„Charlie Parker” változatai közötti eltérés

a
clean up, replaced: {{Zenész → {{zenész infobox AWB
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (clean up, replaced: {{Zenész → {{zenész infobox AWB)
{{zenész infobox
{{Zenész
| név = Charlie Parker
| kép = Charlie Parker, Tommy Potter, Miles Davis, Max Roach (Gottlieb 06941).jpg
| honlap = www.cmgww.com/music/parker/home.html
}}
'''Charles Christopher Parker, Jr.''' ([[Amerikai Egyesült Államok]], Kansas City, Kansas, [[1920]]. [[augusztus 29.]] – [[New York]], [[1955]]. [[március 12.]]) amerikai [[jazz]]-[[szaxofon]]os, zeneszerző.
 
Az egyik legnagyobb hatású jazz-zenészként tartják számon [[Louis Armstrong]] és [[Duke Ellington]] mellett. Elismertségét és hírnevét mi sem bizonyíthatja jobban, mint a szakmai kritika hangját megszólaltató Scott Yanow jazz kritikus véleménye: „Parker vitathatatlanul minden idők legnagyobb szaxofonosa volt.” Beceneve a „Yardbird” (fegyenc, csirke/baromfi) vagy „Bird” (madár) még karrierje kezdetén ragadt rá és többféle magyarázat is született róla. Beceneve sok művében visszaköszönt, például: „Yardbird Suite”, „Chasin’ the Bird”, „Blue Bird” vagy „Bird Feathers”. Többek között a nevét viseli egy nightclub New Yorkban (Birdland) George Shearing híres száma a Lullaby of Birdland, illetve Wayne Shorter, [[Jaco Pastorius]] és Joe Zawinul zenekarának a Weather Reportnak, „Birdland” című kompozíciója.
 
Habár függősége ellenére is kiválóan játszott, viselkedése kezdett veszélyesen szeszélyessé válni. Mivel a drogterjesztője letartóztatása után nehezen jutott anyaghoz, inni kezdett, hogy kompenzálja a heroin hiányát.
Erre ékes bizonyíték az 1946. július 29-én fölvett lemez. Nem sokkal előtte Parker körülbelül egy liter whiskey-t ivott meg. A „Max Making Wax” című szám felvételénél tisztán hallható, hogy az első két ütemben nem tud belépni, szólója elején pedig annyira dülöngélt a mikrofon előtt, hogy szaxofonjának hangja többször is elhalkul. A következő szám, a „Lover Man” rögzítésénél Ross Russel producer tartotta Parkert a mikrofon előtt. Az utolsó számnál a szólója első nyolc ütemével még elboldogult, de a következő nyolcban annyira elkezdett erőlködni, hogy a felvételen közreműködő trombitás, Howard McGhee ráordított Bird-re, hogy: „Fújjál!”. McGhee üvöltése tisztán hallható a felvételen. Néhányan, például a bőgős Charles Mingus szerint ezek a felvételek a jobbak közé tartoznak, a nyilvánvaló hibák ellenére is. Parker gyűlölte ezt a felvételt, és sosem bocsátotta meg Ross Russelnek, hogy kiadta a lemezt.
 
A lemezfelvétel estéjén szállodai szobájában Parker annyira berúgott, hogy többször ment le a hotel előcsarnokába anyaszült meztelenül, hogy telefonálni akar, de ezt mindig megtagadták tőle, végül a szálloda vezetője egyszerűen bezárta őt a szobájába. Valamikor az éjszaka folyamán aztán felgyújtotta hotelszobájának ágyát egy cigarettával, majd végigrohant a szálló előcsarnokán, mindössze a zokniját viselve. Letartóztatták és beutalták a Camarillo Állami Elmegyógyintézetbe, elvonókúrára, ahol hat hónapot töltött.
1950-re a jazzvilág nagy része Parker hatása alá került. Sok zenész írta le és másolta a szólóit.
 
1953-ban Parker koncertet adott a Torontoi Massey Hall-ban Gillespie, Mingus, Bud Powell és Max Roach közreműködésével. Sajnálatos módon a koncert egy időben zajlott Rocky Marciano és Jersey Joe Walcott boxmérkőzésével, emiatt kevesen látták. Szerencsére Mingus felvette a koncertet, és az album ''Jazz At Massey Hall'' néven egyike lett a legjobb élő koncerteknek a jazztörténelemben. Ezen a koncerten kapott kölcsön egy műanyag hangszert, az úgynevezett Grafton szaxofont. Később a freejazz szaxofonos, Ornette Coleman használta ezt a márkát karrierje kezdetén. Parker azért használta ezt a hangszert, mert sajátját (mint már annyiszor élete során) eladta, hogy drogokat vehessen az árából és az egyetlen hangszer, amit Torontóban találtak, a Grafton volt.
 
Parker sokszor jelent meg hangszer nélkül fellépés előtt, és többnyire az utolsó pillanatban kért kölcsön egyet valakitől. Sok fotó van, amin egy Conn 6M típusú hangszert tart a kezében, ami könnyen felismerhető volt arról, hogy az oktávváltó a szaxofon nyaka alatt futott, de rengeteg fényképen szerepel különféle hangszerekkel, amelyeken a sokkal gyakoribb felül vezetett oktávváltó található. Ennek ellenére úgy tudták, hogy egy King Super 20-as szaxofont használ, amit neki készítettek 1947-ben.
 
== Hangminta ==
 
 
== Források ==
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|zene}}
 
 
{{DEFAULTSORT:Parker Charlie}}
291 111

szerkesztés