„Gyulai Pál (történetíró)” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
1588–1589 körül feleségül vette Ghyczy Katalint, [[Ghyczy János]] kormányzó unokahúgát, aki azonban néhány éven belül meghalt. 1592 elején Gyulai ismét megnősült, második felesége, Füzi Borbála révén a fejedelemmel is rokonságba került. A két házassággal Gyulai növelte vagyonát és társadalmi rangot is szerzett magának. A nemességgel együtt kapott [[Abafája]] mellett birtoka volt többek között a marosszéki [[Szováta|Szovátán]], [[Maroskövesd|Kövesd]]en, [[Marosszentkirály|Szentkirály]]on, az udvarhelyszéki [[Siklód]]on, a bihari [[Érmihályfalva|Nagymihályfalván]], a Torda vármegyei [[Nagyoklos]]on, [[Kisoklos]]on, [[Aranyosivánfalva|Ivánfalván]], [[Járabánya|Járabányán]], [[Mezőzáh]]on, [[Kisnyulas]]on, az aranyosszéki [[Magyarléta|Magyarlétán]], [[Hasadát|Hesdáton]], [[Alsójára|Alsójárán]], [[Felsőjára|Felsőjárán]] és [[Lupsa|Lupsán]].
 
1591-ben részt vett a gyulafehérvári tanácskozásban, amelyen a főurak elhatározták, hogy véget kell vetni a [[Báthory Zsigmond]] fejedelem és unokatestvére, [[Báthory Boldizsár]] közötti viszálynak, ha másképp nem lehet, Báthory Boldizsárt ki kell űzni az országból vagy ki kell végeztetni. A gyűlésnek ezen titkos határozatáról Gálfi János és Gyulai értesítették a fejedelmet, akinek [[Alfonso Carillo]] nevű gyóntatója azonban Báthory Boldizsárnak is továbbadta az értesülést. A Báthory Boldizsár haragjától tartó urak mindent Gálfira és Gyulaira hárítottak. 1592. december 10-én a fejedelemmel időközben kibékült Báthory Boldizsár – Báthory Zsigmond beleegyezésével{{refhely|Benkő 1999| 303.}} – katonáival Abafáján darabokra kaszaboltatta Gyulait.
 
Gyermek nem maradt utána. Végrendeletében latin és görög könyveit a [[brassó]]i városi könyvtárra hagyta. Ezer forintot hagyományozott „az [[kolozsvár]]i és [[marosvásárhely|székelyvásárhelyi]] scholákban tanuló szegény deákok segítségére.”{{refhely|Szabó 1974| 62.}} Az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta a jogtalanul kivégzett Gyulait.