Wikipédia

„Magyar Történelmi Társulat” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
== Céljai == (új)
Címke: Hullámos ő – kalapos ű
bővítés
12. sor:
{{tataroz}}
== Története ==
 
=== Alapítása ===
Az első értekezletet ez ügyben [[1867]]. [[február 2.|február 2-án]] [[Ipolyi Arnold]] hívta össze. Itt beszélték meg a társulat alakításának módozatait s küldtek ki egy bizottságot ([[Thaly Kálmán]], Ipolyi, Pesty, [[Rómer Flóris]]) az alapszabályok kidolgozására. Az első közgyűlést 300 taggal [[május 15.|május 15-én]] tartották a [[Magyar Tudományos Akadémia]] üléstermében, amelyen megvitatták és elfogadták az alapszabályokat. A [[június 13.|június 13-án]] tartott második közgyűlésen felolvasták a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokat, és megválasztották a vezetőséget. Az elnök [[Mikó Imre (politikus)|gróf Mikó Imre]], a másodelnök [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]], harmadelnök Ipolyi Arnold lett. Megválasztottak továbbá 45 választmányi tagot. Ezzel a társulat megkezdte működését.<ref>Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében (1882; reprint 1987).</ref>
 
=== A 19. százaad második felében ===
Az első titkár [[Thaly Kálmán]] volt, ugyanő lett szerkesztője a Társulat 1867. júliusban megindított szakfolyóiratának, a ''[[Századok (folyóirat)|Századok]]nak'' is 1875-ig, amikor [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]] váltotta fel. Könyv- és levéltári kutatások céljából a történelmi kirándulások rendezését is ügykörébe vonta a Társulat, amelyeket kezdetben minden évben, később háromévenként tartottak. Első volt a [[kolozsvár]]i, ezt követte a [[Hont vármegye|hontvármegyei]] [[1869]]., a[[vas vármegye|vasvármegyei]] [[1870]]., zemplén-ungi 1873., a [[zólyom]]-[[besztercebánya]]i stb. kirándulás, amelyek során több mint 134 levéltárat kutattak át a társulat tagjai, miközben több nevezetes irodalmi felfedezést is tettek, így egy ilyen kirándulás alkalmával fedezték fel 1871. [[Csicser]]en a [[Szabács viadala]] című, 1473-ban írt magyar költeményt, 1874-ben Zólyom-[[Radvány]]ban [[Balassi Bálint]] ismeretlen költeményeit, amelyeknek kiadásáról is a társulat gondoskodott (1879).
A Társulat alapításától kezdve tudományos és társadalmi téren is jelentős szerepet játszott. Tagjai a kezdetektől fogva - igen szoros együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával - meghatározó szerepet vállaltak a levéltári[[levéltár]]i kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat közzétevő forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató nagy tudományos és népszerűsítő összefoglalók (például a millenniumi tízkötetes magyar történet) elkészítésében egyaránt. A Társulat tevékenységi köre kiterjedt a történettudomány teljes területére mind időben (a legrégibb koroktól kezdve a 20. századig), mind tematikailag (a történelem és segédtudományai), ami még napjainkban is kiválóan tükröződik különféle Tagozatainak munkájában. A Társulat jelentős társadalmi szerepét a rendszeresen tartott budapesti és vidéki konferenciák, előadások, sőt tudományos céllal vezetett kirándulások mellett jól jelezte egyre növekvő (az 1880-as években már kb. 1850 fős) taglétszáma is.▼
 
=== A második20. világháborúszázad utánelső felében ===
 
A második világháború után - elsõsorban az MTA Történettudományi Intézetével való együttmûködésben - a Társulatnak sikerült megőriznie fontos szerepét, bár forráskiadó szerepe csökkent. Számottevõen erõsödött viszont - részben politikai okokból - társadalmi szerepe, elsõsorban népszerûsítõ kiadványainak, újabb vidéki szervezetek és tagozatok alapításának, valamint (a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulattal együtt) a történelemtanárok képzésébe és a tudományos nagyközönség rendszeres tájékoztatásába való bekapcsolódásának köszönhetően. ▼
 
A Társulat a 19-20. század fordulóján egyre nagyobb nehézségekkel küszködött (anyagi problémák, csökkenő taglétszám, a vándorgyűlések elmaradása stb.). Új korszakot küszködőnyitotta Társulat életében [[Klebelsberg Kuno]] 1917-től 1932-ig tartó elnöksége nyitott új korszakot. Klebelsberg kultúrpolitikája és szervezőtevékenysége idején ismét fellendültek (különösen a bécsi) levéltári kutatások, újra nagyobb számban jelentek meg forráskiadványok, immáron nem csupán a közép-, hanem az újabb és legújabb korra vonatkozóan is. Nagyobb monografikus összefoglalók és tanulmánykötetek (például a Magyar Művelődéstörténet) kiadására a társulat ebben az időben már ritkábban vállalkozott, a Magyar Történettudomány Kézikönyvei sorozatban 1934-ig mégis 13 kötetet sikerült megjelentetnie. S bár a Társulat a két világháború között társadalmi szerepéből is fokozatosan veszített, ennek ellenére a magyar történettudományban továbbra is meghatározó szervező és irányító szerepet játszott.▼
A Magyar Történelmi Társulat egyike az ország legkorábban alapított tudományos társulatainak, sőt a történettudomány területén - a Magyar Tudományos Akadémia mellett - a legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező szervezet. A Társulatot a kiegyezés esztendejében elsősorban Horváth Mihály, Toldy Ferenc, gróf Mikó Imre, Ipolyi Arnold, Thaly Kálmán, Nagy Iván és Pesty Frigyes történészek vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia épületében alapították. Elsődleges céljuk az volt, hogy a magyar társadalmat a jövőben rendszeresen informálják az egyre fejlődő történeti kutatások eredményeiről. A Társulat első közgyűlését 1867. május 15-én tartotta, elnöke Mikó Imre gróf (1867-1876), alelnökei Horváth Mihály (1867-1877) és Ipolyi Arnold (1867-1877), titkára Thaly Kálmán (1867-1875) volt. Tagjainak száma 1867 végére már meghaladta a 600 főt. A Társulat létrehozásával egy időben megalapították tudományos folyóiratát, a mai napig is működő Századokat. Első szerkesztője a Társulat titkára, Thaly Kálmán, a szerkesztőbizottság elnöke Horváth Mihály lett. A Társulat első vándorgyűlését 1868-ban tartotta Kolozsvárott, ahol létrehozták első vidéki csoportját is -ez a rendezvény máig élő hagyománnyá vált. Első két tagozata, a céh- és hadtörténet témájában 1877-ben alakult meg.
=== A második világháború után ====
 
▲A második világháború után - elsõsorban az MTA Történettudományi Intézetével való együttmûködésbenegyüttműködésben - a Társulatnak sikerült megőriznie fontos szerepét, bár forráskiadó szerepe csökkent. SzámottevõenJelentősen erõsödötterősödött viszont - részben politikai okokból - társadalmi szerepe, elsõsorbanelsősorban népszerûsítõnépszerűsítő kiadványainak, újabb vidéki szervezetek és tagozatok alapításának, valamint (a [[Tudományos IsmeretterjesztõIsmeretterjesztő TársulattalTársulat]]tal együtt) a történelemtanárok képzésébe és a tudományos nagyközönség rendszeres tájékoztatásába való bekapcsolódásának köszönhetően.
▲A Társulat alapításától kezdve tudományos és társadalmi téren is jelentős szerepet játszott. Tagjai a kezdetektől fogva -igen szoros együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával -meghatározó szerepet vállaltak a levéltári kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat közzétevő forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató nagy tudományos és népszerűsítő összefoglalók (például a millenniumi tízkötetes magyar történet) elkészítésében egyaránt. A Társulat tevékenységi köre kiterjedt a történettudomány teljes területére mind időben (a legrégibb koroktól kezdve a 20. századig), mind tematikailag (a történelem és segédtudományai), ami még napjainkban is kiválóan tükröződik különféle Tagozatainak munkájában. A Társulat jelentős társadalmi szerepét a rendszeresen tartott budapesti és vidéki konferenciák, előadások, sőt tudományos céllal vezetett kirándulások mellett jól jelezte egyre növekvő (az 1880-as években már kb. 1850 fős) taglétszáma is.
 
▲A 19-20. század fordulóján egyre nagyobb nehézségekkel (anyagi problémák, csökkenő taglétszám, a vándorgyűlések elmaradása stb.) küszködő Társulat életében Klebelsberg Kuno 1917-től 1932-ig tartó elnöksége nyitott új korszakot. Klebelsberg kultúrpolitikája és szervezőtevékenysége idején ismét fellendültek (különösen a bécsi) levéltári kutatások, újra nagyobb számban jelentek meg forráskiadványok, immáron nem csupán a közép-, hanem az újabb és legújabb korra vonatkozóan is. Nagyobb monografikus összefoglalók és tanulmánykötetek (például a Magyar Művelődéstörténet) kiadására a társulat ebben az időben már ritkábban vállalkozott, a Magyar Történettudomány Kézikönyvei sorozatban 1934-ig mégis 13 kötetet sikerült megjelentetnie. S bár a Társulat a két világháború között társadalmi szerepéből is fokozatosan veszített, ennek ellenére a magyar történettudományban továbbra is meghatározó szervező és irányító szerepet játszott.
 
 
=== 1895-ös működési adatok ===
A társulat tagjai a korabeli alapszabályok értelmében alapító (100 és 200 frtos), évdíjas rendes (5 frt) és külföldi tiszteleti tagok lehettek. Tagjainak száma 1895. november 1-jén: 370 alapító, 1638 évdíjas rendes, 11 külföldi tiszteleti tag. A társulat törzsvagyona 52400 frt, mely összeg a Pesti hazai első takarékpénztárnál van elhelyezve. Az 1896. évre előirányzott bevétel 13428 frt. Évente februárban egy rendes évi közgyűlést és minden hónapban (júl. és aug. kivételével) egy választmányi ülést tart a társulat. Az igazgatást a társulat igazgató választmánya gyakorolja, amely az elnökkel és 2 alelnökkel együtt 60 tagból áll. A választmányi tagokat a rendes évi közgyűlés választja a társulat alapító és rendes tagjai közül, oly módon, hogy a tagok egy harmada minden évben kilép, akik azonban újra megválaszthatók. Könyvtára az [[Egyetemi Könyvtár (Eötvös Loránd Tudományegyetem)|Egyetemi Könyvtár]]ban, levéltára a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban van elhelyezve.
 
{{csonk-szakasz}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Történelmi_Társulat”