„Holodomor” változatai közötti eltérés

{{lektor}}

A '''holodomor''' ([[ukrán nyelv|ukránul]]: Голодомор, [[Magyar nyelv|magyarul]] éhhalál) ([[1932]]–[[1933]]) az [[ukránok|ukrán nép]] történetének egyik legnagyobb katasztrófája: közvetlen halálos áldozatainak számát <ref name="Vallin">France Meslè et Jacques Vallin avec des contributions de Vladimir Shkolnikov, Serhii Pyrozhkov et Serguei Adamets, [http://www.ined.fr/en/resources_documentation/publications/ined_cahiers/bdd/publication/79/ Mortalite et cause de dècès en Ukraine au XX siècle] p.28, see also France Meslé, Gilles Pison, Jacques Vallin [http://www.ined.fr/en/resources_documentation/publications/pop_soc/bdd/publication/47/ France-Ukraine: Demographic Twins Separated by History], ''Population and societies'', N°413, juin 2005</ref><ref name="Vallin2">Jacques Vallin, France Mesle, Serguei Adamets, Serhii Pyrozhkov, [http://www.informaworld.com/smpp/content~content=a713779166~db=all~order=page A New Estimate of Ukrainian Population Losses during the Crises of the 1930s and 1940s], ''[[Population Studies]]'', Vol. 56, No. 3. (Nov., 2002), pp. 249-264</ref> 6,5-7 millió<ref name="HowMany">Stanislav Kulchytsky, ''"How many of us perished in Holodomor in 1933"'', [[Zerkalo Nedeli]], November 23-29, 2002. Available online [http://www.zerkalo-nedeli.com/nn/show/420/36833/ in Russian] and [http://www.zn.kiev.ua/ie/show/420/36833/ in Ukrainian]</ref> és 10 millió közé teszik, amiből csak a gyermek áldozatok száma 3 millió volt. A katasztrófa része volt a nagy szovjet éhínségnek, amely a [[Szovjetunió]] más részeit is érintette. A holodomor nevet kimondottan az ukránok által lakott területeket sújtó éhínségre használják.

 

 

== Az okok és következmények ==

=== A politikai háttér ===

A holodomor okait részben a szovjet felülről szervezett társadalmi forradalom sajátosságai magyarázzák. Az [[1920-as évek]]ben az újonnan született Szovjetuniónak a széthúzó erők kavalkádjával kellett szembenéznie. A szovjet birodalomban élő népek szimpátiáját az új kommunista hatalom olyan etnikai politikával próbálta megnyerni, amely a szovjetköztársaságok [[címzetes nemzetei]] képviselőit, illetve a közigazgatás minden szintjén a nemzeti kisebbségeket segítette. Ukrajnában, sőt más tagköztársaságok ukránok lakta területein is, a szovjet [[korenizáció]]s politika helyi változatává az [[ukránosítás]] vált. Ez az évtized az ukrán nemzeti kultúra és öntudat felívelését hozta. Az [[1930-as évek]]re ez a folyamat a szovjet rezsim számára egyre riasztóbb méreteket öltött, és attól kezdtek el tartani, hogy a nemzeti kötelék erősebbnek bizonyulhat a kommunista ideológiához (illetve a szovjet birodalomhoz) való ragaszkodásnál. Az ukránosítási politikának ezért hirtelen véget vetettek, a helyébe [[oroszosítás]]i politikát állítottak, ami az ukránok lakta területeken jelentős szociális, kulturális és politikai [[konfliktus]]okhoz vezetett.

Nagyjából ugyanekkor gyorsították fel a [[mezőgazdaság]]ban a [[kollektivizálás]] politikáját. [[1932]] elejére már a gazdaságok 69%-át kollektivizálták. Voltak a Szovjetuniónak olyan területei, ahol a kollektivizálás ennél is előrébb haladt, a kampány mégis az ukrán mezőgazdaságot érintette a legkomolyabban. A vidéki népesség körében rendkívül népszerűtlen volt: amíg nem volt kötelező belépni a [[termelőszövetkezet]]ekbe, alig csatlakozott valaki. A szovjet rezsim ezért egyre fokozódó nyomást helyezett a parasztokra. A folyamat felgyorsítására [[1929]]-ben és [[1930]]-ban szovjet hivatalnokok tízezreit küldték vidékre.

 

 

A párt [[Vjacseszlav Molotov]]ot küldte Ukrajnába, hogy begyűjtse a gabonát.<ref>Rajca, p. 77.</ref> [[november 9.|November 9-én]] titkos rendelet sürgette meg a szovjet titkosügynökségeket, hogy növeljék a begyűjtés „hatékonyságát”. Molotov azt is elrendelte, hogy ha egy ukrán faluban már nem maradt gabona, vigyék el a burgonyát, zöldségeket és az egyéb megtalált élelmet.

[[december 6.|December 6-án]] új rendszabályokat hoztak az ukrán falvak ellen, amelyek alulteljesítették a gabonabegyűjtési tervet: nem kaphattak ellátást sem élelemből, sem egyéb árukból, a helyszínen talált élelmet és gabonát elrekvirálták, betiltották a kereskedelmet, majd mindezek után a pénzt is elvették.<ref>ibid, p. 321.</ref><ref name=Grainmemo>[http://www.loc.gov/exhibits/archives/k2grain.html Memorandum on Grain Problem], Addendum to the minutes of Politburo [meeting] No. 93. Resolution on blacklisting villages. ^ December 1932</ref> Büntetőintézkedéseket foganatosítottak a gabona rejtegetése vagy eladása ellen. A rendszabályok végrehajtásában gyakran rohambrigádokat használtak, amelyek gabona után kutatva lerohanták a parasztházakat. Nem törődtek azzal sem, a parasztoknak maradt-e élelmük a saját ellátásukra és magjuk a következő vetéshez.

 

 

A szovjet kormány cáfolta az éhínségről szóló jelentéseket. A külföldi újságíróknak megtiltották, hogy a régióba utazzanak. A Politikai Bizottság és a helyi pártszervek ugyan segélyezést sürgettek, a segélyek azonban, ha érkeztek is, vajmi keveset segítettek. [[1933]] februárja és júliusa között legalább 35 határozatot hozott a Politikai Bizottság és a [[Népbiztosok Tanácsa]], amelyek összesen 320&nbsp;000 tonna gabonát juttattak volna az éhező 30 millió embernek. A szovjet levéltári adatok szerint azonban a segítség szelektív volt és célja csak a mezőgazdasági munkaerő életben tartása volt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága arra adott különleges utasítást, hogy a kórházakban ápolt [[disztrófia|disztrófiás]] parasztokat osszák fel lábadozókra és gyengélkedőkre. Az utasítás szerint a lehetőségekhez mérten az előbbi csoport táplálását kellett javítani, hogy mielőbb kimehessenek a mezőkre elvetni az új vetést. Az élelmet kormányszervek speciális rendelkezései alapján, és egyenesen a mezőkön dolgozóknak osztották.

A gabonaexport, bár csökkenő méretekben, az éhezés ellenére folytatódott. Az [[1930]]-31-es idényben 5,832 millió tonna gabonát exportáltak, a rákövetkező szezonban 4,782 millió tonnát, 1932/1933-ban 1,607 millió tonnát, egy évvel később 1,441 millió tonnát.