„Giuseppe Mazzini” változatai közötti eltérés

'''Giuseppe Mazzini''' (Genova, 1805. június 22. – Pisa, 1872. március 10.) olasz filozófus, politikus, szabadságharcos és forradalmár, [[1832]]-ben megalapítja az [[Ifjú Olaszország]] ''(Giovine Italia)'' nevű mozgalmat. Jelentős szerepe volt a [[risorgimento]] (magyarul ''„újjászerveződés”'') megteremtésében, de a [[Köztársaság|republikánus]] Mazzini nem tudott azonosulni a [[monarchia|monarchikus]] berendezkedéssel, melyet [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]], a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti]] király képviselt, így a parlamenti munkában sem vett részt és élete végéig az [[Olasz Királyság]] ellenlábasa volt.

 

 

Mazzini egy orvos gyermekeként jött a világra, korán mutatkoztak benne a tehetség csírái; 14 évesen – 1819-ben – felvették a Genovai Egyetemen az irodalmi-bölcsészeti előkészítő tanfolyam két éves képzésére. 1821-ben, egy áprilisi napon, amikor anyjával és egy régi barátjukkal a Strada Nuován sétáltak, mély benyomást tett a fiatal fiúra az, amint látta a menekülni kényszerülő olasz [[Hazafiság|patriótákat]]. A két éves kurzus után jogi és orvosi kar közül választhatott az ifjú Giuseppe, aki a jogot választotta. 1826-ban elküldi első cikkét a [[Firenze|firenzei]] ''Antologiá''nak, megkerülvén a kemény genovai cenzúrát. Írása a ''Dante hazaszeretetéről'' címet viselte, ám a firenzei lap nem merte leközölni írását. Mazzini és társai meggyőzik az ''Indicatore genovese'' szerkesztőjét, hogy könyvismertetőket jelentessen meg lapjában. A hatóság felfigyelt az ismertetőkbe bújtatott politizálásra, majd amikor rendszeres irodalmi rovattal akarták bővíteni a lapot - 1828-ban - betiltották. Mazzini ezután levelezni kezdett két [[Livorno|livornói]] kortársával, [[Carlo Bini]]vel és [[Domenico Guerrazzi]]val, akiknek segítségével létrehozták az ''Indicatore livornesé''t. A [[Toszkánai Nagyhercegség]] liberálisabb politikát folytatott - ekkoriban és a későbbi évtizedben is több politikai menekült tartózkodott a területén -, de a radikális hangvételű lapot alig egy év után elhallgattatták.<br />

Mazzinit [[Savona|Savonában]] internálták, a börtönből való átszállítás közben találkozott apjával és Ruffinivel. A várbörtön első parancsnoka, egy idős katonatiszt gúnyolódott a fiatal lázadóval, ám hamar leváltották, helyére Fontana került, aki fejébe vette, hogy megtéríti az eltévelyedett Guiseppét. Esténként a parancsnok lakására vitték beszélgetésre és kávézásra, valamint engedélyt kapott az olvasásra. A fogság közben átgondolhatta politikai nézeteit, kielemezhette a hibákat és egy új mozgalmat tervezhetett, mely a bomló Carbonari mozgalom helyébe léphetett.

 

1831-ben szabadult, de válaszút elé állították; vagy elhagyja az országot, vagy egy vidéki kisvárosba költözik. Mazzini [[Marseille]]-be költözött, ahol hamarosan elismert lett az emigránsok körében, hamarosan a szellemi vezetőjükké vált. A köztudatba akkor került neve, amikor szabadulása nyarán, egy nyílt levelet írt a frissen hivatalba lépett [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] szárd-piemonti királynak, melyben követelte, hogy országának adjon alkotmányt, engedélyezze egy felelős kormány felállítását és űzze ki a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Birodalmat]] Itáliából, ezzel együtt egyesítse is az olasz nemzetet.

 

#{{CitLib |szerző=[[Jászay Magda]] |cím=Mazzini |közreműködők=lekt. [[Koltay-Kastner Jenő]] – [[Szabad György]] |hely=[[Budapest]] |kiadó=[[Gondolat Könyvkiadó|Gondolat Kiadó]] |év=1977}}

#{{cite web |url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/371294/Giuseppe-Mazzini |title=Giuseppe Mazzini (Italian revolutionary) |publisher=Encyclopædia Britannica, Inc. |accesdate=2014-02-21 |language=angol}}<br />