„Mariner–5” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
==Küldetés==
A NASA 1967-ben az [[indítási ablak]]ban állította pályára. Eredetileg a [[Mariner-4|Mariner 4]] tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a
==
A [[Mariner-program|Mariner űrszondákat]] a [[NASA]] [[Jet Propulsion Laboratory]]umában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a ''Office Space Science and Applications'' (OSSA) .
Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; [[NSSDC ID|COSPAR]]: 1967-060A. Kódszáma: 2845.
[[1967]]. [[június 14.|június 14-én]] [[Florida|Floridából]], a [[Cape Canaveral]] (KSC) [[Kennedy Űrközpont]]ból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy [[hordozórakéta|Atlas Agena D 2L]] [[hordozórakéta|hordozórakétával]] emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a [[kozmikus sebességek|második kozmikus sebességre]], hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.
===Felépítése===
Alakja [[Hasáb|nyolcszögletű hasáb]], átmérője {{szám|1.27}}, magassága nyitott állapotban {{szám|5.49}} méter. [[Magnézium|Magnézium-ötvözetből]] készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg {{szám|244.9}}. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, {{szám|17640}} szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását [[ezüst]]-[[cink]] [[Akkumulátor (energia)|akkumulátorok]], az adóantennák (egy {{szám|2.9}} méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, [[giroszkóp]]pokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a [[Canopus (csillag)|Canopus]] csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.
===Programja===
[[Június 20.|Június 20-án]] pályakorrekciót hajtottak végre. [[Október 19.|Október 19-én]] {{szám|4094}} kilométernyire közelítette meg a [[bolygó]]t. A Föld távolsága ekkor {{szám|340}} millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda [[Nap]] körüli, [[heliocentrikus pálya|heliocentrikus pályára]] állt. Az aktív kapcsolatot [[1967]]. [[december 4.|december 4-én]] megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.
===Műszerezettsége===
Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak.
* [[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya fotométerek]] három színben,
* mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
* vörös tartományban mérő [[Infravörös sugárzás|spektrométer]] a felhőzet vizsgálatára.
* háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére.
* ionozáló kamra és három [[Geiger–Müller-számláló]] a nagy energiájú sugárzások mérésére.
* plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.
==Külső hivatkozások==
{{commonskat|Mariner 5}}
== Források és jegyzetek ==
{{források}}
| |||