Főmenü megnyitása

Módosítások

Az 1939. augusztus 26-i mozgósítást követően a hadosztály lánctalpas járműveit Faun L900 teherautókkal vontatták a lerakodási helyre (a hadosztály 38 darab páncélgépkocsija saját erőből érte el helyét). Röviddel a harcok megkezdése után a hadosztály áttörte a lengyel védelmet [[Częstochowa]] közelében, majd kelet felé tört előre. Szeptember 6-án veszítette el első L.T.M. 38 harckocsiját, melyet egy 37 mm-es páncéltörő ágyú lövedéke talált el. A 67. páncéloszászlóalj a [[modlini erőd]] ostroma után fejezte be a hadjáratot. A teljes lengyelországi hadjárat alatt a 67. páncéloszászlóalj összesen hét L.T.M. 38 páncélost vesztett, de ezeket később helyrehozták. A típus jól bizonyított, rossz minőségű utakon is könnyen tudott haladni, mechanikai meghibásodásokra ritkán volt példa. Páncélzata ellenállt a gyalogsági puskalövéseknek, de a 37 mm-es páncéltörő lövedékek, és még olykor a kis távolságból kilőtt 20 mm-es lövedékek is végzetesek voltak.<ref name="ReferenceC"/>
 
A Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik leghíresebb hadjárata az 1940 májusi franciaországi, belgiumi és luxemburgi invázió volt. Május 10. hajnalán Németország nyugati határán készen állt a 7. páncéloshadosztály ('''Panzer Division''') ([[Erwin Rommel|Rommel]] tábornok) és annak 25. páncélosezrede ('''Panzer Regiment''') és 66. páncéloszászlóalja, összesen 91 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 8 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival; a 8. páncéloshadosztály (Kuntzen tábornok) és annak 10. páncélosezrede és 67. páncéloszászlóalja 116 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 15 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival. A 7. páncéloshadosztály és az 5. páncéloshadosztály a XV. hadtest ([[Hermann Hoth|Hoth]] tábornok) alá tartoztak, amely a 4. hadsereg ([[Günther von Kluge|von Kluge]]) részét képezte. A 8. páncéloshadosztály és a 6. páncéloshadosztály (főleg Pz.Kpfw. 35(t) harckocsikkal felszerelve) alkotta a XLI. hadtestet ([[Georg-Hans Reinhardt|Reinhardt]] tábornok), amely a 12. hadsereg ([[Wilhelm List|List]] tábornok) parancsnoksága alá tartozott. Mindkét hadsereg az A hadseregcsoporthoz ('''Armee Gruppe A''') tartozott ([[Gerd von Rundstedt|von Runstedt]]). Feladatuk behatolni Franciaországba északról, megkerülve ezzel a [[Maginot-vonal]]at.<ref name="ReferenceD">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=53}}</ref>
 
A hadjárat megkezdése után Rommel 7. páncéloshadosztálya könnyedén áthatolt Belgiumon, majd május 14-re átkelt a [[Maas]] folyón [[Namur (település)|Namur]] és [[Dinant]] között. Ermeton-sur-Biert és Flavion körzetében találkoztak a francia 1. páncéloshadosztállyal, amely a 9. francia hadsereg visszavonulását fedezte. Habár a francia hadosztály rendelkezett 70 darab [[Char B1|B1 bis]] nehéz harckocsival, a németek teljesen szétverték őket mindössze három nap alatt, köszönhetően Rommel tábornok briliáns vezetésének. Május 16-án, éjjel a 7. páncéloshadosztály átkelt a francia határon, miközben az 1. páncéloshadosztály maradékát üldözte. A következő két napban megütköztek az 1. francia könnyű hadosztállyal a [[Sambre]] folyónál, ahol elpusztították a francia [[Somua S35]] közepes harckocsik, [[Hotchkiss H35]] könnyű harckocsik és AMD páncélautók felét. A német seregek megállíthatatlanul törtek nyugat felé. Miután átkeltek [[Cambrai]]-nál a régi csatamezőn, a hadosztály május 20-án elérte [[Arras]]t, ahol a Brit Expedíciós Erők 4. és 7. páncélosezredének 74 [[Matilda II|Matilda]] közepes harckocsijával csaptak össze. Kemény küzdelmek után a britek visszavonulni kényszerültek, 46 roncsot hagyva a csatamezőn. A 7. páncéloshadosztály 89 katonát és hat Pz.Kpfw. 38(t) harckocsit veszített. Bal szárnyát a 25. páncélosezred megtámadta és elpusztította a 3. francia könnyűhadosztályt.<ref name="ReferenceD"/>