a német 23. Panzer Division képezte ki. 1943. május 7-re a románok létrehoztak egy páncélos zászlóaljat, melybe három század tartozott, egyenként 15 harckocsival, a maradék öt harckocsi tartalékban maradt. Az 51. és 52. századokat július 28-án átszállították [[Kubány (régió)|Kubány]] térségébe, hogy támogatást nyújtsanak a román lovas alakulatoknak. A harckocsik első ízben szeptember 22-én kerültek bevetésre, amikor a 19. hadosztállyal visszavertek egy szovjet támadást. Hét páncélost veszítettek a csata folyamán. Öt nappal később a megmaradt járműveket a [[Krím]]be vonták vissza. Az 53. század novemberben 12 páncélossal támogatta a hegyi alakulatokat; járműveik felét elvesztették. 1943-441943–44 telén létrehozták az 54. századot a zászlóalj maradékának nyolc harckocsijával. 1943. november 11. és december 12. között kimenekítettek 15 tankot az 51. és 52. századokból. Április elején az 53. és 54. század tizenegy T–38 páncélosa nézett szembe 150 darab támadó szovjet harckocsival. A reménytelen védekező harcok során mindegyik páncélos odaveszett.<ref name="ReferenceF"/>

A román T–38 tankok utolsó bevetésére Csehszlovákiában került sor, ahol a románok a szovjetekkel vállvetve harcoltak. Az újraszervezett 2. páncélosezred 1945. február elején indult bevetésre különféle típusú páncélosokkal felszerelve. A 2. zászlóalj 3. százada kilenc T–38 harckocsival, két régi Škoda R–2-vel és öt [[TACAM R–2]] páncélvadásszal volt felszerelve. Az ezred 1945. március 26-án indította támadását a [[Garam]] folyón keresztül a szovjet 141. lövészhadosztály támogatásával. A kemény harcok és a korosodó járművek nagy veszteségeket okoztak. Öt nap múlva a [[Vág (folyó)|Vág]] folyón történő átkelés során a maradék három T–38 is megsemmisült. Így már egyetlen ilyen típusú harckocsi sem vett részt a későbbi ausztriai és moráviaimorvaországi hadműveletekben. Az ezred 1945. május 9-én fejezte be a harcot [[Znojmo|Znojmónál]]-nál.<ref name="ReferenceG">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=64}}</ref>