„Szentté avatás” változatai közötti eltérés

vitalapra áttéve
a
(vitalapra áttéve)
A boldoggá, illetve szentté avatás [[teológia|teológiai]] tartalma azonos: annak kinyilvánítása, hogy az adott személy hősies fokon gyakorolta a keresztény [[erény|erényeket]], vagy pedig életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett ([[vértanú|mártírium]]).
A boldogok és szentek tisztelete a kereszténység három nagy ágazata közül kettőnek: a római katolikus egyháznak és az [[ortodox kereszténység|ortodox egyház]]nak a jellemzője. A [[protestantizmus]] elvetette a szentek tiszteletét, mivel az egész katolikus szentség-teológiát bibliátlannak, a Szentírás tanítását kiforgatónak és végső soron meghamisítónak tartja. Szentté avatni a protestánsok szerint senkit nem kell, mintha kiemelnénk ezáltal őt a többi hívő közül, hiszen a Szentírás így tanít erről a kérdésről: "Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." (Kol 3,12) - azaz akit Isten kiválasztott Magának (a hívő ember), az 'szent', s mivel kiválasztott és szeretett, ezért képes 'magára ölteni' különböző erényeket, amelyek mintegy pecsétjei, bizonyítékai ennek (máshol ezeket az erényeket a Szentírás a Szentlélek ajándékainak nevezi, ami azt jelenti, hogy abban, hogy a hívő ember bármifajta erényt 'magára tud ölteni', valójában csak annyi 'érdeme' van, hogy alávetette magát Isten átformáló akaratának). Egy másik idézet a Szentírásból: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1,4) - Jézus Krisztusban (= Általa, Miatta) MINDENKI, aki hisz Benne, szent és feddhetetlen; így lett ez eldöntve még a világ teremtése előtt (!!!!!!!!!); ebből az idézetből is az látszik, hogy senkit se kell szentté avatni, hiszen az Isten az Övéit (a hívőket) szenteknek tartja.
 
== Története==