„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.0.137.217 (vita) szerkesztéséről 62.201.124.206 szerkesztésére |
|||
43. sor:
=== Első felvonás ===
▲* 1db csirke szárny,2 adag főzelék!!!rablóktól. Ozmin érkezik, Szelim pasa szerájának mogorva felügyelője. Fügét szed a palota előtti gyümölcsfáról és közben azon jár az esze, hogyan kell őrizni az ifjú nőket, csábító gavallérok kísértéseitől. Belmonte szólásra próbálja bírni az öreget, meg akarja tőle tudni, jó helyen jár-e, de Ozmin rendíthetetlen nyugalommal folytatja a dalolást és a gyümölcsszedést. A dühös Belmonte indulatosan szakítja meg Ozmin dalát. Ozmin gorombán kérdezi, mi kell hát? Kétszer is nagyothallónak teszi magát, hogy annál jobban megbosszantsa a jövevényt. Végre Belmonte kiveszi belőle, hogy valóban Szelim pasa házára talált, s hogy Ozmin a pasa szolgálatában áll. Mikor azonban Pedrillo szolgája felől kérdezősködik, a vén törököt valósággal elönti a düh. Pedrillót, aki a pasa kegyeibe férkőzött és a zsémbes öregnek már nyilván sok borsot tört az orra alá, legszívesebben karóba húzná vagy megégetné. A vitatkozás egyre hevesebbé válik: Belmonte Pedrillo védelmére kel, Ozmin dühe mindjobban fokozódik és kifakadásaiban egyre leplezetlenebbül és egyre baljóslatúbban ütközik ki valami fanatikus, sötét gyűlölet. Most már Belmontét is gyanúsítja és egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy lányt szöktetni jött a szeráj tájékára. Végül káromkodó durvasággal ront rá, hogy elkergesse. Pedrillo érkezik, Belmonte szolgája, aki él-hal azért, hogy Ozmint bosszanthassa. Ozmin nem is állhatja meg, hogy ellenszenvét ezúttal is részletesen elébe ne tárja, majd távozik. Az Ozminnal való találkozás meggyőzhette róla Belmontét, hogy, ha cselekedni akar, sürgősen kell cselekednie, mert nem a legnagyobb jóakarattal fogadják.
▲= Constanzát, Blondét és őt „összevásárolta" a kalózoktól és míg Blonde komornát Ozminnak ajándékozta, addig Constanzát, akibe beleszeretett, választott hölgye gyanánt magánál tartja. Constanza azonban mindeddig állhatatosan visszautasította a pasa szerelmi ajánlatait és Szelim, aki nem töröknek született, hanem renegát, szerencsére megőrzött annyit európai szokásaiból, hogy szerája asszonyait nem kényszeríti erőszakkal a szerelemre. Ami Pedrillót illeti, a kertészetben való ügyessége meglehetősen szabad mozgást szerzett neki a szeráj területén. Megszökniük csak úgy lehet, ha a hajóra, mely Belmontéra vár az öbölben, idejében el tudnak jutni a leányokkal együtt. Addig is, Belmonte legalább megláthatja Constanzát; a pasa egy kis sétahajón vitte magával és most épp visszatérőben vannak a palotába. Szelim és Constanza megérkeztek a tengeri kirándulásról. A fiatal lány magára hagyja a pasát, akit rabjának állhatatossága mélyen megindít: Pedrillónak most alkalma nyílik rá, hogy megmutassa, „mit tud". Bemutatja Szelimnek Belmontét, mint kitűnő építőmestert, akit a pasa híre vonzott Törökországba és Szelim, akinek szenvedélye az építkezés, ott marasztalja a vendéget. A csel bevált és az út nyitva áll, de amint a két fiatalember be akar lépni a pasa kertjének ajtaján, váratlanul belebotlanak Ozminba. Ez persze hallani sem akar róla, hogy a jövevény Pedrillóval átlépje a szeráj kapuját és husángot ragad, hogy elkergesse őket. Belmontéék félrelökik az ordítva hadonászó Ozmint és bemennek a palotába. =
=== Második felvonás ===
A szeráj kertjében Ozmin ostromolja Blondét, akit a pasa neki ajándékozott. De meggyűlik vele a baja: szidással, zsörtölődéssel semmire sem megy nála és Blonde, aki már elveszítette türelmét, leckét ad Ozminnak, hogyan kell európai nővel bánni. Bátorságának most is bizonyságát adja, mikor Ozmin be akarja kergetni a házába, kereken tudtul adja neki, hogy őneki bizony nem parancsol: ha Törökországban az a szokás, hogy a férfiak így zsarnokoskodnak a nőkön, hát a nők ugyan rosszul teszik, hogy eltűrik ezt és ő majd tesz is róla, hogy a török asszonyoknak felnyíljék a szemük. Ozmin végül beadja a derekát és odébb áll. A kertben feltűnik Constanza. Nem veszi észre Blondét, úgy hiszi, egyedül van és felidézi minden sóvárgását, az eltűnt boldogság könnyes örömét, az elhagyatottság keserű panaszát. Blonde segítségére siet, megpróbálja jókedvre deríteni, vigasztalni. De nem marad rá ideje: a pasa meglátta Constanzát és most hozzásiet, hogy számon kérje elhatározását. A határidő, amelyet a szorongatott leány Szelim kívánságának meggondolására kért, letelt és „holnap szeretnie kell". Constanza azonban állhatatos marad: nem szereti a pasát, nem is fogja soha, inkább a halált választaná. Szelim elveszíti önuralmát, fenyegetőzni kezd, szörnyű tortúrát emleget. Rabját ezzel sem ingatja meg, Constanza bátran néz szembe a kínhalállal is. Az események most már gyorsabb iramban követik egymást. Míg Szelim, akit Constanza merészsége megdöbbent, habozva követi a fiatal leányt, Pedrillo belopózik a kertbe s meghozza Blondéjának a nagy újságot: Belmonte megjött, szabadulásukra minden készen áll és pontban éjfélkor megszöktetik a leányokat a szerájból. Constanza ablakához Belmonte, Blondeéhez Pedrillo hoz majd létrát. A legfontosabb teendő mindenekelőtt azonban Ozmin ártalmatlanná tétele. Kitervelik, hogy Blonde altatót kever majd az italába és Pedrillo is megpróbálja leitatni mákonyos borral s valamelyik majd csak leveszi a lábáról. A sors megkönnyíti Pedrillo dolgát. Ozmin épp erre jár s mi sem természetesebb, mint hogy Pedrillo kancsóin megakad a szeme. Most nem olyan bizalmatlan, mint máskor. Csak egy kis rábeszélésre van szükség: „ej, ti szegény mohamedánok, sajnálhatjátok, hogy nem ihattok bort” – és így tovább. Még egy utolsó próbatét: Pedrillo mindkét korsóból iszik, tehát egyikben sincs méreg. Ozmin némi Allahra vonatkozó utolsó skrupulusainak elhallgattatása után, már kettesben folytatják és az öreg Ozmin Pedrillóval együtt köszönti fel a szőke és barna leányokat. Másodszor már ő zendít rá Bacchus dicséretére és mint akit meggyőztek régi ellenfelének „érvei", testvéri együttérzésben ölelkezik Pedrillóval. Pedrillo célhoz ért. Ozmin hamarosan leissza magát. Már holtrészeg; már zagyva összevisszaságban dadog tücsköt-bogarat s Pedrillónak végül a maga hátán kell elcipelnie, hogy útban ne legyen. Csak túlságosan korán ne történt volna; éjfélig még három óra s félő, hogy Ozmin addig kialussza mámorát. Beköszöntött az este, a kert sötét, az út szabad: ütött a szerelmesek találkozásának remegve várt órája. Constanza és Belmonte, Blonde és Pedrillo egymás karjába futnak, de a férfiakban felveti fejét a kétség: hátha Constanza nem maradt hű, hátha Blonde nem állott ellen Ozmin hatalmaskodásának? A két leány különböző választ ad: Constanza sírva fakad, Blonde pofonüti Pedrillót. A férfiaknak elég is lenne ez a válasz, de most már a két nő haragszik. Végül azonban minden kétely eloszlik, és a szerelmesek a szabadulás óráját várják.
| |||