„Carl Heinrich Graun” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox Címke: HTML-sortörés |
a clean up, replaced: {{Zenész → {{zenész infobox AWB |
||
1. sor:
{{zenész infobox
| név = Carl Heinrich Graun
| háttérszín =
21. sor:
== Élete ==
1704-ben született Wahrenbückben. Ének tudásával hamar kitűnt és bátyával, [[Johann Gottlieb Graun]]nal együtt a [[drezda]]i „Kreuzschule” növendéke lett. (Fivére szintén zeneszerző volt, de kevésbé volt tehetséges.) Graun Drezdában az éneklés mellett zeneszerzést, zenélést is tanult. Rendkívül szép hangja nagy hírnevet szerzett neki, Drezda városának tanácsa már 1713-tól alkalmazta, mint énekest. Közben a [[Lipcsei Egyetem]]en is folytatott tanulmányokat. Itt [[Johann Christoph Schmidt]] oktatta zeneszerzésre és hangszeres játékra.
15 éves korában már komponált. Ekkor készítette el a ''Grosse Passions-Cantate'' című darabot. 1723-ban [[Prága|Prágába]] utazott, ahol megismerkedett [[Johann Joseph Fux]] zenéjével és [[Cselló|csellistaként]] közreműködött darabjai előadásában is. A következő évben befejezte tanulmányait. Hírnevének köszönhetően hamar kedvező állásajánlatot kapott és 1725-ben a [[braunschweig]]i opera [[tenor]] énekese lett. Itt lehetősége nyílt csiszolni ének technikáját, eleinte nem próbálkozott komponálással, csak saját énekes szerepeit igazította egy kicsit ki. Aztán kinevezték helyettes „Kapellmeisteré. Ekkor már megpróbálkozott saját darabok komponálásával is és a következő években hat [[Opera (színmű)|opera]] került ki a tolla alól a brunswicki udvar számára.
27. sor:
Testvére 1732-ben [[I. Frigyes Vilmos porosz király]] szolgálatába lépett, hamarosan Carl Heinrich is meghívást kapott az udvartól. 1735-ben szerződött a porosz udvarhoz. Mivel I. Frigyes Vilmos nem nézte jó szemmel az udvari zenekar működését, a társulat annak halálig lappangva működött, a későbbi [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] jóvoltából. Graun [[Franz Benda]] és Frigyes zenetanára lett, kamarazenét és kantátákat komponált.
1740-ben meghalt Frigyes Vilmos. II. Frigyes koronázás után az uralkodó azonnal „Kapellmeister”-ré nevezi ki Graunt. Először I. Frigyes Vilmos emlékére kellett darabot írnia, de utána rögtön [[Itália|Itáliába]] küldte az uralkodó. II. Frigyes operatársulat alapítását tűzte ki célul és Graunt bízta meg énekesek toborzásával. A következő évben már vissza is tért az udvarba és megkomponálta ''Rodelinda'' című darabját, amit természetesen egyből be is mutattak. Ekkor azonban nyilvánvalóvá vált a társulat középszerű volta, ezért újabb válogatásra került sor.
Táncosok, énekesek, díszlet- és jellemeztervezők sorát hallgatták meg, mire 1742-ben megnyitotta kapuit a [[Königlisches Opernhaus]] (olykor Linden Opera néven is emlegetik). A bemutató előadáson természetesen Graun új operája hangzott el a ''Cleopatra et Cesare'' (cd felvétele hozzá férhető az érdeklődők számára). Az operaház irányítása [[Johann Adolph Hasse|Hasse]] és Graun feladata volt, az ő darabjaik tették ki a [[repertoár]] nagy részét. Graun 20 operát írt a társulat számára, de élete végén felhagyott a színpadi művek komponálásával. Érdeklődése ekkor az [[egyházzene]] felé fordult.
34. sor:
== Munkássága ==
Graun miután a porosz udvarba került, szinte minden művét II. Frigyessel együttműködve készítette, aki maga is írt önálló zenedarabokat és számos Graun opera szövegkönyvét is elkészítette. A porosz uralkodó gyakran javasolt változtatásokat az [[ária|áriák]] stílusában és felépítésében, olykor egy-egy áriát is komponált. Frigyes figyelemmel követte a korabeli zene élet változásait, és eszerint javasolta a [[cavatina]] használatát a [[da capo]] ária helyett vagy [[ouverture]] formát a [[sinfonia]] szerkesztésű nyitányok helyett.
Graun művei még tipikusan [[kontratenor]]ra írt [[barokk]] darabok, de ez imént említett körülmények következtében a művek magukon viselik a [[Chritoph Willibald Gluck|Gluck]] operareformjához vezető újító kezdeményezések jegyeit. Nagyobb szerepet kap a kórus és a [[balett]], megjelenek a darabokban az önálló zenei részek is.
Frigyes és Graun is a [[dráma]]i igazság kifejezésére törekedett, ez jól megfigyelhető [[Montezuma (Graun)|''Montezuma'']] című operájukban. A [[librettó]] francai nyelven készült és tudatos távolság tartás figyelhető meg benne az [[opera seria]] műfajától. Témáját az [[újkori történelem]]ből meríti, a da capo áriák helyett két részes cavatinákat alkalmaznak benne. Graun törekedett a szereplők markánsabb zenei jellemzésére is.
Egyházzenei művei közül kiemelkedő ''De Tod Jesu'' című [[oratórium]]a. A librettó magán viseli a [[pietizmus]] jegyeit, a hangvétele [[Líra (műnem)|lírai]]-érzelmes, a [[korál]] szerkezete struktúra alkotó a darabban. A 19. században a darab német nyelvterületen a leghíresebb [[passió]]zene volt, csak [[Johann Sebastian Bach|Bach]] Máté-passiójának újra felfedezése szorította lassan ki. Ezenkívül említésre méltó még ''[[Te Deum]]''ja is, amely szép példája a változatos harmóniának.
| |||